Benjamin Kweskin, Közel-Kelet szakértő Irakban járt, hogy felidézze a helyi kurd zsidóság történelmét és bemutassa a terrorral szemben máig megőrzött zsinagóga szimbolikus helyzetét.
„Aki sosem zarándokolt még el Náhum sírjához, nem élt át igazi örömöt” – tartotta a mondás Sávuot ünnepén egykor, az északi fennsíkon élő kurd zsidók között Al-Qosh-ban, Ninive tartományának területén. Az asszír birodalom bukását egykor hirdető próféta sírja mellett fennálló zsinagógánál Benjamin Kweskin múltat idéző túrát tett, és az ott eltöltött ünnepi időszakról izgalmas beszámolót közölt.
Al-Qosh városa Moszultól (az egykori Ninivétől) nem messze fekvő település, ahol a tradíció szerint Náhum próféta sírja fekszik. A falut sokáig főként asszíriai keresztények lakták és leginkább kőből készült házairól, 7. századi kolostorairól és ősi templomairól volt ismert. Mára azonban a helyzet megváltozott és az Iszlám Állam katonáinak üldözése elől – becslések szerint – közel 10 000-20 000 lakos menekült el az egykor békés faluból. Sokan a szomszédos félautonóm államban, az iraki Kurdisztánban próbáltak menedéket találni, ahol a Pesmerga szervezet nyílt harcot folytat az Iszlám Állammal szemben. Csupán pár hónapja tértek vissza otthonaikba néhányan a – Pesmerga, a keresztény milíciák és az USA vezette koalíció által – visszaszerzett területekre. A legtöbb Ninive tartománybeli síkság azonban még mindig az iszlamista terror szervezet fennhatósága vagy fenyegetése alatt áll.
Kweskin ötödik alkalommal vállalkozott arra, hogy látogatást tegyen Náhum próféta sírjánál, és felejthetetlen élményként számolt be az i.e. 7. században még fénykorát élő asszír város zsinagógájánál tett zarándoklatról. „Számomra ugyanolyan jelentőségteljes esemény volt, mint, amikor először jártam ott. Megindító élményt jelent sétálni a sötét és félig romba döntött zsinagógában: minden egyes alkalommal, amikor körbesétálok ebben az omladozó épületben, valamint végighúzom az ujjaim ősi falain és oszlopain, más időben találom magam – abban az időben, amikor a kurd zsidóság még mindig itt élt Izrael államának 1948-as megalapítása előtt. Hallom a lármát, az imaénekeket keveredve a színes ruhákban ünneplő, nevető, éneklő és táncoló férfiak, nők és gyermekek hangjával.” – írja Kweskin.
Az Iszlám Állam határától alig 30 mérföldre található zsinagóga voltaképp a spirituális ellenállás egyik bástyájává vált. A 2500 éves épület az egyetlen zsidó építmény, amely az ország északi területén máig fennáll, és emlékeztet a 3000 éves zsidó történelemre az iraki Kurdisztán területén. Habár pár évvel ezelőtt történtek próbálkozások a zsinagóga felújítására, lényegi munkálatok nem folytak a romos, azonban mégis dicső épületen.
A próféta sírját rejtő ország zsidó lakosságának életét sorozatos nehézségek érték a történelem során, de az 1941-es Sávuot éjszakája minden addiginál súlyosabb szörnyűséget rejtett magában. Akkoriban a zsidóság tagjai jelentős létszámban – közel egyharmados arányban – éltek az iraki főváros, Bagdad területén. Farhud utasítására azonban feldúlták a város zsidó negyedét; az elindított pogrom során több száz zsidót mészároltak le, erőszakoltak meg és bántalmaztak, továbbá zsidó üzletek százait rongálták meg vagy romboltak teljesen földig.
Korunkra a zsidóság tagjai közül csak kevesen maradtak az ország ezen területén, és Al-Qosh lakosai is sokáig éltek elszigeteltségben a földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően. Az Iraki Kommunista Párt által befolyásolt településen csaknem megállt az idő; Kweskin elmondása szerint még az ikonikussá vált vörös kalapáccsal és sarlóval díszített zászlóval is találkozott látogatása során.
A hegyek lábainál fekvő Al-Qosh lakossága nemcsak ideológiai, hanem kiemelkedő tradicionális emlékeket is magában rejt: a lakosok közül sokan beszélik még az arámi nyelvet és követik a hagyományos öltözködési szokásokat a faluban, mely egykor a médek birodalmának részét képezte, és máig fennmaradt, héber felirattal bevésett zsinagógát őriz a terror hatalmával szemben.
Képek forrása: www.forward.com