Az észak-izraeli Nácrát (Názáret) városa mellett ókori zsidó falut tártak fel.
A Cipori Nemzeti Park területén fekvő, Sikin nevű településen olajmécseseket előállító műhely működött a polgári időszámítás szerinti első és második évszázad fordulóján. Az ásatás az izraeli Kineret Főiskola és a brit Samford Egyetem közös programja, Shikin Excavation Project néven. A műhely romjaira a zsinagóga közelében akadtak rá. A leletek között 12 érintetlen olajmécsest is találtak. Ezek kidolgozása és anyagminősége meglehetősen gyenge, ezért a régészek feltevése szerint az üzemben dolgozó tanoncok munkái lehetnek. Hasonló műhelyre csak a Bét Semes melletti Bét Nátifban találtak, az a késői római korban üzemelt.
A műhely feltárása azért is nagy jelentőségű, mert megcáfolja azt a feltevést, mely szerint ebben a korszakban az olajmécseseket kizárólag városi üzemekben állították elő. Megerősíti viszont azt a hipotézist, mely szerint Názáret közelében két különböző típusú olajlámpást használtak az adott időszakban. A Sikinben talált modelleket valamikor a polgári időszámítás szerinti 70 és 135 között készítették, azaz a II. szentély lerombolása és a Bár Kochvá féle felkelés vége közötti időben.
„Az egyik lámpatípus meglehetősen egyszerű, és a Heródes-lámpásnak nevezett, spatulált, késsel kialakított szájú mécsesekre hasonlít. Két különálló részből készült a lámpás alja és teteje. A puha agyagból készült darabokat öntőformába nyomták, majd száradás után egymáshoz illesztették őket, és kemencében kiégették. Az öntőformákat gyakran díszítették, például gránátalma-, luláv- vagy menóra-ábrázolással. Sikinben összesen 20 öntőformát találtak, melyhez hasonló mennyiségre még nem volt példa Izraelben.
A másik lámpatípus a dárom, azaz dél nevet kapta, mert elsősorban Jeruzsálemtől délre készítették. A Holt-tenger környéki barlangokban akadtunk nagyobb számban erre a típusra.” – mondta James Riley Strange, a feltárás vezetője.
„A Sikinben talált mécsesek a készítőikről is mesélnek. Feltehetően olyan mesteremberekről lehetett szó, akik Jeruzsálem pusztulása, majd a Bár Kochvá felkelés leverése után északra, a Gálilba vándoroltak, és magukkal vitték a júdeai régió hagyományait.” – tette hozzá a régész.
Sikint már Josephus Flavius is említi, Asochis néven. A leletek tanúsága szerint a késő hellenista kortól a késői római korig áll fent, azaz a polgári időszámítás előtti II. században alapíthatták és mintegy ötszáz éven keresztül volt lakott. A települést erős szálak fűzték a térség legnagyobb városához, a római Sepphorishoz.
A lámpakészítő műhely mellett feltártak egy zsinagógát, egy mikvét (rituális fürdőt) és olyan kőedényeket, melyek használata kizárólag a zsidókra volt jellemző. A településen egy jelentős római fazekas üzem is működött, erre utalnak a nagy számban talált cseréptöredékek, melyek mennyisége meghaladja a falu lakosainak szükségletét. A leletek alapján a régészek azt vélik, hogy Sikin látta el az egész térséget olajlámpásokkal és különböző agyagedényekkel. Ezt a feltevést erősíti meg a Talmud is, mely fazekasok településeként említi a falut.
Forrás: Biblical Archeology, Samford University