„A zsidó élet törvényei” – I. M. Lau országos főrabbi könyvének második, magyar nyelvű kiadása; Lipe Friedmann nyomda, Bné-Brák, Izrael, a millennium éve
Az a tény, hogy ez a könyv, ami a napokban jelent meg Izraelben és kerül terjesztésre Magyarországon, a 2000. évszámot hordja – ékesen bizonyítja a téma előremutató voltát és azt, hogy a zsidó életmód – a háláchá – soha nem évül el és nem veszti el aktualitását.
Izraelben az elmúlt 15 évben, ez a legnagyobb bestsellerek egyike. Az országos főrabbi egy örökzöld témáról írt örökzöld könyvet, amit eddig hat nyelvre fordítottak le és a FÁK országaiban sok tízezres nagyságrendben nyomtattak ki és terjesztettek.
A zsidó élet törvényei tulajdonképpen egyfajta Sulchán Áruch, törvénykönyv, amely modern megközelítésben, ésszerű felosztásban, dolgozza fel a zsidó élet mindennapjait, ünnepeit, a zsidó család, a zsidó asztal, a zsidó élet és halál minden megjelenési formáját. Magyarországon jelentek már meg hasonló könyvek; a legismertebb Ganzfried Salamon ungvári rabbi Kicur Sulchán Áruchja, Dr. Singer Leó ékes – de elavult fordításában; Friedman Benjámin miskolci nyomdász könyve A zsidó vallás törvényei (1925 és 1931), majd a 90-es évek elején néhai Chájim Donin amerikai ortodox rabbi Zsidónak lenni… című, hasonló jellegű, de sokkal modernebb, ismertető-jellegű műve (Naftali Kraus fordításában), ami 8 év leforgása alatt két kiadást ért meg (az utolsó két évvel ezelőtt jelent meg a pesti Göncöl kiadónál) – de a Lau könyv hatékonyságában felülmúlja az említetteket.
A közel 500 oldalas, keménykötésű, szép kiállítású, gyönyörű színes képekkel díszített könyv, 1994-ben jelent meg először magyar nyelven – kis példányszámban. Rövid idő alatt eltűnt és azóta is keresik szerte Magyarországon és a szomszédos országok magyarul beszélő zsidói körében. Mind az első, mind a mostani, második, kiadást a new-yorki Jákob Jichák Glück és lánya Vivien tették lehetővé, az elhunyt feleség és édesanya emlékére.
Maga Lau főrabbi, a második kiadáshoz írott Előszavában, megvallja, mennyire szkeptikus volt, amikor könyve először jelent meg magyarul: „Gondoltam, hogy áltatom magam. Hát valóban van valaki [Magyarországon] akinek szüksége van egy ilyen könyvre?… lesz egy ilyen könyvre kereslet?”
Majd „Ma, amikor ezt az előszót írom a második kiadáshoz, nagy elégtétellel és örömmel tekintek vissza… a tudás iránti szomj és a gyökerek utáni vágyakozás sok zsidó testvérünket hozta vissza a forrásokhoz; a messziről jöttek most olyan közeliek. Ezen könyv elterjedtsége és a szükség egy második kiadásra tanúi a valóra vált álomnak”.
A héber eredetiben 1978-ban megjelent könyvet azóta orosz, angol, német, és flamand nyelvre is lefordították.
Reb Lipe (László) Friedman, a veterán magyar nyomdász Bné-Brákban, nagy műértéssel és szeretettel hozta ki ezt a könyvet, immár másodszor, javított kiadásban, amelyben a fordítás nem kevés hibája lett korrigálva.
Maga a szöveg, 55 fejezetre osztva, néhol kissé részletezve ugyan, de nem terjengősen, a zsidóság lényegét jelentő törvényeket és szokásokat teszi az olvasó asztalára, amely ilymódon válik a zsidóság „terített asztalává” (Sulchán Áruch).
Budapesten a könyvet a Chábád Lubavics Egyesület terjeszti.
Megjelent: Egység Magazin 10. évfolyam 41. szám – 2014. július 30.