Egy náci-kollaboráns apa és egy zsidó áldozat anya gyermekeként felnőtt lélekbúvár szakember különös történetét ábrázolja a Hagyaték című előadás, amelyet december elsején mutatnak be a Zsilipben. Mindez az EMIH „Sorsról sorsra” transzgenerációs örökségeket vizsgáló programjának legújabb állomása.
Egy kedves lányként ismertem meg Répás Krisztinát, bő három évvel ezelőtt, amikor Újlipótváros egyik legfelkapottabb zsidó találkozóhelyén, a Zsilipben fotósként örökítette meg azt a rendezvényt, amelyről éppen tudósítottam. A könyvbemutató Josef Mengeleről szólt. Most december elsején ismét a Zsilip ad otthont egy olyan eseménynek, amelyben szintén szó lesz a nácikról. Krisztina most is ott lesz, de már Schenker Krisztinaként.
Az elmúlt 2-3 év jelentős változásokat hozott életében. Ő az, aki az ötletgazdája volt annak, hogy foglalkozzanak szervezett keretek között – profi szakemberek bevonásával – is olyan kérdésekkel, hogy miként lehet feldolgozni az örökölt sorskérdéseinket, van-e kiút a tabuk és az elhallgatások nyomasztó forgatagából?
Annyira személyes feladatként tekintett minderre az utóbbi években, hogy saját életében is mérföldkőhöz érkezett: elhagyta születési nevét, és hivatalosan is felvette a család régi, zsidó nevét. „Szívnyitogatásként indult és hazatalálás lett a vége” – fogalmazott Kriszti, amikor a december elsejei esemény összefüggésében kérdeztem a transzgenerációs sorozatuk tapasztalatairól.
„Természetesen ez nem egy egotrip, mégha néha annak is éreztem” – tette hozzá, kiegészítve, hogy a „Sorsról sorsra” keretében eddig már több tucat érdeklődő számára szerveztek önismereti csoportokat. Ezeket a csoportos alkalmakat Dr. Preisz Éva Eszter pszichiáter-pszichoterapeuta és Róza Ráchel klinikai szakpszichológus vezette.
„Éva látta a Hagyaték című előadást, és az Ő ötlete volt az, hogy mutassuk be a Zsilipben is a darabot. Ez nem egy szokványos színházi este lesz, mert a történet komoly érzelmi kihívások elé állítja a nézőket. Éppen ezért a végén lehetőség lesz egy gyógyító erejű beszélgetésre is.”
– fogalmazott Schenker Kriszti.
A Hagyaték — amelyet a Láthatáron Csoport színházi társulat öt éve játszik hatalmas sikerrel — cselekménye a világhírű gyermekkorkutató, Alice Miller és fia, a szintén pszichológus Martin Miller kapcsolatát ábrázolja. A mű alapja az a 2013-ban íródott könyv, amely egy rekonstruált életrajz, és amely nemcsak az édesanyjának állít emléket, de Martin Miller saját gyerekkoráról is vall, mindezt kendőzetlen őszinteséggel.
Olyan tabuk tárulnak elénk, mint a náci-kollaboráns apa brutális abúzusai, vagy a zsidó anya cinkossága, saját gyermekének totális megszégyenítése, ellehetetlenítési kísérletei.
„Emlékszem arra, hogy voltak olyan pillanatai az életemnek, amikor látszólag megmagyarázhatatlan dolgok okoztak szorongást, pánikrohamot.ASorsról sorsra program szervezése közben olyan megéléseim voltak melyek sokat hozzáadtak az egyéni önismereti utamhoz, segítettek a zsidó identitásommal való kapcsolódásban, ami hozott magával egyfajta megkönnyebbülést” – idézte fel Kriszti, aki saját édesanyját épp egy tóraavató-ünnepségre vitte el elsőként zsidó közösségbe.
Ma már otthonosan mozognak mindketten saját, újra felfedezett, és „helyrerakott” zsidó identitásukban. Kriszti nemcsak „hazatalált”, de a közösségben egy„olyan megtartó erőt tapasztalt meg, amely arra serkenti őt, hogy a transzgenerációs sorozatukat jövőre is folytassák, és mindezzel másokat is arra ösztökéljenek, hogy merjék felkutatni, megismerni saját családtörténetüket,mert érdemes.
Ehhez pedig most remek alkalmat kínál a december elsejei előadással egybekötött beszélgetés is. A Láthatáron Csoport kiváló színművészei – Feuer Yvette és Rába Roland – mellett most az egyfelvonásos darab rendezője, Tárnoki Márk is ott lesz a Zsilipben. Velük beszélget majd Dr. Preisz Éva Eszter, pszichiáter-pszichoterapeuta a darabbal kapcsolatos viszonyukról, és a transzgenerációs örökséggel terhelt SS kötelékbe tartozó felmenők és a zsidó elszenvedők leszármazottainak gyógyulási lehetőségeiről. A beszélgetés során minden résztvevőnek lehetősége nyílik egy biztonságos közegben feltenni kérdéseit, elmesélni történetét, megosztani megéléseit.
Fotó: Kelen Viktor / Schenker Krisztina
