Egy náci-kollaboráns apa és egy zsidó áldozat anya gyermekeként felnőtt lélekbúvár szakember különös történetét ábrázolja a Hagyaték című előadás, amelyet december elsején mutatnak be a Zsilipben. Mindez az EMIH „Sorsról sorsra” transzgenerációs örökségeket vizsgáló programjának legújabb állomása.
Egy kedves lányként ismertem meg Répás Krisztinát, bő három évvel ezelőtt, amikor Újlipótváros egyik legfelkapottabb zsidó találkozóhelyén, a Zsilipben fotósként örökítette meg azt a rendezvényt, amelyről éppen tudósítottam. A könyvbemutató Josef Mengeleről szólt. Most december elsején ismét a Zsilip ad otthont egy olyan eseménynek, amelyben szintén szó lesz a nácikról. Krisztina most is ott lesz, de már Schenker Krisztinaként.
Az elmúlt 2-3 év jelentős változásokat hozott életében. Ő az, aki az ötletgazdája volt annak, hogy foglalkozzanak szervezett keretek között – profi szakemberek bevonásával – is olyan kérdésekkel, hogy miként lehet feldolgozni az örökölt sorskérdéseinket, van-e kiút a tabuk és az elhallgatások nyomasztó forgatagából?
Annyira személyes feladatként tekintett minderre az utóbbi években, hogy saját életében is mérföldkőhöz érkezett: elhagyta születési nevét, és hivatalosan is felvette a család régi, zsidó nevét. „Szívnyitogatásként indult és hazatalálás lett a vége” – fogalmazott Kriszti, amikor a december elsejei esemény összefüggésében kérdeztem a transzgenerációs sorozatuk tapasztalatairól.
„Természetesen ez nem egy egotrip, mégha néha annak is éreztem” – tette hozzá, kiegészítve, hogy a „Sorsról sorsra” keretében eddig már több tucat érdeklődő számára szerveztek önismereti csoportokat. Ezeket a csoportos alkalmakat Dr. Preisz Éva Eszter pszichiáter-pszichoterapeuta és Róza Ráchel klinikai szakpszichológus vezette.
„Éva látta a Hagyaték című előadást, és az Ő ötlete volt az, hogy mutassuk be a Zsilipben is a darabot. Ez nem egy szokványos színházi este lesz, mert a történet komoly érzelmi kihívások elé állítja a nézőket. Éppen ezért a végén lehetőség lesz egy gyógyító erejű beszélgetésre is.”
– fogalmazott Schenker Kriszti.
A Hagyaték — amelyet a Láthatáron Csoport színházi társulat öt éve játszik hatalmas sikerrel — cselekménye a világhírű gyermekkorkutató, Alice Miller és fia, a szintén pszichológus Martin Miller kapcsolatát ábrázolja. A mű alapja az a 2013-ban íródott könyv, amely egy rekonstruált életrajz, és amely nemcsak az édesanyjának állít emléket, de Martin Miller saját gyerekkoráról is vall, mindezt kendőzetlen őszinteséggel.
Olyan tabuk tárulnak elénk, mint a náci-kollaboráns apa brutális abúzusai, vagy a zsidó anya cinkossága, saját gyermekének totális megszégyenítése, ellehetetlenítési kísérletei.
„Emlékszem arra, hogy voltak olyan pillanatai az életemnek, amikor látszólag megmagyarázhatatlan dolgok okoztak szorongást, pánikrohamot. A Sorsról sorsra program szervezése közben olyan megéléseim voltak melyek sokat hozzáadtak az egyéni önismereti utamhoz, segítettek a zsidó identitásommal való kapcsolódásban, ami hozott magával egyfajta megkönnyebbülést” – idézte fel Kriszti, aki saját édesanyját épp egy tóraavató-ünnepségre vitte el elsőként zsidó közösségbe.
Ma már otthonosan mozognak mindketten saját, újra felfedezett, és „helyrerakott” zsidó identitásukban. Kriszti nemcsak „hazatalált”, de a közösségben egy„olyan megtartó erőt tapasztalt meg, amely arra serkenti őt, hogy a transzgenerációs sorozatukat jövőre is folytassák, és mindezzel másokat is arra ösztökéljenek, hogy merjék felkutatni, megismerni saját családtörténetüket,mert érdemes.
Ehhez pedig most remek alkalmat kínál a december elsejei előadással egybekötött beszélgetés is. A Láthatáron Csoport kiváló színművészei – Feuer Yvette és Rába Roland – mellett most az egyfelvonásos darab rendezője, Tárnoki Márk is ott lesz a Zsilipben. Velük beszélget majd Dr. Preisz Éva Eszter, pszichiáter-pszichoterapeuta a darabbal kapcsolatos viszonyukról, és a transzgenerációs örökséggel terhelt SS kötelékbe tartozó felmenők és a zsidó elszenvedők leszármazottainak gyógyulási lehetőségeiről. A beszélgetés során minden résztvevőnek lehetősége nyílik egy biztonságos közegben feltenni kérdéseit, elmesélni történetét, megosztani megéléseit.
Fotó: Kelen Viktor / Schenker Krisztina
