A máglyarakástól, a felfüggesztett hanukai menórán át a plusz gyertyákig – a MyJewishLearning néhány kevésbé ismert hanukai szokást gyűjtött össze a világ zsidóságától. Ismerkedjük meg hát ezekkel!
Hanuka legismertebb hagyományai szinte mind egyetemes jellegűek. Legyünk akár Argentínában, akár Zimbabwében, a zsidók itt is ott is hanukai menórán lobbantják fel a lángokat, olajban sült ételeket fogyasztanak és felidézik a makabeusok győzedelmes történetét és a jeruzsálemi Szentély újraavatását.
Ezzel egy időben, a Föld különböző pontjain élő zsidó közösségek mind-mind megalkották saját hanukai hagyományaikat, melyek csak rájuk jellemzők. Míg az askenáz zsidók dzsemmel töltött fánkot esznek, addig Dél-India zsidó közösségében a „gulab dzsamun” nevű, tejalapú, kisütött tésztagolyócskákat fogyasztják, sűrű cukorsziruppal átitatva. Ugyanakkor ezt az édes, gömbölyded csemegét nemcsak az indiai zsidók, de a nem-zsidók is fogyasztják saját ünnepeik alkalmával, mint például Diwalikor.
És természetesen az indiai zsidók „gulab dzsamun” gombóckája messze nem az egyetlen példa a diaszpórában kialakult hanukai szokásokra. Íme hát nyolc olyan szokás, mely túlmutat a megszokott trenderlizés közbeni hanukai geltek elnyerésén:
1. Falra függeszthető hanukija
A legtöbb askenáz zsidó közösségben az ablakba helyezik a hanukiját, hogy az ünnep csodáját ekképpen is nyilvánosságra hozzák. Marokkóban, Algériában és más észak-afrikai közösségekben viszont a hanukiját az ajtófélfára, a mezüze mellé függesztik fel egy kampóra. A magrebi zsidók ugyanis úgy gondolták, hogy a hanukai menóra fokozza a mezüze által kínált védelmet. Így aztán ha megvizsgáljuk az Észak-Afrikában készült hanukijákat, akkor megállapíthatjuk, hogy a legtöbb tetején a felfüggesztést szolgáló gyűrű van, illetve lapos fém hátlapjuk, mely szintén elősegíti a biztonságos felakasztásukat.
Ugyanakkor nemcsak a magrebi zsidók függesztik fel a hanukiájukat, hanem egyes askenáz, elsősorban haszid közösség tagjai is, akik a szokásukat a Talmudból (Sábát 22. a) vezetik le, ahol ráv Smuél, Difitől idézve azt mondta, hogy a törvény szerint a hanukai menórát úgy kell elhelyezni, hogy az ajtó bal oldalán legyen, a jobb oldali mezüzével szemközt. Így aztán, aki belép a házba, azt az embert micvák veszik körül.
2. Burgonya-hanukiják
Elsősorban a romániai zsidók között figyelték meg, de ausztriai és más közép-európai országok közösségeiben is feljegyezték, hogy voltak olyanok, akik burgonyát vájtak ki úgy, hogy abba olajt lehessen tölteni és kanócot tenni, így kialakítva egy-egy hanukai olajmécsest. S ahelyett, hogy egyszerre helyezték volna el a nyolc kivájt burgonyát, az ünnep minden napján adtak hozzá egy újabb kifaragott zöldséget. Noha a szokás eredete a mai napig nem tisztázott, valószínűleg a szegénység kényszerítette őket erre a megoldásra.
3. A második sámeszgyertya
Az aleppói zsidó közösségben, – melynek tagjai elsősorban olyan szefárd zsidókból állt, akik a spanyol inkvizíció elől menekültek el a szíriai városba – egy második sámeszt (szolgagyertyát) is gyújtottak minden este. A szinte egyedülálló szokásra többféle magyarázat is létezik, így az egyik szerint a plusz gyertya az Örökkévaló külön tiszteletére szolgált, hogy segített nekik biztonságosan elmenekülni és új otthont találni. Míg egy másik magyarázat szerint az extra gyertya az aleppói nem-zsidók tiszteletére égett, hálából, hogy befogadták őket.
4. Üvegdobozos hanukiják
Az ősi Jeruzsálemben, ahol a Szentély is állt, már Izrael Állam megalakulása előtt is gyakorlatilag végig éltek zsidók, akik követték azt a régi, talmudi szokást, hogy hanukai menórákat az otthonuk elé, az utcára helyezzék, hogy azt ott mindenki láthassa.
A Talmudban (Sábát 21. b) a következőt olvassuk: Bölcseink a brájtában tanították, hogy micva a hanukai lámpást a bejáraton kívülre helyezni, hogy mindenki láthassa a fényeket.
A jeruzsálemi telek viszont gyakran csapadékosak és szelesek, ezért az ott élő zsidók akváriumszerű üvegtárolókat készítettek, hogy megvédjék a lángokat. Ezekbe az üvegdobozokba helyeztek kis csészényi kanócos olívaolajat, melyeket esténként meggyújtottak. Jeruzsálem legrégebbi házai közül néhányban mai napig látható, hogy állandó helyet is kialakítottak a ház falában, hogy ezeket az hanukai üvegtárolókat elhelyezhessék.
A szokást egyébként a mai napig követik, jóllehet, sokan egyszerűen a viaszgyertyás hanukiájukat helyezik a házuk előtti üvegtárolókba, ahelyett, hogy olajat használnának.
5. Chág háBánot: „a nők ünnepe”
A líbiai, tunéziai, algériai, iraki, iráni, törökországi, marokkói, görögországi és jemeni zsidó közösségek hanuka idején egy másik ünnepet is tartanak, melyet zsidó-arab nyelven „Eid Al Bnat”-nak vagy héberül „Chág háBánot”-nak neveznek, amit magyarul „a nők ünnepé”-nek fordíthatunk.
Tévét újholdkor, vagyis hanuka hatodik estéjén a közösség asszonyai és leányai tartózkodnak mindenféle munkától és összegyűlnek, hogy felidézzék a zsidó hősnők – elsősorban Judit történetét, aki a makabeusok idején élt, s segített megelőzni Jeruzsálem ostromát az asszír tábornok lefejezésével.
A Chág háBánot ünnepségei közösségekként változnak, de mindegyik közös vonása, hogy különféle sült édességeket fogyasztanak, felkeresik a zsinagógát, hogy megcsókolják a tóratekercseket, táncolnak és éjszakába nyúlóan énekelnek. A bát micva korú lányokat és az eljegyzett nőket pedig külön is megünneplik ezen a különleges estén.
6. Borkóstolással egybekötött szomszédolás
A dél-franciaországi Avignon régió híres kiváló borairól. Nem meglepő tehát, hogy az ott élő zsidók hanuka idején, a szombat kimenetele után megnyitják borospincéiket, felnyitnak egy új palack bort, s a megfelelő áldással ürítik poharukat. Majd körbejárják a környéket, hogy megkóstolják a szomszédjaik borát is, s mindegyiküknél koccinthassanak egyet hanuka csodájára.
7. Nincs munka, míg égnek a gyertyák
Az észak-afrikai és közel-keleti zsidó közösségekben, illetve az askenázi ortodox zsidók körében régóta bevett gyakorlat, hogy amíg égnek a lángok hanukai menórában, addig a nők is tartózkodnak mindenféle olyan munkától, mely egyébként tilos lenne szombaton vagy más ünnepnapokon.
Habár hanuka nem olyan ünnep, mely megköveteli a zsidóktól, hogy ne dolgozzanak, ez a szokás arra vezethető vissza, hogy a szefárd és askenázi döntéshozók – akik jóval az elektromosság feltalálása előtt éltek – úgy határoztak, hogy tilos a hanukai lángok fényét másra használni, mint gyönyörködni azokban.
8. Hanuka kilencedik éjszakája
Marokkó egyes részein a zsidó gyerekek hanuka utolsó napján házról-házra járnak, hogy összegyűjtsék az ünnepről megmaradt pamutkanócokat (az ott élő közösség tagjai mind olajjal, kanóccal, nem pedig viaszgyertyával gyújtanak lángokat), majd napnyugtakor az összegyűjtött kanócokból egy máglyát készítenek, amit meggyújtanak. A máglyát körültáncolják, közben énekelnek, s sokan – mivel szerencsehozónak tartják – átugrálnak a tűzön, különösen a hajadon nők vagy a még gyermektelen asszonyok.
A sort pedig még hosszasan lehetne folytatni. A hanukai hagyományok tárháza is szinte kimeríthetetlen. Ha érdeklik további érdekességek, akkor tallózzanak oldalunkon, bizonyára fog újdonságokat találni! Örömteli, fényes ünnepet kívánunk!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.