Tisztelt Jakab Péter!
Mindenek előtt rabbiként, részben egyházi vezetőként és nem utolsó sorban a közbeszéd minőségét féltő honpolgárként írok Önnek.
Önt a miskolci Jobbik polgármester-jelöltként mutatta be. Ön ezt a jelölést elfogadta, egyben jelezte a sajtóhírek szerint, hogy „a nagymamája zsidó volt, de kikeresztelkedett”, ugyanakkor „a származás sem előnyt, sem hátrányt nem fog jelenteni a Jobbik vezette Miskolcon. Erre Ön (lenne) a garancia, akinek zsidó felmenői is vannak”. Újságolvasó emberként azt is láttam, hogy két héttel ezelőtt, szombaton „bevonult a Jobbik a miskolci számozott utcákba, s negyven-ötven fő részvételével demonstrált a nyomortelepek ingyenes felszámolásáért”. Ezek a „számozott utcák” a legmélyebb szegénységben élők utcái. Az „ingyenes felszámolás” pedig azt jelenti, hogy ebből, a legnagyobb nyomorból Önök kikergetnék ezeket az embereket a semmibe. Olvastam ezt is, mint ahogy a Jobbik alapszervezeteinek hivatalos oldalain, hogy „mi anticionisták és zsidó-ellenesek vagyunk”, vagy azt, hogy „a zsidó fa feszítette keresztre Jézust”, vagy hogy „Auschwitzban kitűnő volt a kórházi ellátás, jókat ettek, kávéztak, sok vidéki tért vissza…”.
Tisztelt Jakab Péter!
Amikor Ön azt mondja, hogy „zsidó”, vagy „keresztény”, akkor ezt csak egyféleképpen gondolhatja: a hit alapján. Hitünk pedig a Bibliából táplálkozik, ahol Ön soha nem fogja megtalálni a szegényekkel szembeni fellépés szellemi megalapozottságát. Sőt, ennak az ellenkezőjét fogja tapasztalni. Olvashat a minden emberrel szembeni feltétel nélküli tisztelet fogalmáról, megismerheti az ember – mint Isten-képmása – értékét.
Ön zsidó felmenőiről beszélt. Ha megengedi nekem, itt hívnám fel a figyelmét, hogy a Jobbik politikusa, választott pártja követelte a zsidók összeírását a magyar Parlamentben. Ne tévedjen tehát: az Ön pártja Önt is összeírná. Ahogy a Jobbik szellemi ősei az Ön őseit is összeírták. Annak a Pártnak a képviseletében nyilatkozik, melynek alapszervezetei büszkén hirdetik a Cion bölcsei, a Mein kampf és Szálasi ideológiáját és műveit, mindeközben pedig az ön „származását” használják védőpajzsként. Vérvádakra hivatkoznak, és közben az ön ártatlanul elgázosított felmenőit használják fügefalevélként.
Tisztelt Jakab Péter!
A Jobbik egyik vezető politikusa egy videóinterjúban azt mondta: a holokauszt nem a magyarok tragédiája. Itt félreérthetetlenül kerül kimondásra, hogy az Ön családjának sorsa, az Ön pártja szerint nem magyar sors. Az Ön pártja azt hirdeti, hogy az Ön története nem magyar történet. Hiába érzi fontosnak mentegetőzni, hogy „nagymamája kikeresztelkedett”, ettől még nem tudja megtagadni saját szüleit, nagyszüleit, saját zsidóságát, felmenőinek tragikus sorsát.
Megrendít, ha arra gondolok, hogy egy zsidó honfitársam, akinek felmenői között bizonyosan voltak olyanok, akiket meghurcoltak, elgázosítottak, elevenen elégettek vagy vagyonától, megélhetésétől megfosztottak olyan eszméket és ideológiákat kíván valami furcsa önigazolás alapján szolgálni, amelyek családja kiírtásához, legkevesebb jogfosztásához vezettek.
A Jobbik honosította meg azt a hangot, amely a honpolgárok származásáról állításokat tesz. A Jobbik az a párt, amely legitimálta a származásra hivatkozva a „kollektív bűnösség elvét”. A zsidóság alapeszményeit, háromezeréves tanításait követve ezzel a megközelítéssel semmilyen közösséget nem tud vállalni. Ön azzal mentegetőzik, hogy „nagymamája kikeresztelkedett”, pedig bizonyára tudja, hogy a kereszténység is magáévá tette a felebaráti szeretet fogalmát („Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” 3Mózes 19:18.), mint ahogy elfogadta a Tóra, a Zsidó Biblia azon tanítását is, mely szerint minden ember csakis a maga tetteiért és cselekedeteiért felel. „Ne ölessenek meg atyák a gyermekek miatt és gyermekek ne ölessenek meg az atyák miatt;” (5Mózes 24:16.). A felmenők, a származás – legyen zsidó, cigány, vagy más – nem tesz önmagában bűnössé vagy érdemessé. Ahogy nem tesz például „mélyigénytelenné” sem.
Bizonyára az elmúlt napok reflektorfénye és eseményei az Ön gondolatait amúgy is az általam érintett kérdésekre irányították. Bizonyára sok szempont formálja az ember életét és döntéseit: érzelmek, közösség, barátok, egzisztenciális szempontok. Soha nem késő azonban az erkölcsi szempontokat is szem előtt tartani, végig gondolni az általunk hirdetett eszmék jelentését, hatását, Isten előtti értéküket. A zsidó bölcsek azt tanítják: „Három dolgot tarts szem előtt, és soha nem fogsz vétekbe esni: Honnan jössz, hová mész és ki előtt kell hogy számot adj életed cselekedeteiért!” (Talmud, Atyák 3:1.)
Rabbiként és aggódó állampolgárként kérem, fontolja meg még egyszer, „honnan jön és hová megy”, fontolja meg jó úton jár-e, számot fog-e majd tudni adni tetteiért felmenői és a Mindenható előtt!
Üdvözlettel,
Köves Slomó rabbi