A szülővé válással kapcsolatban az aish oldalán megjelent gondolatokat idézzük.
A szülővé válás ijesztő folyamat lehet. Mind érzelmileg, mind fizikailag kimerítő, különösen, amikor a gyerekek felcseperednek, és nemcsak egyre inkább törekszenek az önállóságra, hanem hiszik és vallják, hogy mindent tudnak és mindent jobban tudnak. Emellett időigényes, drága és teljes egészében felforgatja az ember életét.
Mindezzel együtt szülőnek lenni jó. Az ember sokszor önző okokból válik szülővé: családot, utódokat szeretne. A döntésben gyakran szerepel az a gondolat is, hogy „ez így helyénvaló” vagy „így szokás”. Érdekes módon azonban éppen
a szülővé válás kényszeríti az embert arra, hogy önzetlenné váljon.
Olyan önzetlenné, amilyennek korábban talán sosem ismerte magát.
Az álmatlan éjszakák, a stressz, a véget nem érő kiadások és a tény, hogy az embernek önmagának kívül mindig másra is kell gondolnia, komoly kihívások elé állítanak mindenkit. A másokkal való foglalkozás, nézőpontjuk megismerése, a tőlünk függő emberek támogatása során azonban együttérzővé is válunk és könyörületességet tanulunk. A gyereknevelés a szülőt is neveli.
A Talmud szerint ahhoz, hogy egy ember egy zsidó bíróság tagja legyen, nem elegendő, ha az illető bölcs, feddhetetlen és jártas a törvényekben – szülőnek is kell lennie. Amikor valaki teljesen irracionális és kiszámíthatatlan kis emberkékkel törődik, valami megváltozik benne. Jobbá, többé válik.
A szülők nem tökéletesek. A szülővé válás nem teszi az embert tökéletessé, ám mindenkire hatással van, mindenkit megváltoztat. És semmihez sem hasonlítható örömmel tölt el.