A hatok és Teherán képviselőinek most hétvégén sem sikerült áttörést elérniük a vitatott iráni atomprogram ügyében, ráadásul a felek a következő tárgyalási forduló időpontjában és helyszínében sem állapodtak meg. A diplomáciai egyezkedés szándéka továbbra is fennáll, mindeközben azonban vészesen fogy Izrael és vele együtt az Egyesült Államok türelme.
Elemzők szerint egyre inkább beigazolódni látszik az, amit egy amerikai diplomata még 2009-ben mondott e témában, miszerint 2013 júniusáig, azaz Mahmúd Ahmadinezsád hivatali idejének lejártáig, nem lesz semmilyen előrelépés a konfliktusban. Csak az újabb és újabb tárgyalási időpontokról fognak szólni az egyezkedések, és ami a tartalmi előrelépést illeti, az ügy inkább egy vontatott menethez hasonlítható – fogalmazott akkoriban a diplomata.
A hétvégi almati találkozó öt héten belül a második tárgyalási forduló volt a témában az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja (Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína), valamint Németország és Irán megbízottainak részvételével. A hatokat vezető Catherine Ashton, az Európai Unió (EU) kül- és biztonságpolitikai főképviselője a kétnapos párbeszéd után azt mondta: a lényeget tekintve továbbra is nagyon távol áll egymástól a felek álláspontja.
Az eredménytelen tárgyalási forduló nyomán Juvál Steinic, a nemzetközi kapcsolatokért és a hírszerzésért felelős izraeli miniszter már szombaton "sárga lapot mutatott fel" Iránnak, a Nyugattól pedig keményebb fellépést követelt.
"Itt az ideje, hogy a világ határozottabb magatartást tanúsítson, és Teherán számára félreérthetetlenül világossá tegye", hogy a tárgyalásokkal való játszadozás rövidesen befejeződik – fogalmazott Steinic. Washington hasonló véleményen van, s mint John Kerry külügyminiszter hangsúlyozta, nem lehet örökké a párbeszéd szándékáról beszélgetni. A tárgyalások eredményessé tétele azért sem könnyű, mert a feleknek több szinten kell kompromisszumra jutniuk. A legelső feladat a bizalom helyreállítása.
A Nyugat továbbra sem tágít attól a feltevésétől, hogy az iráni atomprogram katonai ambíciók kielégítésére szolgál, ezért mindenekelőtt arra kéri az iszlám köztársaságot, léptessen életbe a nemzetközi közvéleményt programjának békés céljáról meggyőző bizalomnövelő intézkedéseket. Ilyen Teherántól elvárt lépés lenne – a Nyugat februárban felvázolt javaslata szerint – a fordói urándúsító leállítása és az urán 20 százalékosra dúsításának felfüggesztése.
A hatok a kompromisszumkészség jeleként engedélyeznék ugyanakkor, hogy a fordói létesítményt ne kelljen teljesen bezárni, továbbá azt, hogy Irán megtarthassa, sőt a teheráni, gyógyászati célokat szolgáló reaktorban fűtőelemként használhassa a már 20 százalékos dúsítottságú uránkészleteit.
Az iráni vezetésnek ennyi engedmény azonban nem elég, s legújabb javaslata szerint bizonyos – a hatok által követelt – pontok teljesítését csak akkor vállalná, ha a Nyugat elismerné Teherán jogát a nukleáris anyagok polgári célú használatára és kiiktatná az országot a gazdasági szakadék szélére juttató szankciókat.
A nemzetközi szankciók nyomán az iráni pénzügyi- és bankszektorban az 1979-es forradalom óta nem tapasztalt válság uralkodik. Csak tavaly 55 százalékot veszített értékéből a hazai fizetőeszköz, a rial (a dollárral szemben).
Elemzők nem sok esélyt látnak arra, hogy a június 14-én esedékes iráni választásokig valamit is eredményeznének a Teherán atomprogramjával kapcsolatos konfliktus megoldására tett diplomáciai erőfeszítések. Az elnöki posztért már nem induló Ahmadinezsád távozásával valószínűleg Szaíd Dzsalíli nukleáris főtárgyaló helyét is más veszi majd át, aminek nyomán talán képes lesz elmozdulni a holtpontról a már egy évtizede húzódó atomvita.
MTI/Profitline