Hős vagy áruló? A holokauszt mai napig egyik legvitatottabb története Kasztner Rezsőé, valamint azé a több ezer zsidóé, aki neki köszönhetően élte túl a háborút. Jövőre lesz 60 éve, hogy Kasztnert kivégezték egy izraeli köztéren. Rifka Glatz-cal, egy amerikai-izraeli-magyar túlélővel beszélgettünk floridai otthonában.

 

110 éve született és jövőre lesz 60 éve, hogy egy izraeli köztéren lelőtték Kasztner Rezsőt, akinek a neve a “Kasztner-vonattal” vonult be a holokauszt történetébe. A Kolozsváron született ügyvéd és újságíró  emberek ezreit mentette meg a biztos halálból a második világháború alatt. 1945 után Izraelbe emigrált, ahol magas rangú politikai karriert befutva, a kereskedelmi és ipari miniszter szóvivője lett. 1953-ban izraeli magyar zsidók azzal vádolták meg, hogy alkut kötött Eichmann-nal, és miközben a hazai zsidóság elől eltitkolta a deportálásokról szóló bizalmas információit (Auschwitz tényét), pénzért cserébe közvetlen ismerőseit és tehetős kiváltságosokat menekített ki Magyarországról. 1957. tavaszán a közéletből addigra távozó és személyében meghurcolt Kasztnert szabályosan kivégezték otthonától nem messze egy köztéren. A személye a mai napig megosztja a társadalmat.  

Borzasztó történet

„Kasztner története borzasztó történet nekünk, a túlélőknek is” – mondja Rifka, akit floridai otthonában kerestünk fel. A Derecskén született hölgyet – az akkor Magyarországhoz tartozó – Kolozsvárott vagonírozták be hat évesen. Ő és családja – a munkaszolgálatra korábban elhurcolt édesapját leszámítva – azon kivételezett 1685 ember közé került, akik Kasztner Rezső mentőakciója/vállalkozása miatt élték túl a holokausztot.

A háború után Rifka, hosszabb izraeli kitérőt követve, de még mindig tinédzserként jutott el az Egyesült Államokba. 1958-tól tanárként és sikeres divattervezőként élt magyar származású férje mellett. Mint oly sok szép korú errefelé, Rifkáék is Floridában, Sarasotában kerestek nyugalmat egy hosszú és tartalmas élet kipihenésére. A sok munkával telt évtized után Amerikában jár a megérdemelt kényelem.

Közel 10 évvel ezelőtt azonban újabb fordulat történt Rifka Glatz életében – miután bemutattak egy nagy vihart kavaró filmet Kasztner Rezső életéről. Rifka úgy érezte, túlélőként hozzá kell szólnia a filmhez, elsősorban a fiatalokat megcélozva. Azóta számtalan alkalommal mesélt Kasztnerről és a magyar holokausztról emberek ezrei előtt. Egy helyi zsidó újságban láttam a képét pár hete, ahol túlélők előadássorozatát hirdette egy szervezet. Nem volt nehéz személyes találkozót kérni tőle. Készségesen és izzó szenvedéllyel mesél a múltról.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Itt ül velem szemben egy kortalan, mosolygós, energikus hölgy. Hatalmas ablakokon árad be a napfény a tágas szobába, ahol stílusos és modern bútorok között falatozunk a fahéjas süteményből. Téli ünnepre emlékeztet az illat, pedig a félig nyitott ablakon keresztül az óceán sós levegője érződik. Ebben az idillben szinte zavarba ejtő erről a „borzasztó történetről” beszélgetni a Kasztner-túlélővel.

„Nem tudom máshogy megfogalmazni, ez egy fájdalmas, borzasztóan kellemetlen helyzet. Akarva akaratlanul is azon veszem észre magam, magyarázkodom, amikor erről beszélek, pedig ez csak egy csodálatos túlélés történet” – fakad ki Rifka, aki eredetileg Veraként született, de izraeli nevét használja, mert az amerikai után elsősorban izraelinek, és csak harmadsorban tartja magyarnak magát.

Derecskétől Floridáig

Rifka szüleinek péksége volt Derecskén, de a zsidótörvények miatt 1943-ra olyan helyzetbe kerültek, hogy a bankár József nagybácsi hívó szavára Kolozsvárra költöztek. Innen származott Kasztner Rezső is, aki tehetséges ügyvédként és leleményes cionista újságíróként nagy ismeretségnek örvendett a városban. Ő ekkor már egyre többet utazott Budapestre, sőt, 1944-ben áttette székhelyét a fővárosba. Kasztner 1944 májusában – több befolyásos zsidó vezetővel együtt – tudomást szerzett a nácik „végső megoldás” tervéről, ami a mai napig az ellene felhozott vádak kiindulópontját jelenti, mondván: hogyan volt képes üzletszerűen alkudozni zsidó életekről Eichmannékkal?!

Rifka, akinek nagybátyja valószínűleg pénzért váltott helyet a családnak a „Kasztner-vonatra” következetesen hiszi: Kasztner hős volt, aki hidegvérrel alkudozott az oroszlánokkal azok barlangjában. „Emlékszem, nemcsak tehetős emberek voltak a vonaton. Dokumentált tény, hogy csehszlovák és lengyel árvákat is fel tudtak tenni a vonatra, sok tudós, író és egyéb VIP ember mellé”.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Rifka és családja öt hónap Bergen Belsen-i fogságot követően egy újabb vonatút után Európa egyik legszebb helyén találhatta magát: a svájci Caux városka egyik luxuspalotájában. A Grand Hotel az elit kedvelt szállodája volt, most a Kasztner-vonat menekültjeit szállásolták el itt. Rifkáék több mint nyolc hónapon át tartózkodtak Svájcban, majd 1945 tavaszán behajóztak Palesztinába, ahol Haifában telepedtek le. Az ekkor már hét éves lányt különválasztották családjától. Anyja egy hotel konyháján robotolt, bátyja tanult, ő pedig egy vadidegen kibucban kezdte el az önállóságra való felkészülést.  

„Áldom az eget, hogy Izraelben nőhettem fel. Nem voltam mindig vidám, sokszor sírtam is az anyai szeretet után. De embert faragtak ott belőlem. Ráadásul azt éreztették velem, hogy a kibucban mindenki gyermeke vagyok. És ez nagyon megnyugtató és bátorító érzés volt. Ahogy felcseperedtem, megtanultam milyen  félelem nélküli, büszke zsidónak lenni ” – mondja. Egy középiskolai purimi ünnepségen ismerte meg későbbi férjét, közösen tanultak nyelvtanárnak, és közösen tervezgették a jövőt.

Rifka 19 éves volt, amikor az ifjú pár 1958-ban New Yorkba költözött. Rokonok és a héber nyelv ismerete tanári álláshoz segítette őket. Nappal mindketten hébert oktatattak, esténként magukat képzték tovább – Rifka divattervezést, férje tervező-mérnöki tanulmányokat folytatott. Alig 10 év alatt nagyot fordult velük a világ – a férj tagja lett a Neil Armstrong Holdra-szálláson dolgozó technikai mérnökcsapatnak, Rifka New York-i butikoknak tervezett gyermekruhákat.

A házaspár önálló üzleti tevékenységbe fogott: Rifka férje előbb az amerikai haditengerészet egyik kutató részlegének tervezett hajókat, majd saját hajóépítési vállalkozást nyitott, ő pedig saját üzletet vezetett. Két gyermeket fogadtak örökbe és neveltek fel szeretetben. Zsidóságukat büszkeséggel és következetesen ápolták. A tartalmas évtizedek után Florida egyik legszebb részére, Long Boat Key szigetére vonultak vissza mintegy húsz éve.

Lenne még miről mesélni

Rifka ezekben a napokban „elfoglaltabb, mint valaha” – miután férje a közelmúltban elhunyt, pár hete új lakásba költözött Sarasotban, közelebb a régió kulturális kínálatához. Színház, koncertek, és a társasági élet – mindez továbbra is formában tartja Rifkát, aki ezen a héten utazik Izraelbe, hogy ott élő testvérét és számtalan rokonát meglátogassa.

„Húsz éve voltam először és utoljára Magyarországon. Minden nap imába foglalom nagybátyám nevét azért, mert lebeszélte anyámat arról, hogy a háború után visszaköltözzünk Magyarországra” – fogalmaz szikáran a magyarságáról. „Kasztner hős volt, az egyik legbátrabb ellenálló, aki szembe mert nézni az ördöggel, sőt, még ezreket meg is mentett. Jellemző, hogy Izraelben magyar túlélők kezdték el az ellene folyó és az életébe kerülő dicstelen hadjáratot”.

Aztán folytatja: „Sosem fogom elfelejteni, mit történt velünk, azt hogy elvesztettem az apámat, hogy sok rokonom odalett. Izraelben nőtt be a fejem lágya, kemény cionista neveltetést kaptam ott 7 és 19 éves korom között.” – meséli egy cseppet sem ellágyulva Rifka, aki feleleveníti Derecskére való visszatérését, 1996-ban. „A temető felé igyekeztünk, meg akartam találni nagyszüleim sírját. Egy csokor virággal a kezemben készültem belépni a romos temetőbe, amikor egy férfi megállított és azt kérdezte, hogy minek viszek oda virágot, ahova senki nem jár? Meg hogy úgy is el fogják lopni…” 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mondom neki, hogy talán Izraelből hazafelé érdemes lenne Pesten is körülnéznie, az itteni zsidó reneszánsz megér egy kitérőt. „Áh, kedves barátom, nekem az az egy látogatás elég volt húsz éve. Voltam én azóta Svájcban, találkoztam Kasztner lányával is, és más túlélőkkel ugyanazon a helyen, ahol 1945-ben voltunk. Nagyon örülök, hogy van zsidó élet Magyarországon, még ha nem is értem őket. Hogy lehet abban az országban zsidóként élni, ahol képesek voltak halálba küldeni több mint félmillió zsidót?” – kérdezi megindultan.

Eljönne esetleg egy Kasztnerről szóló előadásra jövőre Budapestre? – teszem fel az újabb kérdést. „Ezen el kellene gondolkodnom. Azt hiszem, hogy ez még mindig vitatott téma Magyarországon. Lenne még miről mesélni. Kasztner nem csak annak a vonaton Svájcba érkezett 1685 embernek mentette meg az életét. Náci vezetőkkel közösen ellátogatott több koncentrációs táborba és történészi kutatások szerint további 20 000 életet mentett meg merész alkudozásaival és felfoghatatlan képességével. Ez így egy mítosz, nem csak egy legenda. Nincs még egy olyan zsidó, aki ennyi életet megmentett volna meg. Azt mondják egyesek, hogy ha nem lett volna zsidó, akkor most a Jad Vasemben az igazak között lenne a helye… Kasztner Rezső miatt talán felkeresném még egyszer Magyarországot.”

 

Wallenstein Vágó Róbert – Sarasota, Florida