Október 9-én elhunyt Lily Ebert, bonyhádi születésű holokauszt-túlélő, író, aki az utóbbi években emlékiratairól és a szociális média felületein megjelentetett videóiról volt híres. A TikTokon dédunokájával, Dov Formannal közösen osztott meg tartalmakat, és vele együtt írta meg a Sunday Times bestseller listáján is szereplő Lily fogadalma: Hogyan éltem túl Auschwitzot és merítettem erőt a továbblépéshez című, Károly herceg előszavával megjelent könyvét.

„A könyveknek megvan a maguk sorsa” – tartja a latin mondás. Az író Lily életében nagy szerepet játszottak a könyvek, egy kötet azonban mindennél fontosabb lett számára élete utolsó évében. Ez nem volt más, mint az Auschwitz poklában 13 éves korában meggyilkolt öccse, Engelman Béla egyik tulajdona: a Tóra második, Smot címet viselő könyve. A kötet, mint Lily mondta „az egyetlen kapocs” volt szeretett öccséhez. A könyvben szerepel Béla aláírása.

Dov Forman, Lily Ebert dédunokája 2023 májusában utazott Magyarországra, és akkor talált egymásra a könyv és a késői rokon:

„Valaki, akinek az édesapja régiségkereskedőként dolgozott, látott minket a dédnagymamámmal együtt a Heti Napló Sváby Andrással című műsor riportjában. Felismerte a vezetéknevet, megvette a könyvet és felvette velem a kapcsolatot”

– idézte fel az események láncolatát Forman.

„Ilyen könyvből nagyon kevés maradt fenn abból az időszakból. A nácik el akarták pusztítani a zsidó életet és annak minden formáját. Bélának nincs se sírja, se más ránk maradt tulajdona, csupán ez a könyv. Ez az egyetlen kapocs közte és köztünk.”

Bonyhádon Forman imádkozott az egykor népes, mára teljesen megszűnt közösség még ma is álló zsinagógájában, és meglátogatta ükapja, vagyis Lily édesapja sírját. Engelman Áron még a deportálások előtt, 1942-ben hunyt el tüdőgyulladásban. „Lily nem emlékszik a könyvre, ám Izraelben élő húga még a fedőlapon látható kék pecsétre is emlékezett. Amikor elhoztam a szülővárosából, és megmutattam neki, két reakciója volt.

Először is sírva fakadt. Azt mondta, hogy Bonyhád zsidósága sohasem merül feledésbe és a nácik sosem járhatnak sikerrel.

Néhány perccel később, ahogy az érzelmi hullám lecsillapodott, már nagyon boldog volt, hogy a kezében tarthatja.”

A családot nem sokkal Béla bár micvája után, 1944 júliusában deportálták. Bélát, húgukat, Bertát és édesanyjukat, Ninát az Auschwitzba való megérkezésüket követően szinte azonnal meggyilkolták. Béla nagyon vallásos volt: „Ragaszkodott ahhoz, hogy ne egyen a böjtnapon [az Auschwitz felé vivő úton], pedig édesanyja könyörgött neki, hogy egyen, nem tudva, milyen hosszú lesz az útjuk vagy mikor lesz legközelebb lehetőségük enni” – fűzte hozzá Forman. „Nagyon kevés élelmük volt, csak egy kis darab kenyér. Az édesanyja azt akarta, hogy egyen, de ő ellenállt és kijelentette, hogy böjtöl.”