Most 70 éve
 

A lubavicsi rebbe letartóztatásának és kiszabadulásának csodálatos története

Hetven évvel ezelőtt történt. 1927-ben egy kora nyári napon (június 15-én) csukott GPU autó fékezett egy csendes leningrádi ház előtt. Az autóból két erősen zsidó kinézésű titkosrendőr és hat marcona katona szállt ki. Nem telt bele sok idő, míg a csoport visszajött az autóhoz. Őszülő szakállú, pátriárka-kinézetű férfiút kísértek a kocsihoz. Az autó elrobogott s Leningrádban forgószélként terjedt el a hír: a GPU letartóztatta rabbi Jószéf Jichák Schneersont, a lubavicsi rebbét.

Egy – milliók ellen

A bolsevista forradalom s az ezt követő kommunista rezsim halálos veszélyt jelentett a zsidóságra, mint különálló népi-vallási közösségre. A harcban, melyet a rendszer indított a zsidó vallás és kultúra mindenféle megnyilvánulása ellen oroszlánrésze volt annak az elvetemült csoportnak, amelyet ma a történelem “jevszekcijá” néven ismer. A kommunista pártnak ez a zsidó tagozata minden eszközzel arra törekedett, hogy a zsidó tradíciókkal mélyen átitatott orosz zsidóságot mihamarabb “átgyúrja”, a marxista tanítások befogadására alkalmassá tegye. Ők voltak azok, akik a forradalom alatt közönséges gyilkosságoktól sem riadtak vissza: ők jártak elől “jó példával” a templomoknak kultúrtermekké (s néha istállókká) való átalakításában, s ők éltek először a szovjet alkotmányban biztosított vallásellenes agitáció jogával. Miután a forradalom az orosz zsidóságot nagy részben szervezetlenül találta, érthető, hogy az ellenállás erősen passzív volt. Ez főleg a húszas évek elejére igaz, arra az időszakra, amikor a NEP-nek köszönhetően a nyomás kissé enyhült. Az egyetlen csoport, mely az első perctől kezdve látta, hogy hová vezetnek a dolgok s az aktív ellenállás álláspontjára helyezkedett, a lubavicsi chászidok csoportja volt. Ennek a csoportnak volt a szellemi vezetője rabbi József Jichák Schneerson.

Ahol a börtön családi tradíció…

Ha volt valaki, aki nem lepődött meg a lubavicsi rebbe letartóztatásán, az maga a rebbe volt. A lubavicsi rebbék dinasztiája a ljadi rabbi Snéur Zálmántól, a Tánjá című kabalisztikus mű szerzőjétől származtatja magát. A Tánjá szerzője a Báál Sém Tov alapította chászid mozgalomban új utat keresett és talált. Ez az út a kabbala és a lámdánut, a titkos és nyílt tanulmányok gyakorlásának szintézise volt. Követői Chábád-nak (a “chochmá”, “biná”, “dáát” – bölcsesség, értelem, tudás szavak rövidítése) nevezték el ezt az irányzatot. A chábád chászidok mindenkori feje a lubavicsi rebbe. Ebben a rabbi családban tradíció volt a börtön. Maga a Tánjá szerzője is kétszer ült a cári börtönben miután a reformra törekvők megrágalmazták. Rabbi József Jichák volt a hatodik a dinasztiában s előtte mindegyik rebbe “ült”. Érthető tehát, ha nem lepődött meg különösképpen, annál is kevésbé, mert a letartóztatást megelőzően is állandó zaklatásoknak, házkutatásnak volt kitéve.

“Á choszed blájbt á choszed”
 

A letartóztatást eszközlő két titkosrendőr zsidó volt, a “jevszekcijá” legsötétebb figurái. Az egyik neve Náchmánson volt, a másiké Luláv, mindketten chászid családból származtak, akiknek a nagyapja a most általuk letartóztatott rebbe nagyapjához utazott állandóan Lubavicsba. A rebbe először tiltakozott a letartóztatás ellen, s nem engedte meg, hogy a könyvei között szentségtelen kezek kutassanak, de amikor letartóztatási parancsot mutattak fel, nem ellenkezett tovább. Útközben a GPU-s Luláv a csomagot, amelyben a rebbetálitja és tfilinje volt, ki akarta venni a rebbe kezéből, s azt mondta: a nagyapám, aki Lubavicsban járt, a rebbe nagyapjának az uszályhordozója volt. Én majd viszem a rebbe csomagját. Á choszed blájbt á choszed. De a rebbe nem adta oda neki a csomagját. A börtönben persze mégiscsak elvették tőle a tfilin zacskóját.

Megfélemlítések, éhségsztrájk a tfilinért

Schneerson rabbit letartóztatása után a hírhedt leningrádi Spolavka börtönbe vitték, ami egyúttal a GPU székháza is volt. Itt különböző irodákban regisztrálták, majd a 26818-as rabszámot kapta. Mostantól kezdve egészen a szabadulásáig egész fogházélete egyetlen kétségbeesett küzdelem volt, hogy az imazsákját adják vissza neki s engedjék tfilint “légolni”. A GPU szisztémája a Spolavkában főleg megfélemlítésből állott. Mikor egyik folyosóról a másikra kísérte, a marcona fegyőr nem mulasztotta el elmesélni, hogy lent a pincében már több pravoszláv papot és muzulmán kádit végeztek ki hasonló “bűncselekmények” miatt, mint amivel a rebbét vádolják. Mivel vádolták a rebbét? Elsősorban ellenforradalmisággal. Azután azzal, hogy utasítására sok helyen chédert s jesivát alapítottak, ott ahol a “jevszekcijá” azt hitte, hogy a zsidóság utolsó szikrája is kihunyt már. És külfölddel is levelezett, ahonnan pénzt kapott az intézmények fenntartására. Ilyen és ehhez hasonló dolgok voltak a vádak. Megrázóak emlékirataiban azok a részletek, amelyekben fogságának viszontagságairól számol be.

A durva bánásmód s az éhségsztrájk, rendkívül legyengítették a rabot. Amikor először került a vizsgálóbizottság elé, már alig állott a lábán.

A zsidó világ megmozdul

A letartóztatás híre villámgyorsan terjedt el s világszerte nagy felháborodást keltett. Zsidó közéleti emberek sürgős tanácskozásra ültek össze Moszkvában és Leningrádban és úgy határoztak, hogy a dolgok kezdeti stádiumában nem fordulnak a külföldhöz, hanem helyi befolyások igénybevételével próbálnak valamit elérni. Nagy szerepe volt a rabbi kiszabadításában Paskova asszonynak, Maxim Gorkij feleségének, aki mint a Vöröskereszt képviselője járt el az ügyben. Azonban, – legalábbis az első időben – semmilyen jel nem mutatta, hogy a GPU hajlandó elejteni a vádat, s szabadon bocsátani a rebbét. Bennfentesek tudni vélték, hogy főleg politikai okok játszanak közre: miközben az összes vallásosokat papjaikkal egyetemben, tűzzel-vassal üldözik, nem lehet a zsidó rabbit csak úgy egyszerűen szabadon bocsátani. Ez rossz vért szülhetne. Azonban miközben a rebbét Náchmánson s társai gyötörték, kérés nélkül is megmozdult az egész zsidó világ. Táviratok özöne érkezett. Oroszországba, tömeggyűléseken követelték a rabbi azonnali szabadon bocsátását, petíciókat nyújtottak át az orosz követségeknek.

A német alkancellár közbelép…

Közben a rebbét egyik kihallgatásról a másikra cipelték. Erős jelleme és töretlen akaratereje megakadályozta abban, hogy mindent “bevalljon”. Mikor emlékirataiban ezekről a napokról ír, úgy számol be róluk, mint a pokol hét kamrájának a megjárásáról. Leírja részletesen a börtön napirendjét, mikor esznek, mikor sétálnak, és mikor muszáj aludni… Közben hírek terjedtek el, hogy a rebbét halálra ítélték. A hír nagy izgalmat keltett és hatására újult erővel folytak a rebbe kiszabadítására tett kísérletek. A német zsidóság két vezetője, dr. Méir Hildesheimer és dr. Leo Beck felkeresték Weissmann helyettes kancellárt, aki magáévá tette az ügyet s eljárt a berlini orosz követnél. Ez továbbította a kérést Moszkvába. Közben Mordecháj Dubin, a lett országgyűlés tagja (aki maga is lubavicsi chászid volt!) Oroszországba látogatott, s ő is közbenjárt.

A szabadulás

Végül is a sok közbenjárás eredménnyel járt. Előbb Kosztromára (Szibéria) száműzték a rabbit, majd újabb hosszas közbenjárás után hazaengedték. Nem ment vissza Leningrádba, és nem sokkal kiszabadulása után híveinek sikerült elérniük, hogy kiutazási engedélyt kapott, s így elhagyhatta Oroszországot. Hívei a lubavicsi chászidok a mai napig megünneplik támuz hó 12-ét (idén július 17.), mint a rebbe csodával határos kiszabadulásának napját.

 

Miért csukták le a rabbit?

Lubavics hírneves rabbiját, Schneursohnt Leningrádban a szovjet rendőrsége lefogatta, mert azzal vádolták, hogy gyűjtést rendezett egy jesiva létesítésére. Egy néhány nap múlva szabadon bocsátották, de még mindig rendőri felügyelt alatt áll. Így bánik egy zsidóval az antiszemiták “zsidó” szojvet-je. – Más jelentések szerint a rabbit nem bocsátották szabadon és azért Lengyelország több hitközségében táánit cibur, általános böjtöt rendeltek el.

(Zsidó Újság, 1927. julius 8.)
Száműzött rabbi

Persze Szovjet-Oroszországról van szó. A lubavicsi rabbit azzal vádolták, hogy titokban pénzt gyűjtött jesivák fenntartására és ez elég volt, hogy Kostromába száműzzék, ahol messze földön nincs zsidó. Ezzel azt akarják, hogy a rabbit tökéletesen izolálják minden zsidó környezettől. Vérlázító barbár intézkedés!

(Országos Egyetértés, 1927. julius 28.)
Kiszabadult a lubavicsi Rebbe!

Olvasóink előtt ismeretes, hogy az orosz szovjethatóságok a nagynevű lubavicsi Rebbet (akinek Magyarországon is vannak hívei) letartoztatták, mert jesiva-célokra pénzt gyűjtött. Letartóztatásakor külön cellát helyeztek részére kilátásba, ahol imádkozhat és tanulhat, de az ígéretet nem váltották be és együvé zárták a közönséges gonosztevőkkel. Az egész világ zsidósága nagy részvéttel osztozott a rabbi vértanúságán. Később a rabbit Kosztromába, ahol zsidó nem lakik, száműzték. Hiába mozdult meg az egész orosz zsidó társadalom, a rabbi érdekében. Míg végre a napokban a moszkvai, leningrádi, kievi és minski tekintélyes zsidó hitközségek a kormánynál a rabbiért teljes szavatosságot vállaltak s ennek folytán a rabbi a száműzetésből kiszabadult. – A hírneves Rebbe kiszabadulásának híre hitsorsosainak körében bizonyára általános megnyugvást fog kelteni!

(Zsidó Újság, 1927. julius 22.)

Megjelent: Egység Magazin 7. évfolyam 29. szám – 2014. július 30.