Mit mondott a Rebbe az olimpiáról? Kiderül az anash cikkéből.
A modern kori olimpiai játékok története körülbelül 2800 évre nyúlik vissza, az ókori Görögországba, ahol az olümpiai Zeusz szentélyben rendezték meg az istenség tiszteletére az antikvitás legfontosabb sportversenyeit. Menachem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a modern kori olimpiai játékok a bálványimádásban gyökereznek.
Néhány hónappal a hírhedt 1972-es müncheni olimpia előtt az olimpiai lángot Izraelen is keresztülvitték a korábbi, 1968-as mexikói olimpia színhelyéről útban München felé. A Chájé Szárá hetiszakasz szombatján (1971. november 13-án, éppen egy hónappal hanuka ünnepe előtt) a Rebbe élesen kritikával illette a ceremóniát: „Ez a ceremónia görög szokás volt és bálványimádásban gyökerezik” – mondta. „Most pedig elő akarják ásni ezt az ősi szokást és így akarják ünnepelni hanukát? Hanukakor a zsidók görögök felett aratott győzelmét ünnepeljük, ez [az olimpiát jelképező olimpiai láng] pedig ennek a teljes és tökéletes ellentéte. Semmi nem maradt az [antik] görög nemzetből, a népből, a földjükből és a szokásaikból. Miért élesztené fel bárki az ő rég elfeledett tradícióikat? Főképpen hanukakor…”
Később, a tizenegy izraeli sportoló és edző meggyilkolását (1972. szeptember 5-6.) követően a Rebbe ismét a Chájé Szárá hetiszakasz szombatján (1972. november 4.) foglalkozott a témával. Szomorúan beszélt arról a tényről, hogy zsidókat küldtek „nem-zsidókkal táncolni”, Németországba, ahol nemrégiben gyilkoltak meg hatmillió zsidót. Nem sokkal később, hanuka ünnepén pedig megint csak az olimpiai játékok bálványimádó jellegét hangsúlyozta: „Borzalmas dolog történt az elmúlt hetekben azon a sportversenyen, melyet olimpiának neveznek és mely az ősi Görögország bálványimádó ideológiájában gyökerezik. Akkoriban [az ősi Hellász idején] a görögök kiváló eredményeket értek el a tudományok – például a matematika és az asztronómia – terén”. Ugyanakkor, folytatta a Rebbe, hitték, hogy az Olümposzon laknak a különféle istenségek, akik örökösen háborúznak egymással. „Nem valamiféle távoli helyről volt szó, amiről azt mondtak, amit akartak. Erre a hegyre bárki felmászhatott, és láthatta, hogy nincs ott semmi. Mégis felmentek oda, áldozatokat mutattak be az istenségeiknek és ünnepeltek. Ebből a szokásból alakult ki, hogy a világ népeinek képviselői négyévente összegyűlnek és olyasféle sportversenyeket rendeznek, mint a hosszútávfutás, és olyan küzdelmekben mérik össze az erejüket, mint a boksz vagy a birkózás. Akinek sikerül sérülést okoznia a másiknak, az kapja az érmet…
Még Erec Jiszráelből is küldenek fiatalembereket, azt állítva, hogy egész Izraelt reprezentálják – holott valójában kizárólag önmagukat képviselik! Senki nem figyeli vagy veszi észre, hogy mi történik ott és ha tudnák, nem egyeznének bele a részvételbe. Amellett, hogy az egész teljes időpocsékolás és az orvosok is megmondták, hogy a hosszútávfutás és a hozzá hasonló [sportok] ártanak a szívnek és az agynak, [az olimpia] a bálványimádáshoz is kapcsolódik!”
Amikor 1988-ban egy Los Angeles-i rabbi elküldte egy beszéd tervezetét a Rebbének, melyben zsidó következtetéseket vont le az olimpiai lángból, a Rebbe az egészet áthúzta, és azt írta fölé: „ahogy már korábban is megmondtam, az egész bálványimádáson alapul”.