A vallásos háztartásokban peszáchkor sokszor annyi tojás fogy, mint az év többi napján, mert a hagyományos peszáchi ételek jelentős része igencsak sok tojást igényel.
Izraelben az ünnep közeledtével súlyos tojáshiány alakult ki. Ennek számos oka van. Sokan rengeteg tojást vásároltak fel jó előre, félve az esetleges hiánytól. A járvány miatt akadozott az import a fő beszállítóktól, Olaszországból és Spanyolországból, ráadásul az utazási tilalom miatt százezrek maradtak az országban a tervezett külföldi vakáció helyett, és a kínálatnak őket is el kell látnia. Így az elmúlt két hétben családonként csak egy-egy doboz tojást vásárolhattak azok a szerencsések, akik egyáltalán találtak a boltban tojást. Jó hír azonban, hogy Izrael majdnem kétmillió darab tojást vásárolt, többek között Portugáliából és Ukrajnából, melyek részben megérkeztek, részben a napokban érkeznek Izraelbe.
És hogy miért is olyan különlegesen fontos a tojás peszách ünnepén? Egyrészt a peszáchi széder elengedhetetlen kelléke, másrészt pedig peszách hét, illetve Izraelen kívül nyolc napjának egyik legalapvetőbb élelmiszere.
A tojás kétféle szerepet is betölt. Az egyik a szédertálon szereplő béjcá, vagyis tojás, melyet kissé megégetnek. Ez az ünnepi áldozatra emlékeztet (korbán chágigá), melyet a három zarándokünnepen mutattak be a jeruzsálemi Szentélyben. A szédertálon egyébként egy megpörkölt csirkenyak, vagy csirkeszárny is helyet kap, a peszáchi bárányáldozat (korbán peszách) emlékére, így ez a két, kissé megégetett ételféleség emlékeztet a niszán hónap 14-én bemutatott áldozatokra. Vannak, akik azt mondják, hogy a nép két vezetőjére, Mózesre és Áronra is emlékeztetnek.
Egy másik magyarázat szerint a tojás arámi neve „bejá”, ami azt is jelenti: imádkozni, kérni. A csontos csirkehús arra is emlékeztet, hogy az Örökkévaló kinyújtott karral (zroá netujá) vezetett ki minket Egyiptomból. A két ételféleség a szédertálon így együtt azt a vágyunkat fejezi ki, hogy az Örökkévaló Isten fogadjon minket kegyesen, és kinyújtott karral váltson meg minket. A tojás, alakja és mibenléte miatt az élet körforgását jelképezi, ezért a gyászolók étele is. A szédertálon a Szentély elvesztése és az áldozatok megszűnése miatt érzett gyászunkat is jelképezi.
A szédertálon lévő tojás mellett, közvetlenül a macesz megízlelése után, de a lakoma megkezdése előtt sós vízbe mártott kemény tojást szolgálunk fel. Vannak, akik szerint a szédertálon levő tojás az ünnepi áldozatra emlékeztet, míg az elfogyasztásra szánt tojás a gyász jelképe. Mose Isserles rabbi, akit rövidítve Remáként ismernek, a XVI. századi Lengyelországban élő, világhírű tóratudós volt. Szerinte a fogyasztásra felszolgált főtt tojás a szédertálon levő tojás kiterjesztése, és a Szentély lerombolása, valamint a peszáchi áldozatok hiánya miatt érzett gyászunkat jelképezi. Kiemelte, hogy a szédernek különleges kapcsolata van a Szentély lerombolásával, mivel a pusztulásra emlékező nap, tisá beáv a hétnek mindig ugyanarra a napjára esik, mint peszách ünnepének első napja. Mások azt is mondják, hogy az első ősapa, Ávráhám peszách első éjjelén hunyt el, és a tojásfogyasztással az ő halálát gyászoljuk.
A gyászhoz kapcsolódó hagyomány mellett nem felejthetjük el, hogy a tojás az életet, a jövőbe vetett hitet is jelképezi. A tojás, bár teljes egésznek tűnik, valójában átmeneti állapot, az új élet ígéretét hordozza magában. Így igencsak megfelel az ünnep üzenetének: az egyiptomi kivonulás nem a végét, hanem éppen, hogy a kezdetét jelentette annak az útnak, melynek során a zsidóság néppé lett, megkapta a Tórát, bevonult Izraelbe, és elindult hosszú és rögös történelmének újabb útszakaszán, a végső megváltás felé. Adja az Örökkévaló, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen!
zsido.com
Forrás: chabad.org