Mindenkinek van egy saját kis mécsese
Mesélik, hogy valamikor régen, egy kis vasútállomására váltóőrt kerestek. Volt egy Mojse nevű egyszerű zsidó, aki már hosszú ideje munkanélküli volt. Mojse a munkalehetőség hallatára egyből kapott az alkalmon, és jelentkezett a munkára. Az állomásvezető boldogan fogadta, és azon nyomban fel is vette. Elmagyarázta neki feladatát: amikor egyszer a héten, éjszaka a Pest felé tartó vonat átmegy az állomáson, akkor a kezébe nyomott olajmécsest jó erősen lengesse meg, hogy a mozdonyvezető észrevegye, és időben lefékezze a kilométer hosszú vonatot.
Mojse nagy izgalommal látott munkájához, kint éjszakázott az állomáson minden este, kezében a mécsessel, várva, mikor fut be a Pest felé tartó vonat. Egyik éjszaka végre meghallotta a gőzmozdony irgalmatlan hangját. Azon nyomban kiugrott a vonatsínek mellé, teljes erőből lengetni kezdte mécsesét, de hiába lengette, lengette, a vonat csak azért sem akaródzott megállni. Másnap reggel Mojsét menesztették állásából, s később kiderült, hogy a hiba abban leledzett, hogy Mojse bizony elfelejtette meggyújtani a mécses kanócát.
A chászidok azt mondják, hogy ez a történet valójában rólunk szól. Mindnyájunk szívében ott rejlik egy kis mécses ami készen várja, hogy meggyújtsuk. Sokszor hiába lengetjük mécsesünket – hiába keressük életünk célját, helyünket a világban. Mivel nem gyújtjuk meg a lángot, minden próbálkozásunk hiábavaló.
Ez a chánukai lángok tanulsága is: amikor télen a sötét és hideg éjszakában, meggyújtjuk a melegséget árasztó lángokat, arra gondolunk, hogy valójában ez egész életünk feladata: lángra gyújtani a saját gyertyánkat és a körülöttünk lévő emberek gyertyáit. Ez teszi egyesületünk is, immár tizenhárom éve. A zsidóságot terjesztjük minden kézzelfogható eszközzel: könyveket és újságot adunk ki, iskolát és óvodát tartunk fenn, gyerekprogramokat szervezünk, tanítunk és tanítunk, amennyit csak tudunk előadások, tanulócsoportok és tanulópárok formájában, képviseljük a zsidóságot a Pepsi szigeten, jó hangulatú hétvégi szemináriumokat rendezünk több száz résztvevővel, zsido.com néven állandóan frissülő web-oldalt tartunk fenn.
A sok tízezer embert elérő munkánkat nem tudtuk volna, és sohase tudnánk csupán saját magunkra hagyatkozva folytatni.
Eddigi eredményeinket az Önök, a Ti segítségetekkel értük el. A jövő eredményeire is az Önök, a Ti támogatásotok lehet a garancia.
Oberlander Báruch
Itt is köszönetet mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez:
Bartha Enikő 50000ft
Erdős László 30000ft
Pável Györgyné 30000ft
Megjelent: Egység Magazin 13. évfolyam 50. szám – 2014. augusztus 3.