Exkluzív interjút adott a zsido.com-nak Izrael frissen beiktatott magyarországi nagykövete.
Nagykövet úr, az elődje, Ilan Mor igen népszerű volt Magyarországon. Öntől milyen stílusra számíthatunk? Harciasra? Kompromisszumkészre? Barátságosra? Aktívra?
Örülök, hogy az elődöm népszerű volt, de nekem egyáltalán nem a népszerűség a célom, hanem a hatékonyság. Ez számít. Nem tudom megmondani ebben a pillanatban, hogy ehhez mi a legjobb stílus, hogy mi hoz majd eredményeket. Ugyanis egy nagykövetnek ez a dolga: eredményeket elérni, fejleszteni a két ország közötti kapcsolatokat és megoldani a problémákat. Olvastam egy idézetet a neten, hogy mi is a jó diplomata dolga: ő az az ember, aki olyan gondokat old meg, amelyekről nem is tudtad, hogy léteznek és nem is tudod meg, hogy valaki megoldotta azokat. Eredményorientált vagyok, és ennek érdekében lehet az ember akár öntudatos, kompromisszumkész vagy rugalmas. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megértsük a másikat, mielőtt ítéletet alkotunk róla.
Melyek az első politikai benyomásai Magyarországon?
Az országról természetesen vannak élményeim már, azonban ahhoz, hogy politikai benyomásaim legyenek, túl rövid ideje vagyok itt, és ezért korai is lenne ilyenekről beszélni.
Milyen célokat tűzött ki maga elé, mit kíván elérni új munkájában?
Közös érdekeket kell formálnunk, és azok alapján szeretném erősíteni a két ország együttműködését, tudatosan minden téren. Két meghatározó területe lesz a kapcsolatok fejlesztésének: az egyik a stratégiai együttműködés, a másik a gazdasági együttműködés fejlesztése. Egy nagykövet nem kiabálhat, nem menetelhet, nem tüntethet, ez egyszerűen nem dolga. A nagykövet feladata, hogy jó körülményeket teremtsen az erősebb kooperációhoz. Én így látom ezt.
Mennyire ismeri a magyar politikai közeget? Ismeri-e a pártokat, a politikusokat?
Először is: diplomataként és nagykövetként az évek során megtapasztaltam számos ország politikai klímáját, és azt tudom mondani, hogy a politika mindenhol csak politika. Ez egy szakma. Lehetnek eltérő helyi sajátosságok, de mégiscsak mindenütt ugyanarról szól: társadalmi csoportok, személyek képviseletéről és ezek egymáshoz fűződő kapcsolatáról. De hogy a kérdésére visszatérjek, én még „diákja” vagyok ennek az országnak, tanulom az országot, és napról napra érdekes, új leckéket kapok. Tudom, hogy kik az ország meghatározó politikai figurái, néhányukkal már találkoztam is, és követem a híreket, látom az ország politikai „tájképét”. Persze ettől még nem vagyok a magyar politika szakértője.
Ha jól tudom, az előző állomáshelyén megtanult horvátul. Akkor most jön a magyar nyelv is?
Tanulok magyarul, és igyekszem rá időt találni, de arra már rájöttem, hogy a magyar nyelv bizony jóval nehezebb, mint a horvát. De az „újságíró” szót már ismerem.
Jó a kiejtése! Természetesen nem a magyar belpolitika értékeléséről akartam kérdezni…
Kérdezhet, legfeljebb nem válaszolok.
…de vannak információi az elmúlt évek heves emlékezetpolitikai vitáiról, amelyek a magyar történelemről, a magyar állam harmincas-negyvenes évekbeli szerepéről, a magyar zsidóság sorsával szólnak?
Nem végezném jól a munkámat, ha nem lennének kellő ismereteim ezekről a vitákról. Magyarország nem kivételes abban a tekintetben, hogy szembesülnie kell bizonyos történelmi tényekkel. Ez igaz majdnem minden országra. Ebben persze sok minden függ a nézőponttól, és nem minden az emlékezetről, a múltról szól, hanem arról, hogy milyen a történelem-szemléletünk.
Ha már a történelemnél tartunk, mit jelent önnek a holokauszt?
A holokauszt az emberiség legrettenetesebb időszaka volt, az emberi szellem összeomlása és csődje. Tragédia a népemnek és az egész világnak. A zsidóság, az a nemzet, amelyhez én is tartozom, elveszítette egyharmadát. A holokauszt a gyűlölet, a tudatlanság és a bigottság kifejeződése volt a védekezésre képtelen emberekkel szemben. A teljes emberi szellem történelmének mélypontja volt, és az teszi egyedivé, hogy egy népet teljes mértékben ki akartak irtani a Föld színéről, és ezt részben meg is tették. Ne felejtsük el, hogy ha hamarább születünk, akkor bármelyikünk ott lehetett volna. Számomra a holokauszt felelősséget is jelent. Felelősséget először is zsidóként, másodszor emberként. Élni kell az emlékkel, de egy ebből adódó folyamatosa feladattal is, amelynek a lényege az emberiesség fenntartása bármilyen helyzetben.
A magyar zsidóság státusza kapcsán többször is zajlottak viták arról, hogy legyen-e nemzeti kisebbség a zsidóság, illetve a vallás és a nemzetiség szerepéről is sok eltérő nézet létezik. Önnek mi a véleménye ezekről a kérdésekről?
A viták részleteit nem követtem, de ezt a kérdést eldöntötte egy 1948-as esemény: Izrael állam megalapítása. Az pontot tett azokra kérdésekre, hogy a judaizmus csak kultúra és etnikai csoport-e, vagy vallás és nemzeti ügy. Mindezek régen eldőltek. Megérdemelten élhetünk az önrendelkezésünkkel, élhetünk zsidóként Izraelben, vagy zsidóként Izraelen kívül. De nem vehetjük ki a nemzeti aspektust a judaizmusból.
Beszéljünk egy furcsaságról. Az izraeli bevándorlási törvény szerint minden zsidó bevándorolhat Izraelbe. Viszont nem vándorolhat be az, akinek a felmenői a világháború előtt kikeresztelkedtek. Ő kvázi nem számít zsidónak bevándorlási szempontból. Miközben tény: más államokkal szemben Magyarországon már 1920-ban volt zsidótörvény. Tehát a jogfosztás kezdete Magyarországon lényegesen korábbra datálható. Ehhez mit szól?
A bevándorlási törvényt több mint ötven éve alkalmazzák, és a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta. Azt feltételezem, hogy ez egy jó törvény. Azért is gondolom, hogy jó, mert ennek alkalmazásával lettünk hatszázezresből hatmillió-ötszázezres nemzet Izraelben. A törvény lehetővé teszi mindenkinek, akinek zsidó ősei vannak, hogy bevándoroljon és izraeli állampolgárságot szerezzenek. A halachikus értelemben zsidóvá váláshoz természetesen más követelményeknek kell megfelelni, de ezek nem állami követelmények.
Mennyire ismeri a magyarországi zsidó világot?
Minden zsinagógát és zsidó közösséget végig fogok járni. Ezt már el is kezdtem: voltam már Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Debrecenben. Mindenhová elmegyek, ahová hívnak, és ahová nem, oda magamat fogom meghívni.
Terveiben korábban említette, hogy erősíteni szeretné az oktatási és tudományos együttműködést Izrael és Magyarország között. Születtek-e már konkrét programok erre vonatkozóan és Önnek köszönhetően?
A dolgok nem történnek olyan gyorsan, de azért haladnak. Zajlik az ötletek, gondolatok cseréje, országban, élő a kapcsolat. Optimista vagyok, azonban nemcsak tervek kellenek, hanem akarat és némi idő is mindkét oldalon.
Nézzük a világpolitikát! Ön szerint az Egyesült Államok valóban Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét?
Hamarosan megtudhatjuk. Január végén beiktatják Donald Trumpot, az Egyesült Államok új elnökét. Utána többet fogunk tudni a terveiről. Azt hiszem célszerű egy száznapos türelmi időszakot adni neki. Az idő pedig majd választ ad a kérdésére.
Mi a véleménye Donald Trumpról?
A legfontosabb fejlemény, amely az amerikai választáson megnyilvánult, hogy sok amerikainak eddig nem hallatszott a hangja, és most Trumpban megtalálták az emberüket. Sokan várnak csodákat tőle. Amennyire tudom, az átlagos amerikai választó számára a külpolitika nem prioritás, viszont tény, hogy ő egy jobb állapotú gazdaságot vesz át. Mindent egybevetve nincs sok vesztegetnivaló ideje, mert számos kihívás vár rá.
Az új elnök személye és a republikánus győzelem milyen hatással lehet a békefolyamatra? Trump győzelme jó Izraelnek?
Egyszerűen túl korai lenne erről még bármit mondani. Sem a kritikának, sem a dicséretnek nincs még itt az ideje. Várjuk meg, amíg hivatalba lép, amíg hozzálát a munkához! Most egy új fejezet kezdődik Amerika történetében. Ez lehet egy jó új kezdet is az Egyesült Államok és az egész világ számára, de sok függ a nemzetközi együttműködés minőségétől, és attól, hogy az új kihívásoknak meg tudunk-e felelni. Remélem, hogy az új adminisztráció folytatja az előző kormányzat jó kapcsolatait és a barátságot Izraellel. Bízom abban, hogy mindez nemcsak politikai nyilatkozatokban lesz hallható, hanem tetteken át látható is lesz.
Ha az új amerikai szerepről most még korai is beszélni, de Oroszországéról jócskán lehet. Igaz ez a Közel-Keletre, de Közép-Európára is. Mi a véleménye az orosz terjeszkedésről, Moszkva befolyásának növekedéséről?
Oroszország fontos ország és nemzetközi nagyhatalom. Így volt ez a múltban és ez így van most is. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni, sem őket, sem az érdekeiket. Fontos szerepet játszottak régen is a Közel-Keleten. Tény, hogy ma a huszonegyedik században élünk, nem a huszadikban vagy a tizenkilencedikben. Moszkva meghatározó energia-erőforrása Európának, és szoros kapcsolatok fűzik a kontinenshez más téren is. Be kell vonni őket a világpolitikába, nem pedig elszigetelni őket. A jó izraeli-orosz kapcsolatok mintát adhatnak az együttműködésre más államok számára is.
Ön tehát nem látja fenyegetésnek Oroszország fellépését Kelet-Európában vagy a Közel-Keleten?
Európának is meg kell védeni a saját érdekeit a saját erősségei alapján, de a véleményem az, hogy Oroszország nem fenyegeti Európát. A kontinens számára jobb, ha együttműködik Oroszországgal, azonban ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adni a saját érdekeit. Európának növelni kell az erejét. kiállni az érdekei mellett és közben párbeszédet folytatni Oroszországgal.
Magyarország számára mi a jó recept a Közel-Keleten? Erős kapcsolat Izraellel vagy együttműködés az arabokkal és a zsidókkal egyszerre, netán más?
Azt hiszem Magyarország jól követi a saját érdekeit a Közel-Keleten. Nem hiszem, hogy önöknek az egyik fél rovására kellene jóban lenniük a másik oldallal. Azt várom, hogy Magyarország tovább folytassa a jelenlegi politikáját a Közel-Kelet vonatkozásában, és legyenek továbbra is különlegesen egyediek és jók a magyar-izraeli kapcsolatok, amelyek semmi máshoz nem hasonlíthatóak. Ugyanakkor képviseljék saját érdekekeit a térségben, ez számunkra teljesen rendben van, természetesen nem kérjük, hogy másokkal ne legyenek jóban.
Hogyan küzdene az antiszemitizmus ellen Magyarországon?
A legjobb módszer az oktatás, az értékek megtanítása. Például a másik elfogadásának, mint értéknek a továbbadása és a nyitottság. Mindez soha véget nem érő erőfeszítést igényel, de ez a helyes út. Meg kell mutatni azt a nagy kincset is, amelyet a zsidóság adott a magyar kultúrának és történelemnek. A magyarországi zsidó közösségnek fontos szerepe lehet az antiszemitizmus elleni küzdelemben, leginkább a többségi társadalom elérésében. A zsidó élet, a zsidó kultúra és történelem bemutatása szintén hasznos lehet, az is csökkenti az antiszemitizmust. Ebben persze fontos szerepe van a magyar kormánynak is, amit olyan tettekkel is elősegíthetnek, mint a zsidó élet magyarországi támogatása, például a zsinagógák és a temetők felújítása.
Nagykövet úr, mit üzen a zsido.com olvasóinak?
Meg kell értenünk, hogy mindannyiunknak van felelőssége. Nem várhatjuk el a másiktól, hogy helyettünk végezze el a mi munkánkat. Meggyőződésem, hogy fent kell tartani a zsidó lángot, elérni egymást, és kiállni a saját értékeinkért.
Névai Gábor