Mindennap várjuk a Messiást
 
A Messiás-várás a zsidóság egyik alaptétele

A zsidó nép várja a Messiást. A várakozás Isten küldöttjére, aki megváltást hoz majd, szinte egyidős a zsidó diaszpórával. Bölcseink szerint “azon a napon született meg a Messiás, amelyen a (Második) Szentély elpusztult”. Sokan úgy értelmezik ezt, hogy akkor vált kézzelfoghatóvá, reálissá a megváltás igénye.

Le kell szögeznünk, hogy a Messiás-várás igenlése és a hit egyik alaptételeként való felfogása lényegbevágó különbséget jelent a zsidóság és a belőle fakadó, neki hátat fordító és őt üldöző kereszténység között. A zsidóság nem fogadta el a kereszténység “megváltóját”. A zsidóság mai napig fennálló szétszóratása addig fog tartani, amíg az általunk várt Messiás meg nem érkezik. Minden zsidó, aki az üldözések, az inkvizíció, a keresztes hadjáratok és Auschwitz ellenére nem adta föl zsidóságát, velünk együtt várja a Messiást. Talán tudat alatt, de várja.

 * * *
 Ki hát a Messiás, akit várunk? Az égből alászálló angyal? Természetellenes úton világra jött lény, aki látványos mutatványokkal fog elkápráztatni bennünket? Anya szülte emberfia, aki istennek adja ki magát? Nem! A zsidó Messiás-fogalom teljesen szellemi jellegű. A Megváltó azért jön, hogy a zsidó népet magasabb szellemi síkra emelje. A Messiás eljövetele feltételezi a világbékét, amikor ember emberre nem támad fegyverrel, és a kardokból ekevasat kovácsolnak. A Messiás _ aki Dávid házából származik majd _ visszahozza Izrael száműzötteit: felszámolja a gálutot, felépíti a Harmadik Szentélyt, és visszavezeti a zsidó népet a Tórához, vagyis önmagához.

A Szentély pusztulása utáni első száz évben a megváltás igénye, a Messiás-várás olyan élénken élt a zsidó népben, hogy bölcseink egész sor intézkedést hoztak a Messiás érkezése utánra a Szentély-szolgálat folytonosságának biztosítása érdekében.

Talmud elbeszéli, hogy Jehosuá ben Lévi, a neves Erec Jiszráél-i talmudista, egyszer találkozott Élijáhu prófétával, és megkérdezte tőle, mikor jön a Messiás. A próféta elirányította őt magához a Messiáshoz, “aki Róma kapujában ül”. Josuá odament. A Messiás barátságosan köszöntötte. “Mikor szándékozik eljönni, uram?” _ kérdezte Josuá, _ pedig ezt a meglepő választ adta: “Ma.” Josuá boldogan vitte haza a hírt, de a Messiás nem jött el sem aznap, sem másnap. Amikor legközelebb találkozott Élijáhuval, elpanaszolta neki: “A Messiás hazudott nekem! Azt mondta, hogy ma jön, de nem jött!”

A próféta egy zsoltárverssel adott magyarázatot: “Ma _ ha hallgattok rá…” (Zsoltárok95:7.) Ha tehát a zsidók zsidókként viselkednek, és megtartják a Tóra utasításait, akkor “ma” jön a Messiás, vagyis az Örökkévaló sietteti a megváltást. Ha nem, akkor a maga idején jön el, az idők végén. (Szánhedrin 98a.)

 * * *
 Nem Josuá ben Lévi volt az egyetlen, akinek a Messiás csalódást okozott. Több mint száz évvel előtte rabbi Ákivá, a nagy tanaita bizton állította, hogy Bár Kochbá, a legendás szabadságharcos _ akinek minden adottsága megvolt ehhez _ testesíti meg a Messiást. Amikor azonban a szabadságharcot leverték, és Bár Kochbát meggyilkolták a rómaiak, nyilvánvalóvá vált rabbi Ákivá tévedése.

* * *

 A későbbi korokban nem egy jelölt akadt, aki a zsidóság Messiás-várását próbálta kielégíteni. Volt köztük persze ál-Messiás is, aki súlyos csalódást és megrázkódtatást okozott híveinek, sőt az egész zsidóságnak. Már a Talmud bölcsei szigorúan elítélték azokat, akik különféle módokon megpróbálták kiszámítani, mikor jön el a Messiás. Voltak, akik a Dániel próféta könyvében található számításokkal operáltak, de általában úgy vélték, hogy nem kell ezzel különösebben foglalkozni: a megváltás bekövetkezik a maga idejében, “amikor hallgatunk rá”, vagyis amikor a zsidók kiérdemlik.

Így azután a poszttalmudikus zsidó irodalom nemigen foglalkozik a Messiás kilétével, eljövetelének idejével vagy azonosíthatóságának kritériumaival. A Zohár szerint minden nemzedékben megszületik a potenciális Messiás: egy zsidó, aki megfelel a követelményeknek. Csakis a nemzedéktől függ, hogy felfedi-e kilétét, elhozza-e a megváltást, vagy pedig dolgavégezetlenül távozik a világból. Már a Talmud (Szánhedrin 98b.) rögzít egy vitát, melynek során a különböző tanházak _ jesivák _ növendékei próbálják eltalálni, mi lesz a Messiás neve. Érdekes módon mindegyik a saját mesterét, rabbiját _ Silót, Jánájt, Cháninát, Menáchémot _ nevezi meg.

 * * *
 Az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, valamelyest gyengült a Messiás eljövetelébe vetett hit. Nemzedékünk szellemi vezetője, a lubavicsi rebbe valószínűleg ezért kezdeményezett akciót a Messiás eljövetelének siettetésére, a megváltásba vetett hit elmélyítésére. Arra ösztökéli híveit és velük együtt a világ zsidóságát: tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a Messiás mihamarabb _ még ma _ eljöjjön. Szemléletesen bizonyítja: rengeteg jel mutat arra, hogy “az idők végén” vagyunk, és a zsidó nép megérett a megváltásra, s azt is megmondja, mit tehetünk, hogy siettessük a Messiást.

Az említett, aggadikus jellegű talmudi passzusban láthattuk, hogy a Messiás maga mondja: abban az esetben jön el “ma” _ vagyis hajlandó sietni _, ha a zsidók “hallgatnak rá”, vagyis Isten Tórája szerint élnek és cselekednek. Tehát a Messiás eljövetelét, a megváltást a micvák teljesítésével, a zsidóság megtartásával lehet teljesíteni.

Ben Jichák

 

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 9. szám – 2014. július 28.