Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) szervezésében különleges sábátot tartottak június 5-én az Óbudai Zsinagógában. Az esemény kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött párkapcsolatok, házasság és zsidóság témában, majd a japán kóser konyha jegyében készült vacsorával fejeződött be. A beszélgetésben részt vett Hevesi Krisztina pszichológus, Tóth Olga családszociológus, Dr. Pilinszki Attila egyetemi adjunktus, Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija és felesége, Köves Dvora. A kerekasztalt Somogyi Zoltán moderálta.

A beszélgetés a család fogalmának tisztázásával kezdődött. Tóth Olga elmondta, a család alapvetően történelmi fogalom, ami minden korban és kultúrában mást és mást jelentett. Mai társadalmunkban az apa, anya, gyerek vagy gyerekek alkotta modell a meghatározó, ez az idealizált kép azonban a társadalom többségére nem jellemző. Dr. Pilinszky Attila hozzátette, az elmúlt 20-50 évben az állandó és tartós házastársi kapcsolatok felől új alternatívák felé mozdult el a társadalom. Hevesi Krisztina mindezt kiegészítette a fiatalok körében beállt attitűdváltozással, akik már eleve csak alkalmi kapcsolatokban gondolkodnak, melyek során nem feltétlenül törekszenek az állandóságra, és nehezen kötelezik el magukat hosszú távon. Ebben is megfigyelhető a fogyasztói magatartás. Hozzászoktunk, hogy ami elromlik, azt lecseréljük, nem pedig megjavítjuk. Hevesi Krisztina szerint a házasság legnagyobb kihívása, hogy többször kell szerelembe esnünk ugyanazzal a személlyel: mivel manapság a házasságok szerelmi alapon, egyfajta euforikus állapotban köttetnek, igen magas elvárásokat támasztunk a társunkkal szemben. Amikor a szerelem érzete csökken, azt valaminek az elvesztéseként éljük meg, mely további problémákhoz vezet. A házasságokra korábban jellemző szövetségszerű közös építkezés ma már kevésbé figyelhető meg.

 

Önmagunk megjavítása

Köves Dvora szerint a házastársak ugyanazon lélek kettéválasztott részei, és a házasság nemcsak a szerelem és a fizikai vonzalom színtere, hanem elköteleződés is a közös spirituális fejlődés és építkezés terén, mely meghozza az igaz szerelmet is. A zsidóság számára a világ kevésbé komplikált hely, hiszen a Tóra egy-fajta iránytűként szolgál minden élethelyzetre.

Dr. Pilinszki Attila úgy vélte, hogy valóban hasznosak a minták és útmutatások, viszont nem szabad a valóság kontextusán kívül helyezni őket. Példának egy nemzetközi reprezentatív kutatást említett, mely szerint a zsidó vallásúak értenek legnagyobb arányban egyet azzal, hogy a házastársi problémákra a válás a megoldás. Az adat sokkolta a Köves házaspárt, akik a magyarországi zsidóság körében ennek ellenkezőjét tapasztalják.

A házasságkötés után a felek ritkán változnak ugyanabba az irányba, és gyakran előfordul, hogy már nem tudják szeretni azt az embert, akit a társukban évtizedek múltán felfedeztek, ezért a válást látják megoldásnak, majd új kapcsolatot kezdenek, ahol ugyanezzel a problémával szembesülnek – magyarázta Köves Dvora. Ezért tartja fontos, hogy először mindig önmagunkat próbáljuk megjavítani, mert ha ez nem történik meg, akkor csak újra és újra ugyanoda jutunk.

Kulcsfontosságú a független egyéniségünk megtartása, hiszen sok házasság fut zátonyra azzal, hogy az egyik fél kiszolgálja a másikat, majd mártírszerepbe helyezkedik. Időt kell szánnunk arra, hogy megismerjük egymást, és tudjuk, hogy a másiknak mi esik rosszul, mit tartsunk tiszteletben, és leginkább, tanuljuk meg egymás nyelvét, megérteni egymás mondandóját – mondta Hevesi Krisztina.

 

Az izgalom fenntartása és intellektuális elmélyülés

Köves Slomó ezen a ponton kapcsolódott a beszélgetésbe: a zsidóság receptje a sikeres házasságra az intellektuális kapcsolat és az izgalom megtartása. A vallásos zsidó házaspárok sajátos ritmusban élik házasságukat a Nidának köszönhetően. A szokás azt jelenti, hogy a nő menstruációja alatt, és annak utolsó napjától számított hét napon át nem élhetnek nemi életet, de még csak egy ágyba sem fekhetnek. Természetesen a két hét „megvonás” után minden hónapban visszatér az izgalom a házasságba, mondhatni minden hónapban van egy nászéjszaka. Ez a két hét azonban nemcsak erre jó, hanem arra is, hogy ilyenkor nincs más választása a házaspárnak, minthogy beszélgessenek, ezáltal elmélyíthetik intellektuális kapcsolatukat, megoszthatják érzéseiket, problémáikat, így valóban megismerik egymást – fejtette ki a rabbi.

Hevesi Krisztina a Nidát zseniális megoldásnak nevezte, mely megmenti a házasságokat az unalomba fulladástól, és közös spirituális élmény megélésére ad lehetőséget.

Ezután a tradíciókra terelődött a szó. Tóth Olga megjegyezte, minden eddigi kutatásuk arra mutat, hogy 100-200 évvel ezelőtt sem volt mindenhol jellemző a több generációs nagycsaládos együttélési forma. Meg-figyelhető egy érdekes mintázat, amelyet meglepő módon az öröklési jog alakított leginkább. A nyugat-európai kultúrkörben egy örökös volt minden családban, ezért házasságot csak akkor kötöttek, amikor biztos egzisztenciával tudtak önálló életet kezdeni. Akik nem voltak anyagi biztonságban, inkább meg sem házasodtak. Ezzel szemben a kelet- és közép-európai kultúrkörben egyenlően osztoztak az örökösök, fiatalon házasodtak, sok gyermeket vállaltak, a legtöbb esetben önálló egzisztencia nélkül, ezért „rákényszerültek” a több generációs nagycsaládos együttélésre.

A családszociológus szerint csalóka nosztalgiával gondolni a „régi szép időkre”. A családi élet sosem volt idilli, mindig megvoltak a nehézségek, a konfliktusok, amelyekkel sokan csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tudtak megbirkózni.

Bár a téma tartogatott még magában kifejteni valót, a sábát közeledése miatt a moderátor megköszönte a közönség és az előadók részvételét. A beszélgetést a hagyományos péntek esti ima, majd a közösen elfogyasztott kóser vacsora zárt le.