Magyar nyelvű ismeretterjesztő művek a mikvébe járó asszonyoknak
A mikvék rituális tisztasága csak az egyik feltétele annak, hogy a zsidó nők megmerülése kóser legyen. Emellett ugyanis szükséges az is, hogy ők maguk a lehető legteljesebb mértékig tisztában legyenek a felkészülés és az alámerülés szabályaival és általában is a zsidó családi élet tisztaságának törvényeivel. Sorozatunk következő részében egy mai napig is sokat forgatott magyar nyelvű ismeretterjesztő mű történetét göngyölítjük föl.
A magyar nyelv használata az ortodox körökben
Manapság könnyen juthatunk magyar nyelvű könyvekhez, amelyekből az autentikus vallásos zsidóságot ismerhetjük meg. A magyarországi Chábád mozgalom 1989 óta számtalan ilyet jelentetett meg, RáSItól az imakönyveken és mesekönyveken át egészen a Talmudig. Ez azonban nem mindig volt így: a háború előtt alig volt magyar nyelvű vallási tárgyú könyv, amit ortodox rabbik írtak volna. Még a legalapvetőbb mű, a Kicur Sulchán áruch (A Sulchán áruch kivonata) is dr. Singer Leó várpalotai status quo rabbi fordításában jelent meg 1939-ben. Egy lényeges kivétel volt ez alól, a családi élet tisztaságának témája, amiről maga az Orthodox Központi Bizottság Rabbikollégiuma adott ki magyar nyelvű kiadványt, valószínűleg 1938-ban החפשמ תרהט רפס [A családi tisztaság könyve] – A zsidó házasélet törvényei címmel.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen forradalmi áttörés volt ez az ortodox rabbinátus részéről, vissza kell mennünk egészen az 1865-ös nagymihályi gyűléshez, ahol Lichtenstein Hillél (1815–1891) szikszói (majd később kołomyjai) rabbi felhívására1 összeültek a szigorúan vallásos rabbik, hogy megtárgyalják, hogyan tudnák a hagyományos zsidó életmódot követő közösségeket megerősíteni az asszimilációs törekvésekkel szemben. Ennek érdekében kilenc rendeletet hirdettek ki2. Ezek közül az első magyar fordításban a következőképp hangzik3: „Tilos idegen nyelven prédikálni, vagy prédikációt hallgatni. Minden zsidó köteles elhagyni a zsinagógát, ha egy rabbi vagy szónok idegen nyelven prédikál benne. A templomban csak a helyi hithű zsidók nyelvén lehet beszédet tartani”. A rendelkezés alapja az volt, hogy abban az időben a magyar zsidók döntő többsége használta: beszélte vagy legalábbis értette a jiddist vagy a németes jiddist. A német vagy később magyar nyelvű prédikációknak ekkoriban csak az volt a célja, hogy ezzel is kihangsúlyozzák és megerősítsék a többségi társadalomhoz való hasonulást.
A jelenlévő 24 aláíró4 rabbihoz további 48 rabbi csatlakozott a későbbiekben, így összesen 72-en szignálták a dokumentumot, köztük egyik felmenőm, Grünwald József (1805–1870) gálszécsi rabbi is a bét din tagjaival együtt. Ezek a szigorú rendeletek vezettek 1871-ben az a magyar zsidóság kettéváláshoz és az ortodox, valamint a neológ irányzat megalakulásához.
Később ezek a rendeletek adták az intézményesülő ortodoxia alkotmányát. (Mivel ma a helyi közösségben a magyar az általános beszélt nyelv, annyira, hogy sokan nem is tudnak más nyelven, magától értetődő, hogy az, hogy én magyarul tartok drósét és tanítok, nem megy a felmenőim és más magyar rabbik döntése ellen. Ez ugyanis manapság nem az asszimilációt erősíti, mint akkoriban.)
Az alapmű megszületése
Néhány évtizeddel később azonban felmerült az igény egy magyar nyelvű kiadványra, amelyben részletesen megtalálhatóak lennének a családi élet tisztaságának törvényei. Csakhogy az idegen nyelv használatának tilalma nagyon szigorú volt. Éppen ezért Káháná Zeév Volf (1849–1940) csornai rabbi a csornai Mácháziké Hádász Egyesület nevében a magyar nyelvű kiadvány ötletével dédnagymamám testvéréhez, Grünwald Mózes (1853–1910) huszti rabbihoz fordult engedélyért. A fönt említett Grünwald József rabbi unokája nagyon hezitált5, hogy vajon meg lehet-e engedni ezt, végül azzal az ötlettel állt elő, hogy talán magyar nyelven, de héber betűkkel lehetne megjelentetni, „de ha magyar nyelv nem ad erre lehetőség, akkor legalább jelenjen meg kétnyelvű kiadványként, úgy, hogy az egyik hasáb jiddisül legyen és mellette jelenjen meg a fordítás az ország nyelvén”. Ez azonban nem valósult meg.
Bár nem tudjuk, hogy ez a fenti kezdeményezés pontosan mikor volt, azonban, mivel Grünwald rabbi 1910. augusztus 12-én hunyt el, csak ez előtt keletkezhetett a levél. További támpontot ad, hogy a válaszlevélben úgy hivatkozik Grünwald rabbi a Mácháziké Hádász Egyesületre, mint ami „nem régen jött létre”, ez pedig 1909-ben volt6. Az igény nem csak a csornai szervezet számára tűnt fel. Szatmárnémetiben élt ekkoriban egy ortodox zsidó hittanár7, Blasz Ede (Élijáhu), és ő volt az, aki 1909-ben Szatmárnémetiben megjelentetett egy ilyen kiadványt בקעי תיב תרות [Jákób háza tanítása] – A zsidó nő kötelmei címmel. A 46 oldalas könyv magyar nyelvű előszavában így ír: „Azt hiszem, hogy jelen könyvem hézagpótló a magyar zsidó családokban. Mindmáig nem jelent meg hazánk nyelvén oly mű, mely kimerítően felsorolta volna a zsidó nő kötelmeit. […] Ötféle ilyen nemű vallási törvényről írok e műben: a gyertyagyújtásról, szombat és ünnepnap előestéjén, chaloh-vételről, a hús kisózásáról, az edények alábuktatásáról és végre a házaséletre vonatkozó szabványokról. Ez utóbbival külön bevezetésben is foglalkozom. […] Jutalmam az leend, ha e könyvem kiadásával némileg hozzájárulhattam a magyar zsidó nők vallásosságának emeléséhez.”
A héber nyelvű előszóban emellett azt is írja, hogy egy híres rabbinak odaadta a könyvet, aki alaposan átnézte és „jókat mondott róla és azt mondta, hogy helyes dolgot tettem”. Ezenkívül egy másik nagyon híres rabbi („a nemzedék ékessége”) engedélyt adott e mű megjelenésére. A Szatmár-Németi újságban 1909. november 14-én8 megjelent hirdetésben is az szerepel, hogy a mű „hírneves rabbik jóváhagyásával” jelent meg, azonban sem itt, sem a könyvben nincsenek ezek a rabbik megnevezve. Talán Grünwald rabbira utal, talán másra.
A könyvnek nagy sikere volt, olyannyira, hogy Blasz 1911 december havában Debrecenben aláírja a második kiadáshoz írt előszavát, 1924 márciusában pedig már a harmadik kiadáshoz írt előszót. Erről az Egyenlőség 1925. március 28-án megjelent számában9 olvasható rövid híradás: „A zsidó nő kötelmei. Most jelent meg harmadik kiadásában, igen finom papíron, gyönyörű nyomással, csinos kivitelben, hírneves orthodox rabbik által is elismert mű: „Taurász Bész Jákob”. A munka tartalmazza: a hádlókó, cháló, mlichó, nidó, utevilász kélim törvényeit, szabatos magyar nyelvezettel. Nélkülözhetetlen minden zsidó házban”. A könyv legutóbb 2000 körül reprint kiadásban, A zsidó házasélet törvényei címmel jelent meg a Makkabi Kiadói Kft. Budapest gondozásában, Raj Tamás neológ főrabbi előszavával.
A csornai verzió
Blasz könyvének újabb kiadásaival párhuzamosan a csornai Machaziké Hádász Egyesület 1920-ban végül megjelentette a kiadványát Budapesten, םינשושב הגוס [Liliomokkal szegélyezve]10– Az izraelita házasélet törvényei címmel. Héber nyelvű címlapján szerepel: „Szerző: A csornai Machaziké Hádász Egyesület rabbinikus bizottságának tagjaitól”. Ennek én csak a héber címlapját láttam11, köszönettel tartozom Pataki Máriának, aki betekintést engedett a második, 1923-as kiadás birtokában lévő példányába. Ez „A csornai Machazike Hádász Egyesület kiadványának utánnyomása. Nyomtatott és kiadja: a Balkányi Izr. Hitközség által fenntartott hadiárvaházban elhelyezett hadiárvák felsegélyezése javára az Első Balkányi Könyvnyomda Vállalat.” (Szokatlan, hogy Izraelita hitközségnek nevezik magukat, a szokott Orthodox hitközség megjelölés helyett.)
Az előszóban többek között szerepel: „Elkerülhetetlenül szükségesnek tartottuk tehát ezen a csornai Machaziké Hádász valláserősítő egylet rabbinus bizottságának tagjai által szerkesztett művecskét utánnyomatni. Ez a legszükségesebb törvényeket tartalmazza, s ajánljuk azon zsidó nőknek, akik erre súlyt helyeznek, tanulmányozzák át gondosan és türelemmel, hogy vele tisztában legyenek és teljesen sajátukká tegyék.”
Valójában azonban a csornaiak által megjelentetett könyv nem más, mint Blasz Ede művének átdolgozása, azonban – furcsa módon – a neve egyáltalán nincs benne megemlítve. Ennek a kiadványnak is nagy sikere volt és több más hitközségben is kiadták12, köztük dédnagymamám másik testvére, Grünwald Eliezer Dávid (1867–1928) szatmári rabbi is. Sajnos évek óta hiába keresem ezt a kiadást.
Az ortodox rabbinátus hivatalos kiadványa: a budapesti verzió
A fenti kiadványok helyi kezdeményezések hatására jöttek létre, ilyen témájú magyar nyelvű hivatalos kiadványa a Magyar Ortodox Rabbinátusnak csak jóval később jelent meg végül. A kiadvány címlapján szerepel: „רפס החפשמ תרהט [A családi tisztaság könyve] – A zsidó házasélet törvényei– Írták: A ז׳׳צרת [5697.] év Niszon13 havában tartott országos orthodox rabbigyűlés által kiküldött bizottság tagjai: Wieder Sulem [1868–1944] nyíregyházi főrabbi, Pollák Emánuel [Menáchem, 1891–1952] szerencsi főrabbi, Jungreisz Jakab [Jáákov Joszéf, ?–1944] nyírmadai főrabbi és Blasz Ede Debrecen. Kiadta: az Orthodox Központi Bizottság Rabbikollégiuma, Budapest”. A címben említett gyűlés 1937. március 8–10. között zajlott, és bár a Zsidó újságban14 több terjedelmes beszámoló is megjelent az ott elhangzottakról, arról, hogy eldöntötték egy ilyen kiadvány megjelentetését, nem esik bennük szó. A beszámolóból egyébként az is kiderül, hogy Blasz Ede az Országos Képviselőség világi (vagyis nem rabbinikus)15 vezetőségi tagja volt, aki „az elnöki üdvözlésre nagy hatású beszédben válaszolt…”, amit „zajos ovációval fogadott” a közönség.
Az előszóban határozott célokat tűznek ki a könyv számára: „E könyvecskében foglaltakkal igyekeztünk eleget tenni annak a szent megbízatásnak, amelyet a Rabbi Tanács főtisztelendő tagjai א״טילש reánk ruháztak azzal, hogy a házasélet tisztaságára vonatkozó vallási törvények rövid összefoglalásával, azok kinyomatásával terjesztésével szüntessék meg azt a végzetes, nagyrészt a vallási törvények nem ismeretéből eredő tévelygést […] Remélni merjük […], hogy minden vőlegény és menyasszony házasságkötése előtt igyekezni fog e könyvecske tartalmát megismerni.”
Ez a mű szintén a Blasz Ede-féle könyvön alapul, egész pontosan annak családi tisztaságról szóló részének átdolgozása és kiegészítése, amihez merítettek a csornai verzióból is16. Ez a kiadás Blasz Ede ötoldalas bevezetőjével jelent meg.
Ez a verzió a háború után nagyon népszerű volt New Yorkban, ahol jiddis fordításban jelent meg, és különböző kiadások előszavaiból sokat megtudunk a szerzőkről és a fáradalmas előkészítési munkáról.
A kiadó, Neuman Jechiél Mechl, szerencsi születésű New York-i rabbi által írt előszóban áll, hogy „az eredeti könyv megjelenése Herskovits Jáákov, szerencsi bálbósznak köszönhető, aki nem nyugodott addig, ameddig az ő jó terve meg nem valósult azáltal, hogy kiáltványokat írt a nemzedék rabbijainak és cádikjainak, hogy felszólítsa őket erre. Szavainak meglett a gyümölcse, mert megjelent a füzet, először magyarul, Szerencs városában, 1937-ben”.
Wieder Sulem rabbi fia, Wieder Slomó Dov rabbi (?–1962) az egyik ilyen kiadásban így emlékezett vissza: „apám nagyon sokáig írta ezt a 30 oldalas művet, minden egyes betűt és sort mérlegelve, levélben és gyakran személyesen beszélte át a másik két rabbival, így nagyon sokáig tartott, mire a mű megjelent nyomtatásban.”
Stern Mojse rabbi (1915–1997), aki a háború előtt és azt követően Debrecenben volt dáján, majd New Yorkban debreceni rabbiként vált ismertté, azt írja 1973-as ajánlásában: „többször hallottam feleségem nagyapjától, Strasser Slomó Cvi hákohén [1863–1952] debreceni rabbitól […] erről a füzetről és mindig nagyon dicsérte és méltatta. Egyértelműen azt mondta nekem, hogy ő minden egyes szabályt és sort átnézett nyomtatás előtt, mivel az, aki ezt a füzetet magyarul megírta, reb Elijáhu Blasz z”l egyik különleges méltó bálbósz volt a [rabbi] közösségében. Minden egyes szabálya fölött órákat és napokat ültek, hogyan kell megírni, milyen legyen a stílusa és a sorrendje. A nagypapa z”cl úgy fogalmazott jiddisül »Esz iszt ein maszterwerk« – ez egy mestermű.”
1979-ben azt írja Lembereger Jehudá (1905?–1988) szerencsi rabbi: „Én akkor éltem Szerencsen … és emlékszem, apósom [fent említett Pollák rabbi] z”l, mivel felismerte ennek a nagy felelősségét, ezért nagyon sok energiát fektetett ezeknek a szabályoknak a tisztázásába és rendezésébe, könnyű stílusban és egyértelmű nyelvezetben, hogy mindenki számára érthető legyen. Volt, amikor magyarnyelv-tudósokhoz fordult, hogy tökéletes mű jelenjen meg. És valóban, a füzet megjelent városunk nyomdájában és onnan elterjedt az egész országban, városokban és falvakban és még külföldön is, ahol ezt a nyelvet beszélték. Mindenhol nagy fejlődést hozott Izrael leányainak tisztaságában.”
A fenti leírások alapján leszögezhető, hogy a három rabbi megosztotta maga között a munkát oly módon, hogy a nyíregyházi rabbi összeírta héberül, a debreceni rabbi felügyelte a magyar nyelvű leírást és a szerencsi rabbi lektorálta a megjelenés előtt.
A három szerző munkájának dinamikájába betekintést enged egy eredeti levél, ami Wieder rabbi Másmiá Sálom responsum kötetében17 maradt fenn. A dátum nélküli levélben Wieder rabbi válaszol a szerencsi Pollák rabbinak: „Nagyon köszönöm, hogy részletesen tájékoztattál azokról a dolgokról, amik a debreceni [Strasser] rabbinak nem tetszenek, mert már azt gondoltam, hogy Isten őrizz, valami lényeges háláchikus dolgokban nem ért egyet. Én pedig már egy vastag füzetet megírtam, hogy rámutassak több dologra, amik alátámasztják azokat, amiket én írtam. De most azt láttam, hogy nem kell a dolgot erőltetni, mert nem lényeges dolgokról van szó és így könnyen zöld ágra tudunk vergődni. […] Már értesítettelek arról, hogy a stilisztikailag rátok hagyatkozom… Megemlítenék még egy pár javítást, amit meg kéne tenni a fent említett mesterműben… és még ehhez hasonló apróságok, ami Isten segítségével könnyen be fogunk tudni fejezni anélkül, hogy összeülnénk. Ezért nem láttam fontosnak, hogy másodszor is összeüljünk, csak annyi, hogy értesíteni fogom a nyírmadai rabbit, aki szintén jelezte, hogy vannak neki apró javításai. Amikor megérkezik a mondanivalója, és azután, hogy én még egyszer átnéztem… [egy bizonyos részét], mert hirtelen nem találom azt a füzetet, ami javításokat és kiegészítéseket tartalmazza, amit együtt kidolgoztunk Erdőbényén, akkor gyorsan el fogok küldeni mindent Debrecenbe és a [budapesti] központnak. … Az Örökkévaló segítsen nekünk, hogy általunk szenteltessen meg az Ő nagy neve.”
Ennek a műnek szintén nagy sikere volt és úgy tűnik, hogy több helyen is megjelentették a háború előtt és valószínűleg utána is. (Gondolom erre utalt Raj Tamás, amikor azt írja az eredeti Blasz-féle könyv reprint kiadásának előszavában, hogy „utoljára, töredékesen a budapesti Ortodox Központi Bizottság Rabbikollégiuma adta ki 1946 tavaszán.”) Ezenkívül 1948-ban egy kivonatos, egyszerűsített 16 oldalas kis füzetben megjelentette Weltz Izráél rabbi (1886–1973) a Budapesti Aut. Orth. Izr. Hitközség Rabbiság vezetője 1948-ban a héber nyelvű ויהת םישודק [Szentek legyetek!] címmel. A címlap alján szerepel, hogy „A füzet tartalma gondosan áttanulmányozandó és megőrzendő”, a végén pedig az olvasható: „A T’háresz Mispoche könyv a fürdőfelügyelőnőknél vagy a rabbisági hivatalban díjmentesen kapható.”
Nagyanyám mikvepropagandája
Ennek a sorozatnak a 10. részében18 írtam áldott emlékű apai nagymamámról, Oberlander (Ausch) Eszterről, aki a Dob utcai húsboltjában a hozzá vásárolni betérő hölgyeket szokta „agitálni”, hogy járjanak mikvébe. Amellett, hogy beszélgetett velük a családi élet tisztaságának szabályairól és azok fontosságáról, erről szóló kiadványokat is osztogatott. Utólag már nem tudom ellenőrizni, de a fenti két kiadvány valamelyikéről lehetett szó.
A könyv utóélete
A fenti magyar nyelvű könyvek – a csornai és a budapesti verzió is – külföldi magyar származású rabbik írásainak szolgál forrásául a mai napig, mint pl. Jakabovics Bencion rabbi (1919–2012) Cijoné táhárá című könyvéhez19. Mesterem, Gávriel Zinner rabbi 2004-ben megjelent csa-
ládi tisztaság törvényeiről írt Nité Gávriél – Nidá című művében20 is említi, hogy többször merített a csornai és a budapesti kiadásból mint hiteles forrásból, mert olyan híres rabbik hagyták jóvá a benne foglaltakat.
A könyv továbbra is igen népszerű, az utóbbi pár évtizedben is többször megjelent reprint kiadásban New Yorkban (hely és évszám nélkül). A fent említett Neuman rabbi a jiddis kiadáson kívül más nyelvekre is lefordíttatta: angolul, spanyolul, franciául, perzsául, németül portugálul is megjelentette már. Ezeket a kiadványokat ingyen terjeszti, ezzel segítve, hogy a mikvébe járó zsidó asszonyok a lehető legtökéletesebben teljesíthessék ezt a szent micvát.
Oberlander Báruch írása
1 Lásd Zchor jömot olám 1. kötet 74–75. oldal és 10. melléklet a könyv végén; 2 Uo. 76–79. oldal; 3 Köves Slomó: Zsidó szakadás – Hamburgtól Nagymihályig 142. oldal; 4 Uo. 132. oldal; 5 Árugát háboszem responsum OC 213. fejezet. Lásd még Sziách Jichák responsum 2. kötet 109. fejezet eleje; 6 Lásd Pitché táhárá 57. oldal, Zchor jömot olám 2. kötet 421–422. oldal; 7 Lásd Raj Tamás lejjebb említett Előszava; 8 5. oldal; 9 15. oldal; 10 Az Énekek éneke 7:3. és a Talmud Szánhedrin 37a. alapján; 11 Ennek másolata található a Zchor jömot olámbanuo. 77. számú melléklet a könyv végén. Furcsa, hogy azt írja a szerző (uo. 432. oldal, Pitché táhárá 58. oldal), hogy ez megjelent már 1919 márciusában, ugyanakkor az általa közölt címlapon szerepel, hogy csak 1920-ban jelent meg. Ha elő fog kerülni a könyv, akkor majd lehet tisztázni a kérdést; 12 Zchor jömot olám uo.433. oldal; Pitchá nidá 58. oldal; Nité Gávriél – Nidá 1. kötet 22. oldal, 2. kötet 563. oldal; 13 Valójában ádár hó végén tartották meg!; 14 1937. március 12. 9. oldal, március 26. 7. oldal; 15 Lásd még Sém hágdolim háchádás (méErec Hágár) – Hoszáfá löszifri, Kisvárda 1935, Kuntrész Ánsé hásém, Világi tagjai 20.; 16 Pitché táhárá uo. (58. oldal 57. lábjegyzet végén) észrevette, hogy a budapesti mű „több helyen idéz szó szerint a csornai könyvből”, de nem jött rá, hogy valójában ugyanannak a műnek az átdolgozásáról van szó.; 17 43. fejezet; 18 Egység 122. szám 23. oldal; 19 1. kötet 42., 127., 163. oldal; 2. kötet 327. oldal; 7. kötet 107. oldal; 20 Lásd fent, a 12. lábjegyzetben és uo. 1. kötet 389. oldal.
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 143. szám – 2021. június 1.