Mikve épült Indiában egy kislány emlékére

Korábban 17 órát kellett utazni a legközelebbi fürdőbe, az előírás teljesítése négy napot vett igénybe.

Motti és felesége, Libi Gromach lubavicsi küldöttekként dolgoznak a festői Hampi településen, Indiában. A házaspár két évvel ezelőtt veszítette el tizenegy éves lányát Devorah Leah Geulah-t, akinél a helyi orvosok későn diagnosztizálták a tüdőgyulladást, és a betegség következtében elhunyt.

Két évvel később Gromachék egy mikvét, azaz rituális fürdőt avattak fel lányuk emlékének szentelve. A rabbi beszámolt az építkezés nehézségeiről az Arutz Sheva riporterének: „Indiában rendkívül nehéz tető alá hozni bármit. Nagyon primitívek a körülmények. Fontos volt, hogy jó minőségben készüljön el minden, ezért például a világítótesteket Mumbaiban kellett beszereznem, ami 14 óra utazással járt. Nagy szükség volt már egy mikvére Hampiban, mert rengeteg izraeli turista keresi fel ezt a helyet a különleges természeti látványosságok miatt.

Libi, a rabbi felesége korábban 34 órát utazott oda-vissza, amikor mikvébe kellett mennie. Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy milyen kihívásokkal jár egy ortodox zsidó számára, ha egy olyan eldugott helyen él, mint Hampi. „Amikor Izraelben vagyok, és helyi asszonyokat tanítok a zsidó házasélet törvényeire, mindig elmondom, hogy ez a Tóra egyik legfontosabb előírása. Vannak, akik arról panaszkodnak, hogy túl messze van otthonuktól a mikve, pénzbe kerül, a víz néha nem a legtisztább és a mikvét felügyelő alkalmazott sem mindig kedves velük. Ekkor el szoktam mesélni, hogy nekem legalább 17 órába telik eljutnom a legközelebbi mikvébe, és az egész kaland négy napot és 500 dollárt igényel. A víz ráadásul gyakran zavaros, és senki sem fogad tárt karokkal. Ettől függetlenül minden hónapban nekivágok az útnak, mert tudom, hogy ezt kell tennem.”

Mióta elkészült a helyi rituális fürdő, Libi számára az embert próbáló utazás már a múlté. A turistaként érkező zsidó asszonyok is szívesen használják az új létesítményt.

A házaspár tudta, hogy nem lesz egyszerű feladat a mikve felépítése, de lányuk emléke erőt adott nekik. „Isten gyermekei vagyunk. Gyakran merülnek fel bennünk kérdések és sok mindent nem értünk. Egy gyermek is tesz fel kérdéseket, nem érti, mi miért történik, de azért továbbra is ragaszkodik a szüleihez. Nekünk is rengeteg kérdésünk volt, és számos okunk lett volna arra, hogy soha ne térjünk vissza Hampiba lányunk halála után, de hiába, nekünk ez a missziónk. Ahogy a Rebbe tanította: mindig, mindent meg kell tennünk a többi zsidóért. Ezért ha zsidók érkeznek erre a vidékre, nekünk mindenben a rendelkezésükre kell állnunk, legyen az szombati vendéglátás, tfilin, vagy akár egy kóser mikve. Úgy döntöttünk, hogy fényt viszünk Hampiba. Amikor a lányunk halálát követő ősszel visszatértünk ide, minden erőnkkel azon voltunk, hogy felépítsük a mikvét. Még egy csoda is történt: nagy szárazság volt, de éppen amikor esővízre volt szükségünk, hogy feltöltsük a medencét, hirtelen egy hétig tartó felhőszakadást kezdődött. Végül sikerült egy kóser mikvét létrehoznunk. Vannak olyan zsidó házaspárok, akik Hampiban töltik a nászútjukat, számukra is nagyon kellemes, hogy helyben találnak rituális fürdőt.” – mondák el Gromachék.

„Ami a pénzügyi részét illeti a tervnek, abba bele sem gondoltunk. Támogatók nélkül kezdtünk neki az építkezésnek.  A szüleinktől kaptunk kölcsönt, de remélem, hamarosan találunk olyan jólelkű adományozókat, akik kisegítenek bennünket, és a későbbiekben a mikve fenntartásához is hozzájárulnak” – tette hozzá Motti.