Érdekes módon a saját államot akaró palesztinok nem támogatják azt, hogy a kurdoknak saját államuk legyen.

Politikai megfigyelők szerint a Törökországból várható nyomás miatt utasította az izraeli miniszterelnök kormánya tagjait arra, hogy ne nyilatkozzanak az iraki kurd referendumról. Az aggodalom jogos: Erdogan elnök már meg is fenyegette Izraelt, hogy befagyasztja a kapcsolatok normalizálását, ha nem „szakítanak” a kurdokkal. A hónap elején Benjamin Netanjahu támogatásáról biztosította a kurd függetlenségi törekvéseket, ugyanakkor elhatárolódott Yair Golan tábornoktól, aki közölte, nem tartja terrorista szervezetnek a több országban betiltott kommunista Kurd Munkáspártot (PKK).

„Izrael ellenzi és terrorszervezetnek tartja a PKK-t, ellentétben Törökországgal, amely támogatja a Hamász terrorszervezetet. Izrael mindenfajta terrorizmust elvet, de támogatja a kurd nép legitim eszközeit saját államuk megteremtésére” jelentette ki Netanjahu. A hétfői kurd népszavazás egyértelmű eredménye után azonban megszűntek az izraeli hivatalos kommentárok: a kormányfő elutazott az ENSZ közgyűlésére, a Reuters pedig egy izraeli kormánytagot idézve írt arról, hogy Netanjahu teljes szilenciumot kért tőlük, mivel „túl érzékeny témáról” van szó.

Hétfőn az észak-iraki kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt arra, hogy Kurdisztán autonóm régió és körülötte a kurdok lakta térségek független állammá alakuljanak. A kurd elnök ugyanakkor párbeszédet sürget a függetlenségről, még akkor is, ha ez két vagy több évet venne igénybe. Az iraki lakosság 15-20%-át kitevő kurdok 1991-ben nyerték el autonómiájukat.

A 12 éve elnöklő, ellenzéke szerint autokrata Maszúd Barzani szerint a világnak el kell ismernie a több millió iraki kurd akaratát, aki az autonóm régió függetlenségére szavazott. Az „illegitim” népszavazás eredményét azonban sem a bagdadi vezetés, sem a török és más térségbeli államok nem ismerik el, sőt, fokozták a nyomást a kurdokra. Egyedül a szíriai rezsim közölte, hogy bár elutasítja a referendumot, és Irak területi egysége mellett foglal állást, nyitott arra, hogy tárgyalásokat folytasson az ország területén élő kurd kisebbséggel annak autonómiájáról, Szíria határain belül.

A kurd vezetők egy részének kínos volt Izrael nyílt támogatása, mivel attól tartottak, hogy arab, török és iráni részről „második Izraelként”, azaz ellenségként tekintenek rájuk. Ugyanakkor sok kurd örült a zsidó állam kiállásának, izraeli zászlókat is lobogtattak felvonulásaikon, dacára annak, hogy az iráni, az iraki és a török propaganda az izraeli zászlók lobogtatását is arra használták, hogy „cionista összeesküvésnek” láttassák a kurd népszavazást. Az iráni vezérkari főnök, Bagheri tábornok például a „világszerte arrogáns” Amerika és az izraeli „cionista rezsim” konspirációjának nevezte a referendumot, amelynek célja szerinte új erőszak felszítása a Közel-Keleten. Az Erdogan-párti török média pedig tele volt antiszemita uszítással e témában.

Szakértők szerint Izrael azért áll ki egyértelműen a kurd függetlenség mellett, és azért ápolja a kurdokkal a kapcsolatokat, mert azt reméli, hogy ezzel is erősödik az Iránnal és a terrorizmussal szembeni ellenállás. A már említett Yair Golan tábornok például úgy érvelt: „nézzük meg Iránt keleten, nézzük meg a térség labilitását, egy tartós, stabil, összetartó kurd entitás ebben az ingoványban nem rossz gondolat”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeliek és a kurdok között már a hatvanas évek eleje óta jó a viszony. A volt likudos miniszter, Gideon Sa’ar is úgy látja, a kurdoknak ennyi elnyomás után jár a független államiság.

Az egyik legismertebb francia zsidó értelmiségi, Bernard-Henri Lévy „legálisnak, legitimnek és igazságosnak” nevezte a kurd népszavazást, jogosnak tartva azt az igényüket, hogy elszakadjanak a „diktatórikus, gyilkos” iraki államtól. Lévy, aki a 90-es évek eleje óta támogatja a kurdok törekvéseit, és aki szerint „a zsidóknak különleges kötelezettségük” a kurdokkal való szolidaritás, a The Algemeiner című lapnak úgy nyilatkozott: örül annak, hogy Izrael kiállt a kurdok mellett, hiszen felismerte, hogy „természetes szövetségesek”, ráadásul az iraki kurd autonómia az egyetlen muszlim terület, ahol büszkék a zsidó állammal való jó viszonyra.

Érdekes egyébként, hogy a kurdokhoz hasonlóan szintén független államra áhítozó palesztinok egyáltalán nem szolidárisak a kurdokkal, éspedig éppen azért, mert Izrael kiállt mellettük (és az Arab Liga álláspontjától sem akartak eltérni), és gyanúsnak találják a sok izraeli zászlót a kurd rendezvényeken. Wasel Abu Yusuf PFSZ-vezető a The Jerusalem Postnak azt mondta, azért ellenzik a kurd népszavazást, mert az a megosztottságot fokozza, holott szerintük a legfontosabb Irak egységének fenntartása.

Zsido.com/MTI