És mikor tartjuk a böjtöt idén, amikor szombat este köszönt ránk az ünnep?
Niszán hónap 14-én, a széderestét megelőző napon, különleges böjtnappal találkozunk a zsidó naptárban: ez az elsőszülöttek böjtje, az egyetlen olyan böjtnap, mely a zsidó nép csupán egyetlen csoportját kötelezi az evéstől és ivástól való tartózkodásra.
A legtöbb döntvényhozó még tovább szűkíti a koplalásra ítéltek körét, mert csak a férfiakra nézve tartja kötelezőnek azt. További jellegzetessége e böjtnek, hogy lehetőség van, sőt sokak szerint ajánlott, kiváltani a böjtölést, már a kora reggeli órákban. Erre később még visszatérünk.
Először tekintsük át, hogy bölcseink milyen magyarázatokat adtak az elsőszülöttek böjtjére, melyet a Talmud Szofrim traktátusa (21:3) említ először.
A Tórában a következő áll (2Mózes 12:29): „És történt éjfélkor, hogy megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől kezdve, aki trónján ül, a fogoly elsőszülöttéig, aki a fogházban van és a baromnak minden első fajzatát”.
Mielőtt Izrael népe elhagyta volna Egyiptomot, az Örökkévaló lesújtott az egyiptomiak elsőszülöttjeire és megölte őket. Ez volt a tizedik csapás, mely után a fáraó végül szabadon engedte a rabszolgasorba taszított zsidókat.
Ennek emlékére böjtölnek tehát a zsidó elsőszülöttek is, akiket elkerült a halál angyala. Jehuda Grünwald rabbi (1889-1955) szerint a zsidó elsőszülöttek aggódtak, hogy bűneik miatt talán őket is eléri a csapás, ezért böjtöltek, a böjt ugyanis a bűnbánat jele. Bár az Örökkévaló megígérte, hogy kiszabadítja Izrael fiait a fogságból, az elsőszülöttek attól tartottak, hogy esetleg olyan vétket követtek el, mely semmissé teheti az isteni ígéretet, ezért látták jónak, hogy bűnbánatot tartsanak. Ez hasonló Jáákov ősatyánk gondolatmenetéhez, aki mellett szintén isteni ígéret áll, mégis megijedt, amikor értesült arról, hogy testvére Észáv (Ézsau) négyszáz fegyveressel közeledik táborához.
Jáákov Emden rabbi (1697-1776) érdekes módon purim ünnepével hozza összefüggésbe ezt a böjtöt. A Megila, tehát Eszter könyve ugyanis ezt írja (3:13-13): „Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a kormányzóknak és a helytartóknak … És futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába, hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig zsákmányolják el.”
Az „első hónap” niszánra utal, ahogy a közelmúltban olvashattuk a Tórában, tehát a gonosz Hámán niszán 13-án rendelte el a zsidók kiirtását. Eszter királynő erre azonnal böjtöt hirdetett és arra kérte a zsidókat, hogy a következő három napot böjtöléssel töltsék. Emden rabbi szerint ennek emlékére böjtölnek az elsőszülöttek. Érdekes, hogy a Megila tanúsága szerint a purimi történések idején a zsidók böjtöléssel töltötték peszách első két napját, tehát a széder estéket sem tartották meg, hanem az életükért könyörögtek.
Slomó Zálmán Auerbach rabbi (1910-1995) egy újabb aspektusát világítja meg a szokásnak. Magyarázata szerint a böjttel az elvesztett papi státuszukat siratják az elsőszülöttek, mely a lévi törzs tagjaira szállt át, akik nem vettek részt az aranyborjú bűnében. Erről így számol be a Tóra (4Mózes 3:41): „És vedd el a levitákat nekem – én vagyok az Örökkévaló – minden elsőszülött helyett Izrael fiai között: a leviták barmát pedig minden elsőszülött helyett Izrael fiainak barma között”.
Erev peszáchkor, amikor az egész nép Jeruzsálembe vonult az áldozati bárányokkal, különösen látványos volt a lévi törzs (a Szentélyben szolgáló kohénok és lévik) kiemelt szerepe. Az eredeti terv szerint az elsőszülöttek látták volna el a Szentély szolgálatát, bűnük miatt azonban elveszítették ezt a kiváltságot. Erre a tragédiára emlékeznek tehát az elsőszülöttek a bűnbánatra ösztönző böjttel.
Mivel a böjt a széderestét megelőző napon van, általánosan elterjedt szokás, hogy kiváltják a böjtöt. Egyfelől a széderre való felkészülés sok erőt és koncentrációt igényel, amit megnehezítene a koplalás, másfelől ráadásul a széder során a vacsorát csak igen későn tálalják fel, tehát nehéz lenne éhesen az egyiptomi kivonulás részletes magyarázatára figyelni. A legtöbbször egy szijumon, tehát egy talmudi traktátus ünnepélyes befejezésén vesznek részt az elsőszülöttek, közvetlenül a reggeli imát követően. A szijumot kisebb lakoma zárja, melyen ők is részt vehetnek és ezzel befejezettnek tekintik a böjtöt. Mások adományt juttatnak a szegényeknek és ezzel váltják meg a böjtöt. Akik mégsem élnek e könnyítésekkel, azok számára az Esthajnalcsillag feljövetelétől tilos bármit enni vagy inni, egészen a széder estén felhangzó kidusig.
Idén különleges helyzettel állunk szemben, mert peszách ünnepe szombat este köszönt ránk és ez megváltoztatja az elsőszülöttek böjtjének időpontját. Szombaton nem böjtölünk – jom kipur kivételével -, ezért a szombatra eső böjtöket eltolják. Ha például tisá beáv, a legfontosabb gyásznapunk szombatra esik, akkor vasárnap tartjuk meg a böjtöt. Az elsőszülöttek böjtjével ezt nem tehetjük meg, hiszen vasárnap üljük meg peszách első napját. Péntekre sem hozzuk előre, mert azzal a szombatot „sértenénk meg”, hiszen a böjt csak a csillagok feljövetelével ér véget, a sábát azonban már korábban, a naplementével ránk köszönt. Ezért aztán idén niszán 12-én, csütörtökön tartjuk az elsőszülöttek böjtjét. Egyes közösségekben ebben az esetben eltekintenek a böjttől, a legtöbb helyen azonban ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint máskor. Ha valaki a böjt megtartása mellett dönt, akkor (budapesti idő szerint) hajnali 3:58-tól este 18:35-ig tartózkodjon az evéstől és az ivástól.
Naftali Deutsch