Mivel a zsidó gyermek benső kapcsolatban van a Tórával, Isten bölcsességével, ezért hát a zsidó gyermek természetétől „bölcs fiú”, s a zsidó gyermekek elsöprő többsége bizony bölcs. Világos tehát, hogy ha egyszer a zsidó gyermek végrehajtja a „főparancsnok”, azaz az Örökkévaló minden utasítását, merthogy ő „bölcs fiú”, bizony meg fogja kérdezni tanárát, oktatóját:
– „Mi a tanulsága, mi a célja, a szándék a micva mögött, amit most teljesítettem?”
Akkor rámutatunk neki a Hágádá elejére – és ezzel meg is céloztuk a zsidó vallásról föltehető sok-sok kérdést:
– „Miben különbözik ez az este minden más estétől? Miben különbözik a zsidó gyermek minden más nép összes gyermekétől?”
És mi azt feleljük:
– „»Őseink egykor rabszolgái voltak a fáraónak, Egyiptomban« – hosszú-hosszú ideje nagyszüleink szolgák voltak, és ha nem lett volna a peszáchi kivonulás, ma is szolgái lennénk a fáraónak. Az Örökkévaló akkor felszabadította a gyerekeket és a felnőtteket, szabaddá téve így a zsidó népet, minden generációra. Akkor vettük magunkra az Örökkévaló, ami »főparancsnokunk« törvényét. Ő vezetett ki minket »a rabságból a szabadságba, a sötétségből a fénybe«. És minthogy az Örökkévaló ilyen áldott magaslatokra vitt minket, »nagy fényességre«, olyan mély nyomorúságból, »az egyiptomi fáraó rabszolgáit«, világos, hogy teljesen mások vagyunk, mint a többi nép.”