A legelterjedtebb magyarázat szerint az első Szentély a vérontás, az erkölcstelenség (tiltott szexuális kapcsolatok) és a bálványimádás elharapódzása miatt pusztult el, a második Szentély lerombolását pedig a szinát chinám – a zsidók egymás iránti alaptalan gyűlölete okozta. A következő történetet a Talmud (Gitin 55b-56a) meséli el nekünk:
Egyszer egy gazdag ember meg akarta vendégelni minden barátját. Magához hívatta hát egy szolgáját, átadta neki a meghívottak listáját, a szolga pedig elindult, hogy meghívja a vendégeket. A listán szerepelt a házigazda közeli barátja, Kámcá neve is, azonban a szolga véletlenül Bár Kámcát hívta meg helyette. Ez pedig nagy baj volt, mert a házigazda esküdt ellensége volt Bár Kámcának.
Bár Kámcá meglepetten, de örömmel fogadta a meghívást, és hálás volt, amiért a házigazda – úgy tűnt – végre megbékélt vele. Amikor azonban másnap este Bár Kámcá megérkezett a lakomára, a vendéglátó azonnal elrendelte, hogy dobják ki őt a házból.
„Úgy látszik, valóban hiba történt” – mondta Bár Kámcá a szolgáknak, akik felszólították, hogy távozzon. „Megalázó lenne azonban a számomra, ha most el kellene innen mennem. Ha megengeditek, hogy maradjak, kifizetem a saját ételem árát.”
A vendéglátó azonban hallani sem akart a dologról, és ragaszkodott ahhoz, hogy Bár Kámcát távolítsák el a házából. Bár Kámcá ismét megpróbálkozott: „”Kifizetem az egész lakoma költségének a felét, ha maradhatok!” A házigazda azonban hajthatatlan maradt. „Állom az egész lakomát, csak ne alázzatok meg ennyire!” Könyörgésének azonban nem volt foganatja, és kidobták az utcára.
A rabbik, akik végignézték az egész színjátékot, nem tiltakoztak. Bár Kámcá azt gondolta magában, hogy ez azt jelentette, hogy egyetértenek a házigazdával, aki ilyen csúnyán elbánt vele. Dühében útra kelt, és meg sem állt egészen Rómáig, Néró császár udvaráig. Azonnal bebocsátást nyert a császárhoz, és beárulta nála a zsidókat. Azt mesélte neki, hogy a zsidók nem tisztelik a császárt, és fel akarnak lázadni ellene. A római uralkodó éktelen haragra gerjedt, csapataival nyomban útra kelt, és porig rombolta Jeruzsálemet, és benne a Szentélyt. Így pusztult el Jeruzsálem az oktalan gyűlölködés miatt.
Legnagyobb nemzeti tragédiánk hátterében azonban más magyarázatok, illetve okok is állnak. Bizonyos, hogy a churbán, vagyis a pusztulás egyik legfontosabb oka az oktalan gyűlölködés volt, ám elképzelhető, hogy ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. A Talmud egyéb okokat is felhoz, például, hogy a bírák a törvény szigorú értelmezése szerint döntöttek, nem tartották meg Jeruzsálemben a szombatot, illetve elhanyagolták a reggeli és az esti Smá ima elmondását. Azt is mondják, hogy a gyermekek oktatásának elhanyagolása, vagy általában a tóratanulás elmulasztása volt a pusztulás oka.
A Gitin traktátusban néhány lappal a Kámcá és Bár Kámcá történet után még egy olyan leírást találunk, mely szerint meghatározott egyénhez és nem általában a zsidó nép helytelen viselkedéséhez köthető a Szentély lerombolása. A magyarázók szerint valószínűtlen, hogy egy-két ember lehetne felelős ezért a tragédiáért, sokkal inkább mondhatjuk, hogy ezek a történetek az igen alacsony morális szintet érzékeltetik:
Így meséli a Talmud: egyszer egy asztalosinas szemet vetett mestere feleségére. Amikor a mesternek kölcsön pénzre volt szüksége, azt mondta neki az inasa: „Hagyd itt a feleségedet zálogba, és megkapod tőlem kölcsönbe a pénzt”. Így is történt. Három nappal később eljött a mester, és kereste az asszonyt. Azt mondta neki fondorlatosan az inas: „Azonnal küldöm, de tudnod kell, hogy egy pár suhanc erőszakot tett rajta”. Megkérdezte a mester mit tehetne, az inas pedig azt javasolta neki, hogy azonnal váljon el tőle. A mester azonban amiatt aggódott, hogy nem tudja kifizetni az asszonynak a házasságlevélben vállalt kötelezettségeit. Az inas ismét a „segítségére” sietett, és felajánlotta, hogy kölcsönadja a szükséges összeget. Így is lett, a mester elvált a feleségétől, az inas pedig elvette az asszonyt. Amikor elérkezett a kölcsön visszafizetésének határideje, a mesternek ismét nem volt elegendő pénze. Erre az inas elhívta őt magához, hogy ledolgozza a tartozását. Így esett, hogy az inas és a mester feleségéből lett inasfeleség ült, evett és ivott, míg a mester italokat szolgált fel nekik, könnye pedig poharukba hullott. Ez volt az a pillanat, amikor az isteni ítéletet lepecsételték az égben.
Mint azt korábbi írásunkban bemutattuk, a Szentély két testvér határtalan és önzetlen szeretete nyomán épült fel éppen ott, ahol, Jeruzsálemben a Mórija-hegyen. Ha bizonyos bűn, vagyis a szinát chinám, az oktalan gyűlölet meghatározott büntetéshez, azaz pusztuláshoz és szétszóratáshoz vezetett, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy a bűn ellenkezője, vagyis jelen esetben az áhávát chinám, az önzetlen szeretet lesz az, amelynek nyomán felépülhet a harmadik Szentély. Adja az Örökkévaló, hogy növekedjen az önzetlen szeretet a világban, javítsuk ki saját és elődeink minden, a parancsolatokkal ellentétes cselekedetét, és épüljön fel minél hamarabb, még napjainkban a harmadik és örökké álló Szentély.
zsido.com