A zsidó naptár a „hivatalos”, ádár hónap 14-re eső purimon kívül számos szélesebb, vagy szűkebb körben megtartott purimot ismer.
Ezek jellemzően egy-egy család vagy közösség csodás megmenekülésére emlékeznek és szokásai csakis az adott családra vagy közösségre érvényesek.
Vannak helyek, ahol megilát, vagyis tekercset is írtak az eseményről és azt felolvassák az adott napon és vannak helyek, ahol csak egy-egy imával vagy egyéb szokással emlékeznek a különleges eseményre. Az Encyclopaedia Judaica nem kevesebb mint 98 kis purimot sorol fel, és egykor valószínűleg ennél sokkal több létezett.
A történetekben rendszerint szerepel egy antiszemita uraság vagy a zsidók életére törő csoport és természetesen, ahogyan az purim esetében elengedhetetlen, a csodás megmenekülés motívuma.
Tévét hónap 11-én (2023-ban január 4.)
Közvetlenül tévét 10-ének böjtjét követően ünneplik egyes haszid közösségekben a mezibusi purimot. Ezen a napon e közösségekben nem mondják el a táchánun bűnbánó imákat és szokás szeudát, vagyis kenyérből, húsból, borból és egyéb fogásokból álló lakomát is tartani. A ma Ukrajnához tartozó Mezibus városában fel is olvasták régen a mezibusi purimról írt megilát.
Az ünnepnap az 1640-es évekbeli kozák felkelés idejére megy vissza. A megszállottan antiszemita és véres kegyetlenségéről ismert kozák vezér, Hmelnyickij csapatai zsidók tízezreit gyilkolták meg az 1648-49-es pogromok során. Mezibusban – itt született jóval később a haszidizmus megalapítója, a Báál Sém Tov – kétszer rendeztek vérengzést ezen időszakban. A történet szerint a városban élt egy férfi, Mordecháj, akinek a felesége az Eszter nevet viselte (az igazi purimi történetben Mordecháj, Eszter nagybátyja vagy unokatestvére volt).
1648-ban, tévét hónap 11-én a kozákok megjelentek a város határában, a rettegő zsidók pedig összegyűltek a város bejáratánál található katonai erődítményben. A mezibusi Mordecháj és Eszter, csakúgy, mint híres névrokonaik és elődeik, különlegesen istenfélő emberek hírében álltak. Mordecháj beszédeivel és tetteivel rávette a helyi zsidókat, hogy térjenek meg, hozzák helyre a vétkeiket és kövessék a Tóra útját. A közösség halálfélelmet átélő tagjai közös imáikkal ostromolták az Eget és könyörögtek megmenekülésért.
Amikor a kozákok már majdnem elérték a városkaput, a bátor és Istenben a végsőkig bízó Mordecháj felállt a fal tetejére és megfújta a kosszarvból készült sófárt. A közösség remegő tagjainak legnagyobb ámulatára csoda történt: a sófár hangja úgy hatott a rettenthetetlen és mindenre elszánt kozákokra, mintha ágyúval lőttek volna közéjük.
Hanyatt-homlok menekülni kezdett ki merre látott, a mezibusi zsidóknak pedig a haja szála sem görbült. Mindannyian egytől egyig megmenekültek.
Ettől a naptól fogva ünneplik meg minden évben örömteli összejövetelekkel és hatalmas lakomákkal a mezibusi purimot. További purimokról ebben a cikkünkben olvashatnak. Az egyik leghíresebb helyi purim, a hevroni purim történetét – ez tévét hónap 14-ére, vagyis három nappal a mezibusi purim utánra esik – itt találják meg olvasóink.
