Menashe – egy film a szeretetről és a küzdelemről

Immáron hatodik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál. Idén is két helyszínen, a Puskin és a Művész moziban zajlott a program, az érdeklődők összesen 38 vetítésen, több tucat film közül válogathattak a világ minden tájáról. 

 

A vetítések többsége teltházzal zajlott: az egyre nagyobb érdeklődés mellett az átlagos látogatottság 86 százalékos volt, ami igen szép eredmény. A fesztiválon idén is megszavaztak egy közönségdíjas filmet, mely ez alkalommal a Volt egyszer egy Németország (Es war einmal in Deutschland…) című német munka lett.

 

Menashe

A számtalan fantasztikusan igényes alkotás közül azonban kiemelkedett egy amerikai játékfilm, Menashe címmel, melynek két különlegessége is van. Az egyik, hogy majd’ két évig a New York-i Brooklynnak abban a Boro Park negyedében forgatták, ahol a világ egyik legnagyobb ortodox, többségében haszid közössége él. A má­sik érdekesség, hogy a film elejétől végéig jiddis nyelven szól, színészei autentikus emberek, a boro parki közösség tagjai. Ugyanakkor a Menashe, annak dacára, hogy a főszereplő, Menashe Lustig saját történetén alapul, mégsem dokumentumfilm, hanem egy ízig-vérig „zsidós” képzelt történet.

A történet egy özvegy édesapáról szól, aki egyedül neveli egy szem fiát, Ruvent (Ruven Niborsi). Ugyanakkor a fiú életkora miatt a közösség vezető rabbija jobbnak látja, hogy Ruvent inkább az elhunyt feleség testvérének a családja nevelje, hiszen gyereknek családban a helye. Menashe, miközben az élet majd’ minden területén igazi slimázl (csetlő-botló figura), próbál küzdeni a gyerek nevelésének jogáért, de tudja, hogy ehhez meg kell komolyodnia, ha úgy tetszik, jobban oda kell tennie magát – és a film végére meg is születik ehhez az elhatározás.

Az alkotás különlegessége, a hitelessége mellett, hogy egyrészről betekintést ad a haszid közösségek mindennapjaiba, szokásaiba az ünnepekkel, az örömmel és a gyászszal, a haszid fárbrengenekkel, miközben rendkívüli szeretettel és pozitív hoz­záállással mutatja meg en­nek az életformának a kihívásait és szép­sé­geit.

A filmet Josh Weinstein, egy nem vallásos zsidó rendező jegyzi, akinek ez az első játékfilmje, melyet egyenesen a világ egyik legkomolyabb független filmes fesztiválján, a Sundance-en mutattak be, óriási sikerrel.

 

Az igazi Menashe lustig

Menashe Lustig, a film címadója és önmagát alakító főszereplője amellett, hogy egy vegyeskereske­désben dolgozik, mindig is színész szeretett volna lenni. Ez a hi­vatás azonban nehezen egyeztethető össze az ultraortodox életmóddal, így kenyerét badchen-ként kereste. Ez a szakma kifejezetten zsidó közösség sajátja, különböző rendezvényeken, jellemzően esküvőkön a közönség szórakoztatására szerződtetett „or­todox stand-up” színészeket ne­vezik így. Ennek mestere Lustig, aki a filmben meg is mutatja te­het­ségének legjavát.

 

„Emberi történeteket akartunk megmutatni”

Beszélgetés Daniel Finkelmannel, a Menashe című film producerével

Abban, hogy a Menashe ennyire hiteles és szép film lett, komoly szerepe van Daniel Finkelmannek, egy lubavicsi közösséghez tartozó filmrendezőnek, aki a Menashe egyik producere egyben, és nekem személyes barátom. A film megnézése után Dannytől azt próbáltam megtudni, mi motiválta, hogy közreműködjön a Menashe elkészítésében.

„Régóta foglalkozom filmkészí­tés­sel, általában zenei videókat, kli­peket készítek különböző haszid zenészeknek, így dolgoztam és jelenleg is dolgozom a legtöbb, az ortodox zenei világban ismert művésszel, Benny Friedmannel, Avraham Frieddel, Mordechai Werdygerrel, Gad Elbazzal és még sokakkal. Egyik sze­mélyes jó barátommal, Lipa Schmeltzerrel úgy három éve még Bu­dapesten is forgattunk egy rövid do­kumentumfilmet.” – kezdte a tör­ténetét Danny Fin­kel­man – „A Me­nashe ugyanakkor kü­lönbözik minden korábbi munkámtól, hiszen egy nagyjátékfilmről van szó, ahol megmutathattuk a világnak ennek a sokszor zárt­nak gondolt közösségnek a ke­vés­bé ismert arcát. Emberi tör­téne­te­ket hús-vér emberekkel, akik na­gyon is emberi problémákkal küsz­köd­nek mindennapjainkban. Azt akar­tuk megmutatni, hogy az or­to­dox zsi­dók is, annak ellenére, hogy szi­gorú szabályok közt él­nek, ugyan­olyan emberek, akik érez­nek, sze­ret­nek, gondolkodnak, di­lem­máik van­nak. Azonban igye­kez­tünk mind­ezt pozitívan ábrázolni és az élet­forma na­gyon is emberi mi­vol­tára helyezni a hangsúlyt.”

 

A Rebbe áldásával a vakság ellen

„Filmes karrierem elég valószí­nűt­lenül indult, hiszen gyerekko­rom­ban komoly betegségben szen­ved­tem és úgy tűnt, hogy még gye­rek­ként el fogom veszíteni látá­so­mat.” – meséli Finkelman, hogy hogy lesz egy lu­bavicsi haszid gyerekből film­rende­ző vagy operatőr. – „Izraelben szü­lettem orosz, haszid szülők gyermekeként, így szüleim, mikor az orvosok majdnem felhagytak minden re­ménnyel, elvittek a Rebbéhez, aki megáldott, és mihamarabbi gyó­gyu­lást kívánt. Még ugyanazon a hé­ten ellátogattunk egy New York-i szemspecialistához, de már szin­te a vizsgálat után azonnal, cso­dák cso­dájára, a szememen el­tűnt a ko­ráb­ban gyógyíthatatlan­nak diagnosz­tizált daganat, és ha­ma­rosan teljesen gyógyultnak nyilvánítottak. Mindig is a lubavicsi kö­zösséghez tartoztam, de sosem gon­doltam, hogy pont a sze­mem lesz az, amit a legtöbbet hasz­nálok majd munkám során, hi­szen alapve­tően operatőr lettem.” Fin­kelman gyógyulásának tör­téne­tét a lubavi­csi produkciós iro­da, a Je­wish Edu­cational Media (JEM) is fel­dol­goz­ta.

„Elhatároztam, hogy az Istentől kapott tehetségemet a zsidó közösség javára igyekszem fordítani, a közösség tagjainak kellemes perceket szerezve és megmutatni az ortodox életmód, a haszid életmód szépségeit, vidámságát.” – ajánlja munkáit Danny Finkelman, akinek Sparksnext nevű produkciós irodája több tucat produkciót tudhat maga mögött, Izraeltől az Egyesült Államokon át Európáig.

 

A Menashe sikere

„A Menashe című film sok szem­pont­ból egyedi. Elő­ször is, mert a fil­met teljes egészében jiddis nyelven forgat­tuk. Ilyen nem történt év­tizedek óta, sőt játékfilmben ta­lán még sohasem. Ezzel azt próbáltuk megmutatni, hogy a jiddis nyelv él és virágzik, ugyan szinte kizárólag az ultraortodox közösségeken belül, mégis szerte a világon ez az elsődleges nyelve ezeknek a közösségeknek. Más­részről valóban megérintett bennünket, Josh Weistein rendezőt és jómagamat Menashe története, annak em­beriessége, összes könnye és mosolya.” – folytatta Fin­kelman, majd hozzátette: „ugyanakkor egyikünk sem gondolta volna, hogy filmünk ekkora siker lesz. Szin­te azonnal találtunk forgalmazót és a premier a Sun­dance-en volt, ami önmagában is nagy szám. Azóta a filmet bemutatták már Londontól Jeruzsálemig, Berlintől Párizsig és örülök, hogy Budapestre is eljutott, hi­szen amikor négy éve ott jártam, rendkívül megfogott ez a város és a helyi zsidó közösség szeretete.”