Így őrzi az izraeli hadsereg az Okec kutyás egység kutyáinak emlékét. A kutyáknak fontos szerep jut a mostani háborúban, és sokan áldozatul is esnek a harcokban. Július közepéig 29 kutyát veszített el az Okec az október óta tartó háborúban. Kilencük földi maradványai a mai napig nem kerültek elő – írásunk a JPost cikke alapján készült.
Az Izrael központi részén fekvő kutyatemetőben fekete kavicsokon kis fehér kövek nyugszanak, rajta a harcokban életüket áldozó, hős kutyák nevével. A kutyák feladata többek közt az aláaknázott házak és a Hámász alagútjainak felderítése. A kutya és tartója elválaszthatatlan párost képez és egy-egy kutya elvesztése nemcsak gazdája, hanem az egész hadsereg számára súlyos veszteség. Az elmúlt öt évtizedben, mióta 1974-ben létrehozták a kutyás egységet, mintegy kétszáz állatot veszítettek. A mostani háború nagy áldozatokat követelt a kutyák részéről is.
A napokban szomorú ünnepséget tartottak a temetőben, hogy megemlékezzenek azokról a hűséges, négylábú katonákról, akiket nem tudtak hazahozni Gázából.
„Olyan egységre volt szükségünk, mely képes az ilyen jellegű helyzetekben helytállni”
– mondta az egység egyik vezetője, utalva a hetvenes évek arab túszejtési kísérleteire. Az ellenség ugyanis nem változott, mondta. – „Eredetileg túszok kiszabadítására hoztuk létre az egységet, és később adtunk hozzá ehhez további feladatokat”. Egy ilyen túszkiszabadítási akcióban vesztette életét az egyik első kutya is 1980-ban, Miszgáv Ámban. A kutyák különleges tulajdonságokkal rendelkeznek: kiszimatolják a robbanószereket, ami életmentő a katonák szempontjából az aláaknázott gázai épületekben.
Az egységbe alapos válogatás után kerülnek be fiatal férfiak és nők vegyesen. A szigorú feltételekhez kötött felvételt kimerítő képzés követi, és csak ezután kezdődik az a nyolc hónapos szakasz, melynek során minden egyes katona kialakítja különleges kapcsolatát a kutyájával. Ezt követően különféle bázisokon teljesítenek személyre szabott szolgálatot.
„Két helyzet van: vagy gyakorlatoznak, vagy harcolnak. Pihenésre nincs idő. Amíg Gázában vannak, minden percben harcolnak. Aztán visszatérnek további gyakorlatozásra. Ha egy kutya nincs Gázában, az azt is jelenti, hogy egy katona meghalhat”
– foglalta össze a megemlékezést vezető parancsnok a jelenlegi helyzetet. Az ő csapata eddig nem kevesebb, mint 262 robbanószerkezetet talált meg a kutyák segítségévek. „Minden egyes akna négy halott katonát jelenthet” – világította meg a kutyák munkájának fontosságát.
A katonák számára természetesen nem könnyű a kutyákat beküldeni az életveszélyes helyekre.
„Vannak, akik talán azt gondolják, hogy nem érdekel minket, ha megsérülnek. Ám a katonák egyéves koruktól kezdve gyakorlatoznak a kutyákkal. Az elvárásoknak megfelelő kiképzés hosszú időt vesz igénybe. Ha egy kutya meghal, az hatalmas veszteség mind az egység, mind a kiképzője számára”
– mondta a parancsnok, aki biztonsági okokból megőrizte anonimitását. Ők már október hetedikén délen harcoltak, hosszú napokon keresztül küzdve a rejtőzködő terroristákkal, majd részt vettek a szárazföldi bevonulásban. A kutyáknak kulcsszerep jut a Hamász alagútrendszerének felfedezésében Gáza egész területén és rengeteg katona életét mentették meg, akár a saját életük feláldozása árán is.
A kutyájuk elvesztését követően hazatérő katonák sokszor maguk is sérültek és rehabilitációra szorulnak. Gyakran nem tudják folytatni a szolgálatukat a kutyás egységnél. Az összeszokás és a kiképzés hosszú és fokozatos folyamat, és a szoros kapcsolatot hosszas gyász követi a kutyák elvesztése esetén.
A kutyák számára évente egyszer rendeznek megemlékezést a temetőben. Ez az első alkalom, hogy olyan kutyákról is meg kell emlékezni, akik nem tértek vissza. A ceremónián számos katona vesz részt. A kutyákról mint legjobb barátjaikról beszélnek és őszintén megkönnyezik őket. Valóban sokat köszönhetünk nekik.
Fotó: Sitka nyughelye, aki egy csatában esett el/SETH J. FRANTZMAN