Nem mindennapi konferencia színhelye volt a hónap elején Jordánia fővárosa.

Egyiptomi, szaúd-arábiai, jordániai és iraki professzorok vitatták meg: vajon szükség van-e arra, hogy országaik egyetemein héber nyelvet oktassanak. A résztvevők workshopokon vitatták meg a lehetőségeket.

Az esemény szervezője a két évvel ezelőtt alapított ammani Izraeli Tanulmányok Központja volt. A szervezet vezetője, Dr. Abdullah Swalha a kairói egyetemen szerzett doktorátust „Zsidók és az izraeli demokrácia” témakörben. Az eseményt többek közt a tel-avivi Izrael Intézet is támogatta.

A konferencia záródokumentuma, melyből az is kiderül, hogy Egyiptomban az 1960-as évek óta, Irakban 1969, Szaúd-Arábiában 1994 és Jordániában 2000 óta lehet egyetemeken a héber nyelvről tanulni, kijelenti, hogy az arab világban szükség van a héber nyelv nagyobb fokú tanulmányozására.

Az egyik egyiptomi professzor így nyilatkozott: „Ha az izraeli társadalom ismeretére szükség van háború idején, még annál is fontosabb ez az ismeret békeidőben.” És bár voltak olyanok, akik politikai megfontolásból ellenezték a héber nyelv tanulását, egy jordániai felszólaló így érvelt: „Az érzelmek ellenére szükség van a héber nyelv tanulmányozására, különösképpen a tudományok vonatkozásában.” Egy iraki professzor azt is hozzátette: „A héber nyelv elsajátítása napjainkban igen fontos nemzeteink számára.”

dr. Abdullah Swalha

A jordániai előadó így folytatta: „Fogalmunk sincs a héber kultúráról, a nyelvről és a gondolkodásmódról. Ők sokkal jobban ismernek és értenek minket, mint amennyire mi ismerjük és megértjük őket.” Egy szaúdi professzor pedig így dicsérte a héber nyelvet: „Míg a héber dinamikus és fejlődő nyelv, addig mi ugyanazokat a hivatkozásokat használjuk 1962 óta.”

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. A héber nyelvet tanulmányozók létszáma rohamosan csökken. Aki héberül tanul, nem talál munkát. Az arab egyetemeken nincsenek héber nyelvű tankönyvek, és az arab előadók számára tilos a közvetlen érintkezés izraeli kollégáikkal, így nem tudnak hozzájutni a szükséges könyvekhez, illetve oktatási anyagokhoz. Ugyanez akadályozza az esetleges érdeklődőket is: a diák barátai és családja számára a héber nyelv negatív konnotációval bír, ezért annak tanulmányozása szociálisan is elszigetelheti őket. A résztvevő országok kormányai közül néhány azonban hajlandónak mutatkozik arra, hogy támogassa a héber nyelv professzorait, illetve diákjaikat abban, hogy izraeli kollégáikkal és társaikkal teremtsenek kapcsolatot.

Az egyik résztvevő

A nehézségek ellenére néhány javaslattal is előálltak a résztvevők. Szó esett arról, hogy nemzetközi arab társaságot hoznak létre a héber nyelv tudósainak számára, illetve különféle fordítási projektekről, melyek keretében – nemzetközi intézmények támogatásával – héber nyelvű anyagokat fordítanának arabra, illetve melyek segítségével a héber nyelvet tanulmányozók számára forrásokat és munkalehetőségeket teremtenének. Izraeli, németországi, amerikai és egyéb, nyugati ösztöndíjak lehetőségét is megvitatták a résztvevők.

Minden jó szándék ellenére is megmarad azonban a kérdés: azért tanulmányoznák-e az érdeklődők a héber nyelvet, hogy megismerhessék szomszédjaikat, és megindulhasson a párbeszéd, vagy ellenkezőleg, azért, hogy információt gyűjtsenek „az ellenség megismerése” érdekében?

A konferencia

Az eseményen elhangzott egy reménykeltő válasz is: „A héber nyelv nagyon fontos eleme a ’másik’ megismerésének, mivel csak a nyelven keresztül érthetjük meg a társadalom kultúráját, illetve annak gondolkodásmódját. A nyelv közelebb hozhatja egymáshoz népeinket.”

Forrás: ynet