„Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül” – olvasható a Tórában. A házasságot a zsidók felülről elrendelt, isteni intézménynek tekintik. Mózes második könyve szerint „Hagyja el a férfi atyját, anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy egy lénnyé váljanak.”
Amikor Doron Kornbluth, kanadai származású, három évtizede Izraelben élő bestseller író a Zsilip zsinagóga zsúfolásig megtelt imatermében arról beszélt, hogy milyen „trükkökkel” lehet boldogabbá tenni, vagy legalábbis egyensúlyban tartani a zsidók házasságát, akkor ezekből a bibliai parancsolatokból indult ki.
Tapasztalatai szerint, ha valaki egy azonos hitű emberhez megy férjhez megnő a házasság boldogságának és sikerének esélye, ennek szemléletes bizonyítéka, hogy Doron Kornbluth maga is öt gyermek édesapja.
A vallásnak a párok egymásra találásában világszerte meghatározó szerepe van. Az más kérdés, hogy ez a kölcsönös keresés korántsem jár mindenütt sikerrel. A szociológiai elemzések szerint a legkisebb vallásos élettel tarkított időszak az ember életének 20-as éveiben fordul elő. Megfogalmazása szerint: ilyenkor a fiatalok identitást és állást keresnek. A vallási hovatartozás általában az emberek életének harmadik évtizedében erősödik, mégpedig nem meglepő módon az első gyermekek megszületése idején. Ez azt jelenti, hogy azok, akik nem a megfelelő időszakban randevúznak zsidókkal, a legrosszabbkor hozzák meg házassági döntésüket. Ráadásul fogalmuk sincs arról, hogy mi is az igazi probléma. Nagyon valószínű, hogy a pár egyik vagy másik tagja csak pár esztendő elteltével szembesül az elkövetett hibáiával – fűzte hozzá az előadó.
Úgy vélte, hogy fontosabb megtalálni a zsidó lelki társat, mint több pénzt keresni vagy jobb állást szerezni.
Ez kemény munkát és kellő gondosságot igényel – mondta. Azonban adott néhány módszert ennek megvalósítására is. Azt javasolta, hogy a párjukat keresők amennyire csak lehet, vegyenek részt a zsidó közösségi életben, hogy a zsidó barátaik többségbe kerüljenek. Ellenkező esetben nagyon nehéz dolguk lesz.
Bár szinte mindannyian azt gondoljuk, hogy a szerelem mindent legyőzhet, a házassághoz azonban megfelelő kommunikációra, bizalomra, valamint közös jövő felépítésre, és a közös célok kitűzésére van szükség.
A szerelem egy gyönyörű „ötlet” csupán, de nem mindig igaz. Egy darabig képes felülemelkedni a problémákon, megóv és épít, de ha csak a szerelem uralkodna, s nem volnának egyidejűleg követelmények is, akkor „örökké a langyosban üldögélhetnénk”, noha az ember csak a küzdelemben tud valakivé válni és azt sem árt figyelembe venni, hogy a hatalmas különbségekkel rendelkező pároknak kicsi az esélye a tartós sikerre. Egy dologban azonban egyértelműen hisz Doron Kornbluth, ami nem más, mint hogy az egyértelmű zsidó identitású embereknek van esélyük a házasságok során elő-előbukkanó gondok túlélésére. Ez mindenképpen jobb a házasságoknak, jobb a gyerekeknek és nem utolsó sorban a zsidó nép számára.
Nem véletlen hogy a Teremtő Ádámot és Évát egymásnak teremtette. Ádám az Ö*való utolsó, ugyanakkor a legmagasabb rendű teremtménye a Földön, az egész emberiség ősatyja Éva férje, a legelső emberi család feje (1Móz 3,20; 4,1) Éva az „anyja minden élőnek” (1Mózes 3:20). A férfinak szüksége volt egy „segítő társra”. Éva tökéletesen alkalmas volt arra, hogy Ádám kiegészítője legyen az otthonuk és az állatok gondozásában, a gyermekek nemzésében, hogy szellemileg ösztönzően hasson, és igazi társként támogatásról gondoskodjon (1Mózes 1:26–30). Az Ö*való megalapította a házasság és a család intézményét, amely által megszerveződött a társadalom. Doron Korlnbuth szerint ezáltal megteremtődtek a boldog házasság alapvető feltételei, mindenkinek megvan a lehetősége, hogy boldoggá és tartóssá tegye ezt a kapcsolatot.