MEGJELENT NEKI ILLÉS PRÓFÉTA…
Avagy a Püspökladányban született Jánkele Schwartz, aki Hajdúhadházán jesivabócher társam volt, talpraállítja Izraelt, miután „messiási sugallatra” elrabolta saját magát és most majd bíróság előtt felel tettéért (maximum 8 év)
Jákob (Tibor) Schwartz Püspökladányban született vallásos zsidó családban. Tíz éves volt, amikor családjával együtt, Auschwitzba deportálták a magyar csendőrök, ahol családja legtöbb tagját, köztük édesanyját meggyilkolták. Ő maga csodával határos módon életben maradt. Amikor – a háború után – hazavergődött, már otthon találta édesapját, akinek szintén sikerült életben maradnia.
1948-49-ben együtt tanultam vele a hajdúhadházi jesivában reb Mordecháj Grünfeld, téglási rabbi vezetése alatt. Tibor kedves vidéki fiú volt, egyszerű, kissé talán primitív. Iskolát alig végzett – helyette Auschwitzot „járta ki” – és a jesivában sem tanult túl sokat. Lelkes cionista volt – állandóan érdeklődött, mi történik Erecben, mikor űzik már ki onnan az angolokat…
1950-ben, miután alijázott, vasesztergályosnak tanult és nemsokára esztergályos műhelyt nyitott Tel Avivban. Apja Askelonban élt, ott is temették el. Sírja kiindulópontja lett Jánkele mostani akciójának…
A hosszú évek során csak egyszer-kétszer futottunk össze, nem sok közös témánk volt. Most azonban…
Két héttel ezelőtt megrázta Izraelt egy hír, ami – amennyire megdöbbentő és vérfagyasztó, annyira nem meglepő. Eltűnt egy 63 éves bné-bráki vallásos zsidó, Askelonból hazafelé jövet – valószínűleg a Hamasz terroristái rabolták el. Az egész ország kereste az eltűntet, akiről azonnal kiderült hogy nem más, mint Jákov (Jánkele) Schwartz, az én volt jesiva-társam. Több száz önkéntes – bné-bráki jesiva-növendékek, háziasszonyok, rendőrök, határőrök – az egész ország Jánkelét kereste, aki nyomtalanul eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Autóját Gáza határában találták meg – egyesek szerint vérnyomok voltak benne…
Fia, aki vele volt az askeloni temetőben, ahol Jákob apja sírjánál mondott zsoltárokat, elmondta, hogy apjának az volt a terve, hogy hazafelé felvesz egy-két autóstoppos katonát, hogy ne legyen unalmas az út vissza Bné-Brákba. Innen nyilvánvaló volt, hogy katonának maszkírozott terroristák rabolták el…
Albright ultimátuma Arafatnak…
Érdekes véletlen: épp aznap amikor Schwartz látványosan eltűnt, érkezett Izraelbe az amerikai külügyminiszter, Madlain Albright, aki nemrég fedezte fel zsidó gyökereit. Mintha Schwartzot az ő „tiszteletére” rabolta volna el a Hamasz, ezzel is illusztrálva Izrael panaszát, hogy a palesztin hatóságok nem tesznek eleget – úgyszólván semmit nem tesznek – a szélsőséges muzulmán terroristák megfékezésére. Arafattal való első találkozásán Albright úgyszólván csak erről beszélt, és követelte Arafattól, hogy tegyen valamit Schwartz előkerítésére. Arafat, akit az ultimátum váratlanul ért, mindent megígért.
Két nappal később, péntek reggel, megtalálták Jánkele Schwartzot egy askeloni romházban, nem messze a temetőtől, fáradtan, törődötten, kiéhezve – de életben.
Az egész ország Jánkelét ünnepelte. Ő maga a kórházban, ahová elvitték, részletesen elmesélte, hogyan rabolta el őt két katonának öltözött, kipát viselő egyén; bekötötték a szemét, úgy vitték ide-oda, nem tudja hová, majd itt találta magát ebben az épületben, nem emlékszik, mikor és ki hozta idei, a lényeg hogy Isten segítségével él…
A rendőrség nem vett részt az ünneplésben, hanem mindenféle keresztkérdést tett fel Schwartz Jákobnak, akit körülvett szerető családja, felesége, Elisevá, négy gyereke, unokái és elvbarátai. Lassan kiderült hogy Schwartz Jákob szélsőjobboldali elveket vall, élesen ellenzi az oszlói egyezményt és az azt követő békefolyamatot, és ebben az ügyben sok levelet írt az elmúlt években – rabbiknak, politikusoknak (többek között a néhai lubavicsi rebbének is). A család nagyon nem kedvelte a rendőröknek még a kákán is csomót kereső kérdéseit, de hát nem volt mit tenni…
Aztán amikor már Jánkele hazament Bné-Brákba, és egy vallásos lapnak adott interjúban elmondta, hogy amikor az emberrablók fogságában volt, megjelent előtte egy öreg szakállas zsidó – valószínűleg Illés próféta – aki biztosította hogy minden rendben lesz és életben, épségben, hazakerül. Ugyanerről biztosította feleségét, telefonon, Jichák Kádduri, a neves – 107 éves – kabbalista is, aki megmondta, hogy másnap, vagyis pénteken reggel, 9 órakor, megtalálják életben, egészségben. Honnan tudta? Ne kérdezzük.
Közben a rendőrség nyomoz, nyomoz és nyomoz. Laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá Schwartz autóját, ruháját, stb. Kiszivárogtak olyan hírek, hogy Schwartz sok pénzzel tartozik, és adósai rabolták el, vagyis az ügy bűnügy, és nem politikai. Egy másik álhír romantikát sejtetett az ügy mögött. Ez nagyon felbőszítette a családot – ilyet feltételezni egy bné-bráki vallásos család tagjáról…
Aztán, egy szép napon Jánkele megtört, és bevallotta, hogy az egész emberrablást, ő tervezte meg, vagy inkább találta ki. Két napot tel-avivi műhelyében töltött elbújva, aztán elvitette magát taxival az askeloni romházba…
Miért csinálta mindezt? Schwartz messiási látomásról beszél, ami (vagy aki) rávette őt, hogy rabolja el saját magát, és ezzel hívja fel a figyelmet a gyilkos arab terrorra…
Most majd bíróság elé állítják Jánkelét aki – Netánjáhu bécsi kijelentése szerint – „majdnem megtorpedózta Albright látogatását”. Sokan kártérítést követelnek tőle, mivel keresésére időt és energiát fordítottak. Ügyvédje kérte küldjék pszichiátriai megfigyelésre és valószínűleg azzal fognak érvelni, hogy amikor tervét kiötlötte – nem volt teljesen beszámítható (ami egyébként logikus…). Lehet hogy belejátszik a Holocaust, Auschwitz kitörölhetetlen élménye, vagy a bezártság gettóérzése, amiből Jánkele ki akart törni.
Egy dolog bizonyos: Jánkele nagy csalódást okozott tettével barátainak, akik kétségbeesetten keresték amikor úgy hitték hogy eltűnt.
Másrészt pedig, és ezt én is tanúsíthatom, Jánkele: a hadházi jesivában nem ezt tanulta. Ezzel elbuktál volna a heti „fárhern”-en (vizsgán) és reb Mordecháj azt mondta volna, fejét csóválva: „Jánkl, haszt svách gecházert!” (Jánkl, rosszul tanultad a heti anyagot)…
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 51. szám – 2014. augusztus 5.