Július 7-én, 100 éves korában elhunyt Renée (Louise) Marcos, az auschwitzi haláltábor és a halálmenet túlélője.
Százéves korában elhunyt Renée (Louise) Marcos, az Auschwitz–Birkenaut és a halálmenetet is túlélő francia holokauszttúlélő, aki egész életét annak szentelte, hogy tanúságot tegyen a soá borzalmairól. Évtizedeken át osztotta meg történetét a fiatalabb nemzedékekkel, hogy a vészkorszak emléke soha ne merüljön feledésbe. Halálhírét a Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress) és a francia zsidó közösség képviseleti szervezete, a CRIF jelentette be.
Otthon ladinóul és héberül is beszéltek
Renée Marcos – leánykori nevén Guelidi – 1926. január 14-én született Marseille-ben. Ötgyermekes, szefárd zsidó családban nőtt fel. Édesapja Görögországból, édesanyja Törökországból érkezett Franciaországba még az első világháború idején. A család vallásos életet élt, otthon ladinóul és héberül is beszéltek, rendszeresen jártak zsinagógába, Renée pedig bát micvát is ünnepelt.
Amikor édesapja súlyos munkahelyi balesetet szenvedett, a mindössze 13 éves Renée vette át a háztartás vezetését. Miközben édesanyja dolgozott, ő gondoskodott testvéreiről, főzött, mosott és ápolta édesapját.
Auschwitz–Birkenauba deportálták
A német megszállás idején a család sokáig úgy hitte, francia állampolgárként biztonságban vannak. Ez a remény 1944 májusában szertefoszlott. A 18 éves Renée-t nagynénjével és tizenkét éves unokatestvérével együtt saját otthonukból hurcolta el a Gestapo, miután szomszédjaik feljelentették őket. Előbb Marseille-ben tartották fogva, majd a drancyi gyűjtőtáborba, végül Auschwitz–Birkenauba deportálták.
Érkezésekor munkára választották ki. Később visszaemlékezésében elmondta, hogy árkokat ásott, mezőgazdasági munkát végzett, miközben embertelen körülmények között próbált életben maradni. 1945 januárjában túlélte a halálmenetet is, majd a theresienstadti táborba került, ahol végül az amerikai hadsereg szabadította fel. A háború végére mindössze 35 kilogrammot nyomott, tífusztól legyengülve.
A túlélés csodáját jelentette számára, hogy a háború után ismét találkozhatott szüleivel és testvéreivel. Későbbi férjét, Isidore Marcost éppen akkor ismerte meg, amikor személyazonosító irataik pótlására várakoztak a sorban.
A CRIF 2021-ben készített vele interjút a Lest We Forget című emlékezetprojekt részeként. Bár ekkor már a kilencvenes évei közepén járt, még mindig kiváló fizikai állapotnak örvendett, és büszkén mutatta meg, hogy lehajolva tenyérrel is eléri a földet. Sportos életmódját egész életében megőrizte.
Tanúságtétele végén így fogalmazott:
„Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a kort, és hogy gyermekeim és unokáim körében élhetek.”
Renée Marcos egész életét annak szentelte, hogy elmondja, milyen következményekkel jár a gyűlölet és az antiszemitizmus. Halálával ismét egy olyan túlélő távozott, aki saját emlékein keresztül tudta hitelesen továbbadni a soá történetét, azt az örökséget, amelynek megőrzése immár a következő nemzedékek felelőssége.
Emlékéből fakadjon áldás.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.