Évtizedeken át dolgozott azon, hogy a Lubavicsi Rebbe beszédei és személyes találkozásai az utókor számára is fennmaradjanak.
Évtizedeken át dolgozott a háttérben azért, hogy a Lubavicsi Rebbe tanításai és személyes találkozásai ne vesszenek feledésbe. Eber Slomó Ber rabbi 78 éves korában hunyt el, de munkájának gyümölcséből ma is emberek milliói merítenek.
Vannak, akik a reflektorfényben állnak, és vannak, akik azért dolgoznak, hogy mások fénye minél több emberhez eljusson. Eber Slomó Ber rabbi az utóbbiak közé tartozott. Életének jelentős részét annak áldozta, hogy az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi beszédei, fárbrengenjei és a vele való találkozások megmaradjanak az utókor számára.
Ha ma valaki rákeres a Rebbére az interneten, néhány másodperc alatt több száz videót talál róla. Fárbrengeneket, nyilvános imákat vagy éppen a híres vasárnapi dollárosztás felvételeit. Ezeknek az archívumoknak a létrejöttében Eber rabbi meghatározó szerepet játszott, jóval az online közvetítések és a digitális archívumok kora előtt.
Tel-Avivból Crown Heightsba
Eber Slomó Ber 1947-ben született Tel-Avivban, egy lubavicsi hászid családban. Nagyapja, Elijáhu Eber rabbi a fehéroroszországi Nyevel városában szolgált hászid tanítóként (máspiá). Nagybátyja, Jehuda (Juda) Eber rabbi a Szovjetunió földalatti Chábád jesivahálózatában tevékenykedett, később pedig a hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jichák Schneersohn nevezte ki a vilniusi, majd a varsói jesiva élére. A családot súlyosan érintette a holokauszt. Juda rabbit és családját 1941-ben Rigában meggyilkolták a nácik.
Édesapja, Niszen Eber rabbi még a holokauszt előtt vándorolt ki Izrael földjére, ahol hosszú éveken át tanított. Fia később úgy emlékezett vissza, hogy édesapja alázata, nagylelkűsége és mások iránti felelősségérzete ezekből a korai évekből fakadt.
1967-ben, tizenkilenc éves jesivatanulóként érkezett Izraelből New Yorkba, hogy a Rebbe mellett tanuljon a brooklyni Crown Heights negyed legendás központjában, a 770 Eastern Parkway épületében. Később feleségül vette Eszter Gurwitzot, és a 770-essel szemben működő Ess & Bentch étterem tulajdonosa lett.
Az éttermet korábban vezető Chájim Boruch Halberstam rabbi később felidézte, hogy Eber minden nap első bevételét cedákára ajánlotta fel, függetlenül attól, hogy néhány dollárról vagy jelentősebb összegről volt szó.
A Rebbe örökségének megőrzése
Halberstam rabbi már korábban megkezdte a Rebbe fárbrengenjeinek hang- és képfelvételeit, valamint ezek élő közvetítését az akkori technikai lehetőségekhez mérten. 1982-ben, a növekvő érdeklődés miatt a Rebbe tanácsát kérte egy olyan helyiség megnyitásához, amely kizárólag a felvételek megőrzésével és terjesztésével foglalkozna. A Rebbe azt javasolta, hogy a 770 közelében keressen helyet.
Éppen ekkor találkozott Eber rabbival, aki nemrég bérelt ki egy üres üzlethelyiséget. A két férfi úgy döntött, együtt dolgoznak tovább, és ebből a találkozásból született meg a WLCC (World Lubavitch Communications Center) hosszú évtizedeken át tartó közös munkája.
Több ezer hang- és videókazettát sokszorosítottak, rendszerezték az archívumot, hogy a Rebbe tanításai azokhoz is eljuthassanak, akik nem lehettek jelen Crown Heightsban.
Amikor 1986-ban a Rebbe megkezdte a híressé vált vasárnapi dollárosztásokat, Eber és Halberstam gondoskodott arról, hogy a találkozásokról fényképek és videófelvételek készüljenek. Ezek sok család számára felbecsülhetetlen értékű emlékké váltak. Miközben Halberstam többnyire a kamerák mögött állt, Eber rabbi a háttérben szervezte a másolást, az értékesítést és a teljes működést.
Emellett éveken át kutatta és gyűjtötte össze a Rebbe vezetésének legkorábbi éveiből származó hang- és filmfelvételeket is, hogy ezek se vesszenek el az utókor számára.
A Rebbe öröksége
1992-ben, amikor a Rebbe egészségi állapota romlani kezdett, Eber részt vett annak a személyhívó-rendszernek a kialakításában, amely értesítette a várakozókat, ha a Rebbe nyilvánosan megjelent. Azt is észrevette, hogy a Rebbének egyes imaszövegekből nagyobb betűs példányokra van szüksége, ezért ezeket saját kezdeményezésére elkészíttette.
A Rebbe 1994-es elhunyta után Halberstammal együtt felismerte, hogy az Ohelhez érkező zarándokoknak szükségük lesz egy fogadóközpontra. Adományokat gyűjtött, támogatókat keresett, és személyesen is részt vett a projekt finanszírozásában. Azóta látogatók milliói fordultak meg az épületben.
Alázat és szolgálat
Családtagjai és barátai egyöntetűen szerény, segítőkész emberként emlékeztek rá. Támogatta az Egyesült Államokba érkező új bevándorlókat, munkát adott rászoruló jesivatanulóknak, és azoknak is adott fényképet a Rebbéről, akik nem tudták volna megvásárolni.
Bár gyermekei közül többen is a Chábád küldöttei lettek, ő maga soha nem tekintette magát közéjük tartozónak. Rendszeresen visszautasította a meghívásokat a Chábád-küldöttek nemzetközi konferenciájára, mert úgy vélte, ezt a megtiszteltetést azok érdemlik meg, akik egész életüket hivatalos küldöttként szolgálják.
Halberstam rabbi talán így foglalta össze legtalálóbban barátja életét:
„Slomó olyan ember volt, aki meglátta, mire van szükség, és azonnal cselekedett. Soha nem tétlenkedett.
Ha valamit meg kellett tenni, azt még aznap megtette. A »holnap« szó egyszerűen nem szerepelt a szótárában.”
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.