A régészek találták meg a medált, a nyomozás összehozta a rokonokat.
1943 végén a németek mindent megtettek, hogy eltüntessék a haláltábor nyomait a lengyelországi Sobiborban. Ledózerolták az épületeket, megsemmisítették a bizonyítékokat, és fákat ültettek. A táborban kevesebb, mint két év alatt negyedmillió zsidót öltek meg. Több mint hetven évvel később az izraeli régészeti hatóság elkezdte feltárni a területet Jotám Cháimi vezetésével. Előkerültek az egykori gázkamrák, tömegsírok és egy ezüst medál, mely feltehetően egy kislány nyakában lógott egykor. A medálba a Frankfurt szót vésték, fölé egy dátumot (3.7.1929), és a héber mázál tov szavakat. A nyakék nyomán egy család tragikus múltja tárult fel. A nyakék érdekes módon nagyon hasonlított Anne Frank medáljához, aki szintén Frankfurtból származott. Egy amatőr holokausztkutató segítségével sikerült azonosítani a kislányt, Karoline Cohnt és ma élő hozzátartozóit.
November 12-én Karoline több mint harminc rokona gyűlt össze Frankfurtban, hogy egy botlatókövet helyezzenek el a kislány utolsó lakcíme előtt, ahonnan elhurcolták. A Thomasiusstraße 10. szám előtt elhelyezett utcakövön a kislány neve, lakcíme és deportálásának helye szerepel egy rézlapra vésve. A követ a különleges emlékmű kitalálója, Günter Demnig helyezte el. Demnig 1996-ban kezdte el botlatókő-projektjét. Azóta több mint 50 000 áldozatról emlékeztek meg e módon.
Karoline hozzátartozóinak többsége még sohasem találkozott egymással. A különleges alkalomra Izraelből, az Egyesült Államokból, Japánból, Nagy-Britanniából, Nicaraguából és Hong-Kongból érkeztek a családtagok Németországba, hogy ismeretlen rokonuk emlékének adózzanak. „Karolinéről mindenki elfeledkezett, még élő rokonai is.” – mondta a Jeruzsálemben élő Chaim Motzen, a családfa elkészítője. „Voltak olyanok hozzátartozók is, akik azt sem tudták, hogy valakijük odaveszett a holokausztban. A nyakéken keresztül ezek az emberek sokat tanultak saját családjukról, egymásról és Karolinéről. Most már a kislány számos családtagjának sorsát ismerjük. Sokuk odavesztett a háborúban. ”- tette hozzá.
A kutatás nem volt egyszerű. A Jád Vásem Intézet munkatársai rakták össze a mozaik darabjait Joel Zisenwine, a deportálások adatbázisának szakértője vezetésével. A kislány családját 1941. november 11-én deportálták Frankfurtból Minszkbe. Karoline ekkor 12 éves volt. A kislány feltehetőleg azon kétezer zsidó között volt, akiket 1943-ban Sobiborba szállítottak. Miután a kislány személyazonossága bebizonyosodott, Motzen elkezdte a családtagok felkutatását. Átnézte a Jád Vásem adatbázisát, régi leveleket és dokumentumokat. Hamarosan több mint száz név szerepelt a családfán. Nemrégiben Kaliforniában élő rokonokkal vette fel a kapcsolatot, akik számos régi levelet őriznek, köztük Karoline édesanyjáét, aki Amerikában élő unokatestvérének írt. Motzen megtalálta Karoline első unokatestvérét is. A 72 éves Barry Eisemann a virginiai Arlingtonban él, és mindeddig nem is hallott a kislányról. „Apám sohasem beszélt a holokausztban történtekről. Meg akarta óvni a testvéreimet és engem is a szörnyűségektől.” – mondta. Eismenann is részt vett a frankfurti megemlékezésen és lánya, Mandy is elkísérte. „Át akartam élni ezt az élményt, mert ez nem csak a mi családunk történelme. Ez a zsidó nép és az egész világ történelme is. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk.” – mondta Mandy.
A botlatókő-állítást és az eseményről készült filmet a Claims Conference támogatta. A ceremónia után Jotám Cháimi és lengyel kollégája, Wojciech Mazurek a Philantrophin zsidó iskolában tartottak előadást. Karoline feltehetően ebben az iskolában tanult. „Folyton Anne Frankról beszélünk, pedig rengeteg olyan gyermek és család volt, akik nagyon hasonló dolgokat éltek át, és róluk senki sem emlékezik meg. Fontosnak tartottuk, hogy diákjaink megismerjék egy másik frankfurti gyermek életét és tragikus sorsát.” – mondta Nicola Gudat, az iskola igazgatója.
„1.5 millió gyermeket gyilkoltak meg a holokausztban. Van, aki képes felfogni e szám jelentését, de az egyes áldozatok neve és története nem ismert, és felejtésre van ítélve. Ezzel az egy történettel emlékezünk a többi áldozatra is, hogy kik voltak ők és hogyan haltak meg.” – mondta Greg Schneider, a Claims Conference igazgatóhelyettese.
Karoline medálját egy lengyelországi holokauszt-emlékhelyen helyezik el. „Csak egy vágyam van: szeretném a medált a kezemben tartani. Nem nagyobb, mint néhány centiméter, de hiszek bene, hogy ha a kezemben tarthatnám, érezném a spirituális kapcsolatot köztem és Karoline között.” – mondta Eisemann.
Forrás: TOI