Megemlékezés a kecskeméti zsidóság áldozatainak emléknapján

A kecskeméti zsidó közösség a régebbiek közé tartozik, hiszen a hitközséget már 1801-ben megalapították. Az első rabbik között találjuk Fischmann Simont, kinek a kezdeményezésére 1864-ben épült fel a kecskeméti városképet máig meghatározó zsinagóga. Fischmann rabbi fia volt Fényes Adolf, a híres festőművész, kinek több képe is díszíti a Nemzeti Galéria és más múzeumok falát.

Az egytornyú zsinagóga kialakítása neológ szellemben történt, azaz a bimát nem középre, hanem a frigyszekrény elé építették, illetve egy jó fél évszázaddal később orgonát is állították a bejárati csarnok feletti karzatra. A zsidó templom neves rabbija dr. Bárány József híres volt mesterien felépített szónoklatairól, melyeket a nem-zsidó társadalom is szívesen hallgatott.

1911 nyarán komoly földrengés rázta meg a várost, mely elpusztított számos épületet és még annál is többet megrongált. A neológ zsinagóga hagymakupolája megroggyant, így a biztonság érdekében el kellett távolítani. A megcsonkított tornyot végül a híres zsinagógatervező, Baumhorn Lipót álmodta újra egy lótuszvirágot mintázó kupola formájában.

A neológ hitközség égisze alatt egy kis orthodox imaegylet is működött, mely végül 1918-ban önállósult, abban az évben, amikor egy korábbi vendéglő épületéből saját zsinagógát alakítottak ki. Az orthodoxok szellemi vezetője a neves pesti dáján, Sussmann Viktor rabbi volt, aki 1925-ben tartott vendégszónoklatot, mely annyira megfogta a tagokat, hogy rabbijuknak választották.

Jóllehet, Sussmann rabbi, – aki egyébként Reich Jákov Koppel pesti orthodox főrabbi veje volt – nem hagyta ott a fővárost, rendszeresen utazott Kecskemétre, hogy egy-egy sábeszt a vidéki közösségével tölthessen.

A két hitközség békési idilljét sajnos itt is az antiszemitizmus értelmetlen gyűlölködése tiporta szét. 1944 áprilisában – két hónappal a gettók felállítása előtt – náci német katonák arra kényszerítettek hatvan zsidó embert, hogy rombolják szét a nagyzsinagógát és alakítsák át lóistállóvá.

A város téglagyára a környék zsidó lakosságának gyűjtőtábora lett, ahonnét összesen majdnem ötezer-ötszáz embert deportált a magyar csendőrség két transzportban Auschwitzba. A több mint ezerkétszáz fős kecskeméti zsidók közül mindösszesen hetvennégy fő (közülük mindösszesen négy nő) élte túl a borzalmakat. A kevés túlélő között volt a neológok rabbija, dr. Schindler József, aki megkezdte a hitélet újjászervezését. A második világháború után szinte páratlan módon neológok és orthodox együtt imádkoztak az orthodox zsinagógában. Kisebb zsidó közösség ma is él a városban.

A neológ zsinagógát 1974-ben a technika házává alakították, az orthodox zsinagógában pedig – a belső díszítés részleges helyreállítása után – 1991-ben fotográfiai múzeumot nyitottak, – az épület oldalfalán 1994-ben Túri András tervei szerint felépítették a kecskeméti zsidók siratófalát, melyen a holokausztban elpusztítottak nevei olvashatók.

Hosszú évek után Kecskeméten egy új zsidó közösség alakul a régi orthodox hagyományokat követve, rabbijuk Radziner Shalom Ber vezetésével. Idén először tart harminc év után megemlékezést a közösség, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetséggel közösen a holokauszt kecskeméti áldozatainak emléknapján, bízunk abban, hogy Ön is részt vesz ezen a jelentőségteljes eseményen!