MÉGEGYSZER A CEENÁ UREENÁ

MÉGEGYSZER A CEENÁ UREENÁ

Borsányi-Schmidt Ferenc érdekes cikkének olvasása indít az alábbiak közlésére (Gut Sábesz, 97. október 1.). A későközépkori zsidó társadalom kétnyelvű, amelyben nem a héber nyelv volt az ismeretre vezető egyetlen út. Kisebb-nagyobb jártasággal beszélték ugyan a mindenkori környezet nyelvét, de a zsidó műveltség magja a héber tudás, a héber irodalom ismerete volt, erre épült a vallásjog, bölcselet, költészet. Ennek a társadalomnak széles rétegei a vallásos hagyományok kötődésében és szokásrendjében éltek. Ez az erős vallási lojalitás, a más hitűektől való elkülönülés, jelentős mértékben meghatározta az emberek mentalitását, szellemi irányát. Ugyanakkor a héber nyelv és kultúra csak a társadalom egy részében, férfiak körében és inkább a vallásilag műveltebb rétegekben terjedt el. De, úgy a laikusok, mind a nők körében szellemi igények jelentkeztek. Ezt az igényt elégítették ki, a 16. század óta megjelenő, német-zsidó nyelvű (jüdisch-deutsche) kiadványokban jelentkező imafordítások, bibliai elbeszélések és elmélkedések, zsidó etikai tartalmú és célzatú írások. A héber vallásos irodalomnak így egyre dúsabb lombozata támadt, amely elérte a zsidó társadalom igen széles rétegeit, beleértve a nőket is.

A 19. század legjelentősebb rabbinikus tekintélye R. Moses Szofér (1763–1839) végrendeletében meghagyja, hogy a nők olvasmányait csak ezek a németnyelvű vallási tartalmú művek képezzék.

Szülőhelyem, a bácskai Jánoshalma rabbija, Krausz Jehuda (1858-1939, Jeruzsálem), aki boldogult apám nagybátyja volt, irodalmi munkásságát a héber irodalom egyes alkotásainak németre, illetve „jüdisch-deutschra” való fordításaival tette az ország határain túl is ismertté. Különösen a „Ceena Ureena” kiadása és átdolgozása volt népszerű, amelyet nyelvi tisztasága és olvasmányos előadásmódja tett széles körökben becsültté és kedveltté. Bevezetője kultúrtörténeti érdekességgel is bír, három kiadást ért meg, az első 1891-ben jelent meg Pakson, a harmadik ugyancsak ott 1904-ben.

Érdemes lenne a magyarországi szerzőktől származó „jüdisch-deutsche” irodalom bibliográfiáját összeállítani, amely lehetővé tenné a téma szakszerű feldolgozását.