Mit mutat a Jobbik tapolcai győzelme? Helyi jelenség vagy országos áttörés? És mit mond ez az eredmény a magyar társadalomról? A Jobbik szavazói a szélsőséghez vonzódnak vagy csak az eddigi elitet utasítják el? Őszinte-e a párt „cukisági” fordulata? A zsido.com ezekre a kérdésekre kereste a választ egy történész, egy politikai elemző és egy kommunikációs szakember segítségével.
Ami biztos, a többi párt stratégiája a Jobbik visszaszorítására kudarcot vallott. Ezt nem csak a tapolcai győzelem, hanem az országos közvéleménykutatási adatok is bizonyítják. Alapvetően három ilyen stratégia létezett: a karanténba zárás, a témaátvétel és a stigmatizálás.
A karanténba zárás nem működött, mert ahhoz a közélet összes szereplőjének (a mérsékelt pártoknak, az értelmiségnek és a médiának) egységesnek kellett volna lennie az elutasítás támogatásában. Ilyen egység azonban sosem létezett. Egy idő után a Jobbik akkora lett, hogy a karantén lehetősége már nem is jöhetett szóba.
A Fidesz másik utat követett: átvett sok témát a Jobbik témái közül, így próbálta „kifogni a szelet a párt vitorlájából”. Ez sem volt sikeres, mert a Jobbik témái speciálisak: egy demokratikus párt és egy európai uniós kormány nem tudja őket átvenni, ezért valójában ez a stratégia csak a Jobbikot erősítette.
A harmadik módszer főleg a baloldali ellenzékhez és értelmiséghez kötődik, akik folyamatosan stigmatizálták a Jobbikot (náci, fasiszta, satöbbi), miközben ezek a jelzők a szavazók jelentős részének láthatóan semmit sem jelentenek.
Ceglédi Zoltán: az ellenzéki oldalon ma inkább a Jobbik tűnik kihívónak.
Van-e egyáltalán olyan eszköz, ami a Jobbikkal szemben működne? – tettük fel a kérdést, Ceglédi Zoltán elemzőnek, aki szerint a tapolcai győzelemben fontos szerepe volt a Jobbik helyi erejének, beágyazottságának is. A politikai elemző szerint többek között ezt a „helyi erőt” sikerült a pártnak mandátumra váltania. – A kérdés az volt, hogy a jobbikos Tapolca, vagy a szocialista fellegvár Ajka kerekedik felül – fejti ki. Ceglédi ugyanakkor úgy látja, az nem helyi ügy, hogy a Jobbik sikeresen követ egy stratégiát. Jól érzékelhető, hogy a Fidesz hiába veszi át a Jobbik témáit – most éppen a menekültek munkatáborba zárását és a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét – nem nyer szavazókat vele.
Ezeket a témákat Magyarországon korábban jellemzően szélsőjobboldali pártok képviselték. A Fidesz ma arról győzi meg a szavazókat, hogy ezek a témák „rendben vannak”. Ezekkel az üzenetekkel nem a Jobbiktól vesz el szavazókat, hanem a saját szavazóit győzi meg arról, hogy a Jobbik hiteles és választható kormányzati alternatíva. A kormánnyal egyre többen elégedetlenek. A választókat az elmúlt öt évben hozzászoktatták a szélsőjobbos hívószavakhoz, így könnyen választják a kiábrándult fideszesek inkább a Jobbikot. Ceglédi szerinte a baloldali ellenzéknek is azon kellene dolgoznia, hogy természetes kihívóként jelenjen meg, elérve a kormányellenes szavazókat.
Mi lehet az oka annak, hogy ez nem sikerül? – kérdezzük. – Nem lehet egyszerre antirasszistának lenni és Pásztor Albertet indítani a polgármesteri székért – utal Ceglédi a tavalyi önkormányzati választásra, amikor a baloldal Miskolcon a romaellenes kijelentéseiről elhíresült rendőrkapitányt jelölte. Ráadásul a 2010 előtti időszak miatt sem tudnak hitelesen érvelni ezek a pártok a Jobbik ellen, mondja. – Sokszor láttuk, hogy a korábbi kormánypárt eszközként használja a szélsőjobbos fenyegetést, de nem lép fel ellene. Hiba úgy meghozni egy gyűlöletbeszéd elleni törvényt, ha a fő „indokként” emlegetett Kurucinfo él és virul. Az SZDSZ képviselője 2010 előtt többször interpellálta Gyurcsányt és Draskovicsot, miért nem történik semmi a szélsőséges portállal, de csak széttárták a kezüket, miközben mindenki tudja, kik szerkesztik az oldalt – ma már a Parlamentből is. Ezek után hiteltelen előlépni azzal, hogy a Jobbiktól ők mentik meg az országot – szögezi le.
Az elemző rámutat: az ellenzéki oldalon ma inkább a Jobbik tűnik természetes kihívónak. Szerinte az MSZP, a DK, az LMP, a Liberálisok, az Együtt és a PM egyelőre nem mutatja azokat a jegyeket, amellyel a Jobbik fölé tudna nőni. Ahogy a politizáló civil szervezetekben sem lát ma még erre esélyt. – A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy nem lesz könnyű lenyomni a Jobbikot. Egy jó kampánnyal, amit nem ront el az ellenzék, azért sok minden megváltoztathat. De ha a Fidesz folytatja ezt a kudarcos szériát és továbbra is beemeli a szélsőjobb témáit a fő üzenetei közé, illetve a baloldali ellenzék marad ebben a zombi állapotban, akkor a Jobbik kormányra kerülésének esélye megnő – állítja. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Fidesz és a demokratikus ellenzéki pártok összefognak a Jobbik ellen, nemmel felel. Úgy véli, egy ilyen koalíció működésképtelenné tenné a parlamentet, azontúl egyértelműen a Jobbik pozícióját erősítené tovább.
Amikor a Jobbik arculatváltásának hitelességét firtatjuk, a politikai elemző elmondja: a párt új stratégiáját (Vona Gábor konszolidáltabb hangvétele, fellépés a párt legszélsőségesebb szereplői ellen) nem az elvi meggyőződés alakítja, hanem felismerték, hogy csak akkor tudnak növekedni, ha „felveszik az öltönyt” és „kiskutyát simogatnak”.
Fabricius Gábor: Nem kérdezzük, miben hisz a McDonald’s. A hatalomtechnikusok esetében is felesleges.
A Jobbik sikerét önmagában biztosan nem magyarázza a kormánypárt és a baloldali ellenzék kudarcos politikája. A Jobbik kommunikációban is jobban teljesít mint a versenytársai. Ezért megkerestünk egy politikai kampányokban is jártas reklámgurut arról, miért tud sikeres lenni az a stratégia, amelyet a párt a 2014-es választások előtt kezdett követni. (Ekkor jelentek meg a kiskutyás képek, illetve azok a kisfilmek, amelyekben a Jobbik trendi, konszolidált pártnak tűnik.) Miért tartják hitelesnek a választók ezt a fordulatot, miközben a párt egyes képviselői náci szövegeket hangoztatnak helyi szinten, illetve a közösségi médiában?
Emellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire lehet sikeres hosszútávon az a kommunikáció, amely egyszerre akar szólni azokhoz, akik igénylik a rasszista, antiszemita tartalmat, illetve azokhoz, akiknek egyszerűen csak elegük van az eddigi elitből, de egyáltalán nem szélsőségesek.
– A politikai kommunikációnak számtalan célcsoportja van. Egy kisebb, öt százalék körüli párt is legalább 10-14 célcsoporthoz szól. Máshogy kell beszélni egy munkanélküli fiatal anyához, vagy egy városi, pályakezdő fiatalhoz. Minden párt sok célcsoportra figyel, és még többre van szüksége, ha növekedni akar. A cigányellenességre fogékony csoportok és a szélre sodródott fiatalok szavazataival nem lesz további növekedés, ezért a pártnak nyitnia kellett – mondja a zsido.com megkeresésére Fabricius Gábor, aki szerint a Jobbik már nyugodtan nevezhető tömegpártnak.
– Húsz-harminc célcsoportra külön kommunikációs csatornák működtethetők, és egyáltalán nem okoz zűrzavart, ha ezeken egymásnak ellentmondó üzenetek mennek. Nincs már „csak ülök és mesélek” típusú egy darab műsor, amit mindenki néz. Sok médiacsatorna létezik, amelyeken különböző médiatartalmak érhetők el. A csatornák között pedig nincs átjárás. Mindössze az a néhány értelmiségi, aki mindent olvas, látja, hogy mi hangzott el itt és ott – fogalmaz.
Példaként említi, hogy a reklámvilágban is ismert ez a jelenség. – A Red Bull négy-öt különböző célcsoportnak kommunikál, eltérő üzenetekkel. Célozza a partizókat, hogy drog helyett inkább ezzel az itallal táncoljanak hajnal négyig, miközben megszólítja az autósokat is, hogy kávé helyett energiaitallal tartsák ébren magukat, mert az biztonságosabb, és el akarja adni a terméket fiatal egyetemistáknak is, hogy bírják az éjszakai tanulást, de ott vannak az extrém sportolók is, akiknek adrenalin kell – mutat rá.
Ellenvetésünkre, hogy ezek tartalmilag nem ellentmondó üzenetek, mert mindegyik arról szól, hogy ez az ital frissít, legfeljebb más stílusban, miközben a Jobbik egyszerre üzeni azt, hogy a zsidókkal bajuk van, és azt, hogy ők elutasítják az antiszemitizmust, a reklámszakember kifejti: volt egy időszak a Red Bullnál, amikor arról beszéltek, hogy a taurin tartalom egészséges a kiválasztó szerveknek, de a Jobbik üzenetei a gyakorlatban azért nem interferálnak egymással, mert más-más médiafelületen (lakossági fórumon, Facebookon, stb.) jutnak el a célcsoportokhoz.
– Az egésznek a tetején ott a brand, minél kevesebbet mond, annál jobb. A kormánypárt esetében ez a miniszterelnök, aki azért áll most rosszul a Jobbikkal szemben, mert lement egy olyan küzdőtérre, amely nem az ő terepe. Az idegenellenes szólamokat másra kellene bíznia. Fabricius szerint egy machiavellista rendszerben amúgy sincsenek tiszta ideák. – Nem az a kérdés, melyik párt, miben hisz. Ez minden tömegpártra érvényes, és nem csak Magyarországon. Az idealista értelmiség azt akarja hallani, hogy ezek a pártok hisznek valamiben. De nem. El akarják adni a terméket. Ennyi. Van, amikor emiatt újra kell dizájnolni a brandet. Így lesz a Coca Colából mostanában a sport itala. A hamburgerbe kicsivel több salátát rakó McDonald’s-ből az egészséges életmód támogatója. A Jobbikból pedig mérsékelt erő. Nem kérdezzük a McDonald’s-tól, hogy miben hisz. A machiavellista politikában, vagy ahogy mondják a reálpolitikában is felesleges – válaszolja arra a kérdésre, hogy a párt vezetői hisznek-e abban, amit újabban hirdetnek.
Végül arról érdeklődtünk, hogy a Jobbik ellen milyen kommunikációs eszközzel tudnának küzdeni a demokratikus pártok? Hiszen sem a bagatellizálás, sem a stigmatizálás, de még a KGBélázás nem járt sikerrel. – Át kell látni ezt a machiavellista rendszert. A Jobbiknak az antiszemitizmus és a rasszizmus nem végcél, hanem eszköz. Hatalmat akarnak maguknak. Sajnos a történelem arra tanít bennünket, hogy az emberek nem látnak rá racionálisan a politikai vezetők szándékaira. Csak az edukáció segíthet.
Ungváry Krisztián: ezt az árat meg kell majd fizetni
Végül kísérletet tettünk arra, hogy a szélsőjobboldali párt erősödésének kérdését történelmi kontextusban is megvizsgáljuk.
– Lehet-e bármilyen párhuzamot felállítani a háború előtti szélsőjobbos előretörés és a mai helyzet között? – kérdeztük a korszakot kutató történészt. Ungváry Krisztián szerint a tapolcai ügy világosan mutatja a politikai erjedés irányát. – Az 1944 előtti jobboldali előretöréssel sok párhuzam is van, persze vannak különbségek is. A legfontosabb párhuzamnak azt tartom, hogy mindkét esetben egy teljesen elmebeteg politikai ajánlatról hitette el a politika a választókkal hogy ez a jó.
Tartok tőle hogy a Jobbikkal szemben egy módszer lesz igazán hatékony, nevezetesen az, ha hatalomra kerülnek. Ezt az árat meg kell majd fizetni azért, hogy a választóik rájöjjenek: elmebetegekre, fantasztákra, illetve erkölcstelen gazemberekre szavaztak. Csekély esélyét látom annak, hogy a Fidesz ezt a problémát hosszú távon kezelni tudja – fogalmazott megkeresésünkre.
Ónody-Molnár Dóra
Képek forrása: Ceglédi Zoltán, Fabricius Gábor, Ungváry Krisztián
