Az Óbudai és a Vasvári Pál utcai zsinagógák egyaránt zsúfolásig megteltek ünneplőkkel. A tóraszekrényből kiemelt tekercsekkel táncoltak körbe-körbe a férfiak a zsinagógákban, miközben a gyerekek énekelve, zászlókat lengetve kísérték őket. Szimchát Tóra ünnepe a Tóra folytonosságát is szimbolizálja azzal, hogy befejezzük, majd rögtön újrakezdjük a Tóra felolvasását – idén  3329. alkalommal.

Az őszi nagyünnepek záróakkordja Szimchát Tóra ünnepe, amelynek központi eleme a tánc a Tóra-tekercsekkel. Ahogy Köves Slomó rabbi Óbudán elhangzott ünnepi köszöntőjében elmondta: a tánc annak a mély lelki kapcsolatnak a kifejeződése, ami az Örökkévaló és a zsidó nép között áll fenn. Azzal, hogy nem tanulással ünnepeljük a Tórát, hanem tánccal és énekkel, azt fejezzük ki, hogy nem csak intellektusunkkal, hanem teljes testi és lelki valónkkal kötődünk hozzá. Oberlander Báruch rabbi elmondta: az ünnep legfelemelőbb pillanata számára az volt, amikor Markó Ivánnal, a Kossuth-díjas táncművésszel és koreográfussal táncolt együtt a zsinagógában. Markó Iván az ünneplés közben arról beszélt, hogy zsidóságot úgy képzeli el, mint egy szárnyalást: az embernek meg kell próbálni felrepülnie, feljebb és feljebb szállnia, hogy aztán újra meg újra lezuhanjon, és ismét két lábbal álljon a földön. Oberlander rabbi erre úgy válaszolt, hogy valójában zsidónak lenni olyan, mint két lábbal a földön állva szárnyalni és nem lezuhanni.