Nekünk, zsidóknak nem ismeretlen a diaszpóra kifejezés: őseink már az i.e. VI. században, Nagy Sándor uralkodása idején megtapasztalhatták, milyen, amikor az ember kénytelen elhagyni szülőföldjét. Azt hinnénk hát, hogy egy ilyen régmúltra visszatekintő jelenségről nehéz újat mondani, ám a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott Magyar-zsidó múltak és égtájak elnevezésű konferencia erre tökéletesen rácáfolt.
Diaszpóra: (diaspora, ógörög nyelven: διασπορά – jelentése: magok elvetése vagy szétszórása) valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat.
A recept pofon egyszerű: végy néhány érdekes témát, adj hozzá ugyanennyi tudós szakembert és ültesd őket egy asztalhoz. Az új perspektíva garantált. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár beszédét az együtt gondolkodás és a kapcsolatépítés fontosságára való felhívással kezdte. Elmondta, hogy bár egyre nő a távol élők száma, az új kapcsolatok szaporodnak és – hála a folyamatosan egyszerűsödő honosítási eljárásnak –, éljen egy magyar ember bárhol is a világban, a magyar nemzet része marad. Hozzátette: a világ egyre több országában felismerik a külhonban élő nemzettársakkal való kapcsolattartás és kapcsolatépítés fontosságát, ami hazánk esetében különösen fontos, hiszen kiterjedt diaszpóraközösség él szerte a világban.
A nagy történelmi traumák hatására a múlt században számtalan magyar zsidó vándorolt ki Európa más országaiba, az Egyesült Államokba vagy Izraelbe. Ezek az emberek nagy veszteségek elszenvedése után hagyták el szülőföldjüket és vitték magukkal tarisznyájukban szülőhazájuk „ízeit, illatait, dalait”, és őrzi ezeket az örökségeket kisebb-nagyobb mértékben a második-harmadik generáció is: „meg kell látnunk és ismernünk közösségeink sokszínűségét, és ebben a folyamatban különösen fontos a kulturális párbeszéd” – hangsúlyozta.
Köszönhetően a 2011-ben létrehozott diaszpóratanácsnak, Magyarország diaszpórapolitikája egyre aktívabb: munkájában mára 83 szervezet vesz részt és foglalkozik – többek között – oktatásfejlesztéssel, a gazdasági kapcsolatok erősítésével vagy a diplomácia erőteljes fejlesztésével. Komoly lépéseket tesz továbbá egy emigrációs központ létrehozására.
2016-ban elkészült a Magyar diaszpórapolitika – Stratégiai irányok című dokumentum is, mely rögzíti, hogy a „külhoni régióban és a diaszpórában élő magyarság szellemi és gazdasági szempontból is kivételes erőforrás”. Ahhoz, hogy ez a dokumentum elkészülhessen, mintegy negyven ország diaszpórapolitikáját nézték át. Köztük olyan „hagyományos” diaszpóraországok politikáját, mint Írország vagy éppen Izrael, mely országok évtizedek óta sikeresen élnek a diaszpóra nyújtotta lehetőségekkel.
Novák Attila, a Molnár Tamás Kutatóintézet főmunkatársa köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásáért, mely nélkül nem jöhetett volna létre a konferencia. Hogy miért jött létre
a konferencia, másképpen, egy peszáchi párhuzammal élve: „Miben különbözik ez a konferencia a többitől?” kérdéssel visszautalt az államtitkár szavaira és hangsúlyozta a közös alkotás és a közös gondolkodás fontosságát „Kisebbség és több-
ség között”, vagyis a zsidók és nem zsidók folyamatos egymásra való kölcsönhatását. Úgy fogalmazott: „az általunk képviselt gondolkodásmód a jelen időben is zajló magyar-zsidó történelmet a maga kontinuitásában és egyben teljes hagyományában szemléli, ahol a nagy történelmi kataklizmák is e a folyamatosság borzalmas, ámde a saját történelembe szervesen illeszkedő részét alkotják”.
Hozzátette: „ebben a paradigmában a magyar, zsidó/magyar-zsidó közösségi, nemzeti, a magyarországi és az izraeli nemzetállami tapasztalatok egy közös összefüggésrendszer részeivé válnak; anyaország, határon túliak és diaszpóra, kisebbség és többség viszonyát lehet vizsgálni e keretben, ahol is egymást átfedve és kiegészítve is szemléljük azt a történeti és társadalmi valóságot, melyet zsidók és nem zsidók létrehoztak – saját hagyományaik alapján, egymással kölcsönhatásban – tájainkon”.
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 103. szám – 2018. február 13.