Albright-mánia Csehországban
A világsajtó lassanként elfeledkezik arról a viharról, melyet az kavart, hogy – állítólag az amerikai külügyminiszter-asszony számára is váratlanul – kiderült: Madeleine Albright zsidó; több felmenője a Holocaustban vesztette életét. Egy csehországi kisvárosban élő rokonok, ismerősök szerint azonban Madeleine Albright már évek óta ismeri származását.
A nyolcvanhat évét meghazudtolóan fiatalos Josef Koloc szenvedélye a névjegyek gyűjtése. Az utóbbi időben alaposan kiegészíthette a gyűjteményét. Olyan világlapok újságírói küldték el neki kártyáikat, mint a The New York Times, a The Washington Post vagy a Newsweek. Pedig az idős Koloc jószerével egész életében ki sem mozdult szülővárosából, a kelet-bohémiai Letohradból. Ennek ellenére nemrégiben újságírók hada kereste fel, mivel kiderítették, hogy Madeleine Albright az ő egykori zsidó szomszédainak a lánya.
Az eldugott kis falvacskát annyira felfedezték, hogy Letohrad polgármestere, Petr Silar immár Albright-mániáról beszél. Nem mondhatni, hogy ennek nagy népszerűségnek a település lakossága egy emberként örülne – annak ellenére sem, hogy a nagy vendégjárás jelentős hasznot hozott a helybélieknek.
A nagy hír, ami néhány hónapja rengette meg a világot, a letogradiaknak voltaképp nem is hír – egyesek azt is megkérdőjelezik, hogy az amerikai külügyminiszter-asszony tényleg csak most szerzett tudomást származásáról. A kétkedők közt van Silar polgármester is, aki állítása szerint már 1994-ben – amikor Albright még az USA ENSZ-nagykövete volt – tudta, hogy a magas posztra került hölgy földije, és azzal is tisztában volt, hogy zsidóról van szó, akit cseh család nevelt katolikusnak, és akinek több tucat rokona veszett oda a haláltáborokban.
Silar elmondta: három éve négy levelet is írt Albrightnak, és miután választ nem kapott, megszerezte Albright telefonszámát, s az üzenetrögzítőjén üzenetet is hagyott. A politikus-asszony azonban nem reagált. A polgármester elképzelhetőnek tartja, hogy a levelek – melyek nem angolul, hanem csehül íródtak – nem jutottak tovább Albright titkárságán a telefonüzenetre való reagálás elmaradására azonban nincs magyarázat.
Magdelna Navratilová, a helyi városháza adminisztrátora szerint az idős Koloc bácsi volt az, aki elsőnek fedezte fel a kapcsolatot az egykori helyi zsidó család és Madeleine között. „Az első levelünk, amit 1994. februárjában postáztunk, az is az ő kezdeményezése volt – mondja. – Koloc akkortájt naponta bejött hozzánk a hivatalba, hogy megtudja érkezett-e válasz. Mikor nem jött, akkor szereztük meg hivatalos úton a telefonszámot, s hagytunk angol nyelvű üzenetet az üzenetrögzítőjén.”
Navratilová szerint: „Albright apja nagyon népszerű volt, így igazán örülünk, hogy a lánya ilyen sokra vitte. Szeretnénk, ha tudná, hogy az apját nagyon kedvelték itt az emberek”.
Az öreg Koloc még Csehszlovákia megalapítása idejéből, 1918-ból emlékszik a családra:
„Szomszédok voltunk, az apjával együtt játszottam még kölyökként. Ők gazdag család voltak, mink meg szegény, de ez nem okozott semmilyen nézeteltérést.”
Madeleine apja, Josef Körbel 1928-ban hagyta el Letohradot, amit akkor még Kysperknek hívtak. Vissza sosem tért. Azok, akik Körbelékre még emlékeznek, semmilyen következtetést nem vonnak le abból a hírből, hogy Albright nevelőszülei eltitkolták a lány elől zsidóságát. A polgármester szerint „minden családban vannak dolgok, amiről nem beszélnek. Gyermekként nyilván meg kellett elégednie azzal, amit mondtak neki (ti. hogy szülei meghaltak a háborúban).”
A letohadi zsidóság – tíz-tizenkét család – egyébként már az első világháború előtt teljesen asszimilálódott: nem létezett se zsinagóga, se zsidó temető. A Körbel-család asszimilációja is teljes volt. Vera Rusprechtová, akinek a nagyapja Albright nagyapjának, Arnost Körbelnek volt az üzlettársa, még azt is visszautasítja, hogy egyáltalán a család zsidóságáról beszéljen.
„Olyanok voltak ők, mint bárki más. Arnost igazi cseh hazafi volt”. Rusprechtová még arra is emlékszik, hogy a nagyapja és Körbel által üzemeltetett gyufagyár termékeinek címkéire 1918 előtt rendszeresen Berich Smetana zeneszerző és Bozena Nemcová írók képeit nyomták rá. Ez politikai üzenetként – a cseh és a szlovák népnek a Monarchiától való függetlenedése melletti kardos kiállásként – volt értelmezhető.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 34. szám – 2014. július 30.