Az egyhetes szukot ünnepének hetedik napja hosáná rábá. A hagyomány szerint ez az égi ítélet lezárásának utolsó napja – az elul hónap elején kezdődő bűnbánó és megtérő időszak vége. Ezen a napon végleg eldől, hogy kinek mi lesz a sorsa a nemrég megkezdődött új évben, a ros hásánákor meghozott és jom kipurkor megpecsételt ítéletet ezen a napon véglegesítik – mutatja be az ünnep lényegét a Chabad.org.
A Midrás elmondja, hogy Isten azt mondta Ávráhám ősapának:
„Ha nem bocsátok meg gyermekeidnek ros hásánákor, megbocsátok jom kipurkor; ha nem kapják meg a megbocsátást jom kipurkor, megadatik nekik hosáná rábákor.”
Szukotkor emellett azt is eldöntik az Égben, hogy mennyi eső esik majd abban az évben. (Izraelben az őszi ünnepek után kezdődik az esős időszak – tavasztól őszig nem esik.) Ezt az ítéletet is hosáná rábákor, szukot utolsó napján véglegesítik. Izraelben az eső mennyisége létfontosságú, ez emeli e nap különös jelentőségét.
A hagyományos négy növény mellett egy külön fűzfaágcsokrot is kézbe vesznek ezen a napon, hogy emlékezzenek arra a fűzfa-ünnepségre, melynek során hatalmas fűzfaágakkal vették körül a Szentélyben álló oltárt szukot napjain. Szukot első hat napján naponta egyszer járták körbe az oltárt, hosáná rábákor, az utolsó napon pedig hétszer. Ennek emlékére előveszik az összes tóratekercset a zsinagógákban, és körülállják velük a bimát (tóraolvasó asztal). A közösség hétszer járja körül a tóraolvasó asztalt, közben elhangzanak a hosánot nevű imák. Ezen imák befejeztével öt fűzfaágból álló csokrot vesznek kézbe, és ötször a földhöz csapják az ágakat (más szokás szerint addig csapkodják az ágakat, míg minden levél le nem hullik róluk). A szokást férfiak, nők és gyermekek egyaránt gyakorolják. Nem szokás olyan fűzfacsokrot használni amit már más is használt, a család minden tagjának külön ágakra van szüksége. Egyes helyeken a tóraszekrény tetejére dobják a felhasznált ágakat.
Egy másik hosáná rábái szokás az éjszakai tanulás. Sok közösségben szokás a hosáná rábát megelőző éjszakát ébren, vagy nagyobb részben ébren, tóratanulással tölteni. Felolvassák Mózes ötödik könyvét, mely részletesen foglalkozik az istenfélelem és Isten szeretetének témakörével. Chábád közösségekben éjfél után az egész Zsoltárok könyvét is elolvassák, és a Rebbe instrukciói nyomán almát osztogatnak a jelenlevőknek, hogy jó, édes évük legyen. Ezeket az almákat később ki-ki a saját szukkájában, mézbe mártva fogyasztja el, a ros hásánái mézes alma párhuzamaként. A hosáná rábái imádkozás hosszabb az ünnep többi napjának imáinál, és vannak olyan közösségek, ahol a sófárt is megfújják, felszólításként a megtérésre, és ez az ideje a hosánot imáknak, valamint a fent említett zsinagógai körmenetnek.
A Rebbe hosáná rábákor is lékáchot – mézes süteményt – osztogatott, akárcsak jom kipurkor. Sokan ünnepi étkezést is rendeznek ezen a napon, és ekkor mártjuk az évben utoljára mézbe a kenyeret só helyett. Szokás darált hússal töltött, levesben kifőzött tésztát, krepláchot enni ezen a napon. Hosáná rábákor eszünk és alszunk utoljára az ünnepi sátorban úgy, hogy áldást is mondunk rá. Számos, Izraelen kívül található zsidó közösségben szokás azonban smini áceretet is a szukkában tölteni, immár áldás nélkül, hiszen a bibliai parancsolat csak hét napra szól.