„És volt a harmincadik évben” – olvassuk Jechezkél próféta könyvének felütésében, mely a fojtogató száműzetésből való megváltásról szóló víziót tartalmazza. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi halálának (támuz hó 3. – gimel támuz) harmincadik évfordulója alkalmából e szavak új jelentésréteggel gazdagodtak, írja a JPress.
1980-ban, az előző rebbe halálának harmincadik évfordulója alkalmából a Rebbe hosszasan beszélt a harmincadik évforduló jelentőségéről. Jechezkél próféta látomásához kapcsolódva kifejtette, hogy a harmincadik évforduló a korábbiaknál is nagyszerűbb spirituális megvilágosodást hoz. Emellett méltatta elődje megelőző harminc évét, melyek során fantasztikus eredményeket ért el.
Most, a Rebbe halálának harmincadik évfordulóján nyilvánvaló az ő messzire mutató hatása az egész világon. Rendkívüli életet élt egy rendkívüli történelmi korszakban. Szülei, Lévi Jicchák rabbi és Chana rebecen a cári Oroszország bukása és a bolsevizmus felemelkedése idején vállaltak történelmi jelentőségű vezető szerepet. A Rebbe elődei között nagy formátumú vezetők, a Chábád mozgalom rebbéi, a prágai Máhárál és rajta keresztül Dávid király is szerepel. A Rebbe legfontosabb hivatásának az egyes zsidó személyek és a zsidó közösségek támogatását tartotta. Felesége a hatodik rebbe lánya, Chaya Mushka volt. Házasságkötésük után hamarosan bekerült apósa, az előző rebbe legbelsőbb köreibe. Levelezett és kapcsolatban állt korának legnagyszerűbb tóratudósaival, miközben gondosan őrizte magánéletét és megtartotta alázatos hozzáállását.
A holokauszt elől a Rebbe Amerikába menekült, ahol apósa egész későbbi életét meghatározó feladattal bízta meg: biztosítsa, hogy a világon mindenhol elérhetővé váljon a zsidó oktatás és megélhető legyen a zsidó élet. A Rebbe egy évvel apósa halála után, 1951-ben vállalta magára a Chábád mozgalom vezetését. Kijelentette: hogy Isten, az Ő Tórája és a zsidó nép szeretete egyetlen egységet képez. Küldötteit a világ legtávolabbi pontjaira is elküldte, és vallotta, hogy nincs olyan, hogy „kis zsidó” – számára mindenki egyformán fontos volt. Célja az volt, hogy minden egyes zsidóban fellobbantsa a belső zsidó szikrát (pintele jid).
Emberfeletti energiával dolgozott, a tóratanulást a világ távoli sarkaiba is elvitte. Világképének egyik központi eleme a messiás eljövetelébe vetett hit volt, és azt hirdette, hogy a mi kezünkben van a lehetőség, hogy elhozzuk a megváltást. Harminc évvel a Rebbe halála után gondolatai, tanításai élnek és terjednek, amiben óriási szerepe van küldötteinek, a sliáchoknak. 1994-ben, a Rebbe halálakor mintegy 1200 küldött-család tevékenykedett szerte a világon. Ma több mint 11 ezer küldött tevékenykedik nap mint nap az Egyesült Államok mind az ötven államában és világszerte további több mint száz országban. Ahogy mondani szokás: ahol Coca Cola van, ott Chábád is van, hogy zsidóságot, zsidó oktatást biztosítson minden egyes zsidó számára. A Rebbe kezdeményezésére kialakult tfilines asztalkák világszerte ismertté váltak, a lág báomeri felvonulások, a hanukai gyertyagyújtások szintén megszokottá váltak számos városban az egész világon. A Rebbe a mai napig a világ egyik legnagyobb befolyással rendelkező zsidó vezetője, aki örök példaként szolgál számunkra a zsidó büszkeséget és a gyűlölettel szembeni bátor kiállás tekintetében.
Gimel támuz alkalmából a Rebbe nagyszerűségének méltatása mellett érdemes elköteleződni az általa megkezdett út folytatása mellett, hogy hamarosan, még napjainkban eljöjjön a messiás és elérkezzen a végső és teljes megváltás.