Inspiráló történet egy elfeledett jiddis altatódalról, házasságkötésről és rettegett női démonról, Lilitről – mindez Yair Hoffman rabbi tollából. Egy régi elmélet szerint az angol altatódal szó, a „lullaby” eredetileg egy jiddis felszólításból a „Lilit Abi!” vagyis a „Lilit menj el!”-ből származik.
A zsidó hagyomány szerint Lilit az első ember, Ádám felesége volt, akit Ádámmal egyazon agyagból formázott az Örökkévaló, azonban Lilit engedetlen volt, nem akart Ádám alárendeltje lenni és elhagyta az Édenkertet és démonná változott. Lilit ártó szelleméről számos legendát őriz a néphit, melyekben jellemzően közös elem, hogy szülés előtt álló nőket támad meg, s elragadja az újszülötteket. Lilit démoni voltáról, káros hatásáról és állatias tulajdonságairól a Talmudban több helyen is olvasható, mint például a Sábát 151b., Eruvin 100b., Nidá 24b., vagy a Bává Bátrá 73a. oldalon.
Jesájá próféta például az egész világ feletti végítélet kapcsán említi Lilitet:
„És kinő kastélyaiból tövis, csalán és bogáncs az erősségeiben; és sakálok lakává lesz, struccmadarak tanyájává. És találkoznak pusztai állatok vad ebekkel, szőrösbak társára kiált; bizony ott megpihen Lilit, és talál magának nyugvó helyet. Ott fészkelt a nyílkígyó, tojt és költött és melengetett az ő árnyékában, bizony ott gyülekeztek a kányák egyik a másikával.” (Jesájá 34:13–15.)
Egy szó mint száz, Lilit neve nem éppen a kellemes dolgok szinonimája, ám akárhogyan is, a „lullaby” etimológiai eredetétől függetlenül létezik egy régi jiddis altatódal, mely a következő szavakat tartalmazza: „Aludj, aludj, leányom, és én majd találok neked egy megfelelő »chosszon«-t [vőlegényt].”
A Vilnai Gáon (Elijá ben Slomó Zálmán, 1720–1797) életéből számos inspiráló történet ismerhető, melyek közül az egyik egy altatódallal kapcsolatos (HáGáon 49. old.). Történt valamikor az 1740-es években, amikor a Vilnai Gáon önként vállalta a száműzetés időszakát, hogy egy olyan otthonban éjszakázott, ahol volt egy kislány is. Ez a kislány az éjszaka közepén felsírt, mire a Vilnai Gáon a kiságyhoz sietett, felvette a gyermeket és egy jiddis altatódalt énekelt neki.
Másfél évtized múlva, amikor a leány a házasulandók sorába került, a Vilnai Gáon egy fiatalembert küldött a lány házához egy levéllel, melyet ő maga írt:
„Évekkel ezelőtt a lányuk sírt, én pedig felvettem és egy régi altatódallal nyugtattam meg, melynek az volt a vége: »… és én majd találok neked egy megfelelő chosszont.« A fiatalember, akit ezzel a levéllel küldtem, pont egy ilyen alkalmas vőlegény. Nem azt mondom, hogy össze kell házasodniuk, de ezzel teljesítettem, amit az altatódalban vállaltam.”
A fiatalok pedig valóban összeházasodtak. A történetet nem más mesélte sokat, mint Chájim Szolovejcsik rabbi, vagyis a felejthetetlen emlékű reb Chájim Briszker (1853–1918). Ilyen volt hát a Vilnai Gáon, az igazmondás legmagasztosabb példaképe!
Yair Hoffman rabbi felvette a kapcsolatot a Héber Egyetem egyik vezető jiddis dalszakértőjével, hogy azonosíthassák a Vilnai Gáon által dúdolt altatódalt.
Fotó: Bastien Jaillot on Unsplash