Egy amerikai chászid rendhagyó élettörténete Minnesottától Kfár Chábádig
Daniel Rower élettörténete nem nélkülözi a váratlan fordulatokat. Hosszú, és érdekes de amellett töretlenül egyenes út vezet a Minnesotta állambeli kisvárostól, ahol szülein kívül mindössze még két zsidó család lakott, Kfár Chábádig, ahol ma családjával él. De kezdjük az elején.
Danny Rower anyja történész volt, apja matematikus. Zsidóságuk nem volt „téma” – élték az amerikai zsidók asszimiláns életét. Amíg csak… amíg csak Daniel bele-bele nem kukkantott anyja történelem könyveibe és el nem jutott a zsidósághoz. Vagyis érdeklődni nem kezdett, mit is jelent zsidónak lenni. Addig még nem is látott vallásos zsidót, de a vallás felkeltette érdeklődését.
Csak évekkel később adatott meg neki a lehetőség megismerni vallásukat híven őrző zsidókat.
Amikor kitört a vietnami háború, Daniel Rower is bevonult a hadseregbe. Kiderült hogy kivételes tehetsége van nyelvek elsajátításához, így elküldték a hadsereg egyik speciális nyelviskolájába, hogy ott megtanulja a vietnámi nyelvet A terv az volt hogy Daniel majd lehallgatja a vietkongi titkosszolgálat sifrírozott jelentéseit.
Másfél évig nyomta a katonai iskola padjait és tanulta az ellenség nyelvét El Passoban, Texasban, a mexikói határ mentén. „Nincs még egy ilyen nehéz nyelv” – mondja ma Daniel. A vietnámi nyelv után már minden más nyelv könnyű…
Itt a katonai iskolában történt a fordulat, ami meghatározta további életét. Egyszer, amikor elhaladt a katonai bázis zsinagógája mellett – látott két fura alakot. Ezek voltak azok az amerikai jesiva bócherek, a new-yorki Chábád jesivából, – akik szabadidejükben azért jöttek ide hogy kallódó zsidó lelkeket kutassanak fel. „Ekkor láttam először életemben szakállas fiatalembereket, akik kalapot viseltek” – meséli Daniel. Amazok, minden furcsaságuk ellenére, nagyon kedvesek voltak, kellemesen elbeszélgettek vele és e beszélgetésből hosszú és gyümölcsöző kapcsolat született.
A fiatalemberek meghívták a katonát, látogasson el New-Yorkba a lubavicsi rebbe udvarába. Ez meg is történt, amikor Daniel befejezte a nyelvkurzust és még mielőtt a frontra küldték volna – első szabadságát Crown-Heightsban töltötte.
Innen már kipával a fején és cicittel az öltözetén utazott Vietnámba, hátizsákjában pedig egy egész sor zsidó tárgyú könyv volt. Az amerikai felderítés titkos táborában Dániel a nap sok óráját fülhallgatóval a fején töltötte, lehallgatva a Vietkong telefonjait.
Ezzel egyidejűleg közölte feljebbvalóival hogy ezentúl csak kósert eszik, nem dolgozik szombaton és állandóan kipát hord, vagyis éli egy vallásos, hithű zsidó mindennapi életét. Ez nem volt könnyű. Több mint egy éven keresztül még kenyeret sem ehetett és tejet sem ihatott és bajtársai közül senki nem értette, mi ütött belé. Ő azonban már tudta hogy mit akar…
Miután letöltötte katonai szolgálatát – visszament a rebbe udvarába és huzamos időt töltött az ottani jesivában. Utána családot alapított, alijázott és most Kfár Chábádban él. Mai szakmája könyvrestaurátor. Régi könyveket hoz helyre és köt újra művészi kötéssel. Gyönyörű bőr kötéseket csinál rendelésre könyvtáraknak és műgyűjtőknek A vietnámi nyelv tudását ma nem gyümölcsözteti, de tudja, hogy annak köszönheti hogy megismerte azokat az embereket, akiknek mai életét köszönheti.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 38. szám – 2014. július 30.