Mindig úgy a legkönnyebb visszaélni a hatalommal, ha azok, akik így tesznek, azt hiszik, hogy a jó ügy érdekében cselekszenek.
Ezzel lehetne legjobban jellemezni a modern közösségi hálók tulajdonosait. A Twitter, a Facebook és a YouTube
milliárdos urai mind ugyanabban a faluszerű szilícium-völgyi világból érkeznek, ahol az örökké változó progresszív világnézet az uralkodó.
Már évek óta tart az az állapot, hogy a tech cégek arra hivatkozva, hogy ők magáncégek, egyre több nekik nem tetsző tartalmat tüntetnek el a közösségi oldalakról. Ők „tartalomszűrésnek” nevezik azt, amit a posztmodern korszak előtt szimplán cenzúrának hívtak.
A Google és a Facebook a világ digitális reklámbevételének 84%-át tartja a kezében. A Statista adatai szerint 2018-ban a Google-nek 136 milliárd dollár volt a bevétele, ami kevés híján Magyarország GDP-jének felel meg. Egyes politikusok már azt lebegtetik, hogy a cégeket fel kellene darabolni. Trump is jelezte, lehet, hogy trösztellenes intézkedéseket kellene bevetni ellenük. A Google kezében van a YouTube, a Waze és az Android is.
Ne légy gonosz
A cég gyakorlatilag a nyugati világ nagy részéről tudja, mit néz, hová megy, kivel beszél, kinek dolgozik, kivel levelezik. A történelem során egyetlen hatalom sem rendelkezett ekkora befolyással. S úgy tűnik, mindez nem elég.
A Google, amelynek egyik első szlogenje a
„ne légy gonosz” volt, úgy tűnik, az emberek
gondolkozását is befolyásolni akarja.
A mostani botrányok a Google tulajdonában levő YouTube-ot érintik. A videómegosztó sokáig nem volt több, mint amatőr táncvideók és rajongók által összevágott filmes montázsok gyűjtőhelye. Aztán megszülettek a Youtuberek, a szórakoztatóipar legújabb egyperces sztárjai, majd megjelentek az alternatív médiumok képviselői podcastjeikkel, online hírműsoraikkal.
Ma már egy amerikai híradó nézettsége csak akkor éri el a 2 milliót, ha valami különleges esemény történik. Viszont az online térben megjelenő kommentárok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.
A nagy nézettséggel szponzorok és befektetők jelentek meg. A YouTube sokáig nem tett semmit a növekedő csatornák ellen, aztán eljöttek a 2016-os választások. Trump győzelmének nagy bűnbakja az internet lett.
Fokozott éberséget!
A Breitbart tavaly nyilvánosságra hozott egy videót, amelyben a Google legfőbb vezetői beszélnek a dolgozókhoz a választás után. Szergej Brin, a társalapító, elfulladó hangon fejti ki, mennyire sértő számára a választás, és mennyire megrázta az eredmény.
Majd azt is hozzáteszi egy dolgozói kérdésre válaszolva, hogy többet kell tenniük mostantól, több „éberségre” lesz szüksége a cégnek. Az egyik felsőbb vezető azt is kifejti, hogy Trump megválasztásának oka a szavazók idegengyűlölete volt.
A videó megerősíti, ami eddig sem volt titok: a Google teljes vezetése és dolgozóinak nagy része ugyanazt
a baloldali ideológiát osztja. Így talán nem lehet
csodálkozni, hogy az elmúlt két és fél évben beindult
a konzervatív tartalmak cenzúrája.
Minden azzal kezdődött, hogy a hirdető cégek panaszolni kezdték, hogy a reklámjaik „sértő” tartalmak előtt jelennek meg. A YouTube pedig bevezette, hogy egy teljesen szubjektív lista alapján kiválogassa azokat a videókat, amelyek nem megfelelőek arra, hogy reklám mehessen előttük.
Mi kelt gyűlöletet?
Olyan népszerű csatornák voltak az első áldozatok, mint a PragerU, amely rövid konzervatív nézőpontú oktatóvideókat tölt fel. A YouTube több mint 100 videójukat láthatatlanná tette a külső nézők számára, több videójukat pedig a Facebook egyszerűen letörölte, mivel egy felhasználó „gyűlöletbeszédnek” jelölte meg őket.
De számtalan konzervatív vagy középvonalas csatorna videóit egyszerűen átsorolták olyan kategóriába, hogy ne kapjanak a nézettség után reklámbevételt.
A YouTube június elején hivatalos blogján jelentette be: nagy tisztogatásba kezd, hogy eltüntesse
a „gyűlöletkeltő” tartalmakat. Csakhogy
az Egyesült Államokban nincsenek olyan jellegű
gyűlöletbeszéd-törvények, mint Európában.
Így az, hogy mi számít gyűlöletnek,
azt a cég programozói dönthetik el.
A nagy letiltó hullám kiváltó oka egy széles körű médiakampány volt. Egy héttel ezelőtt a Vox amerikai liberális honlap hadjáratba kezdett egy Steven Crowder nevű konzervatív komikus ellen. A Vox egy videós újságírója, Carlos Maza a Twitteren követelte, hogy Crowdert tiltsa le a YouTube, mivel a komikus szerinte „zaklatta” őt, és többször a „queer” (LGBTQ utolsó betűje) szóval írta őt le, aminek szerinte negatív hangzása van a homoszexuálisok számára.
Az elmúlt években Crowder több olyan Vox-videót is kritizált a műsorában, amelyet Maza készített. A liberális újságíró szerint a komikus azért vette őt célba, mert homoszexuális és latin-amerikai származású.
Kampány, bojkott, letiltás
A YouTube hamar jelentkezett, hogy átnézték a kérdéses videókat, de nem találtak bennük semmit, ami sértette volna a cég szabályzatát. Ekkor hatalmas kampány indult. A CNN, a The New York Times és a The Washington Post mind olyan cikkeket hozott le, amelyek azt ecsetelték az ügy kapcsán, hogy a YouTube nem védi meg az LMBT közösség tagjait. Maza és a Vox is kampányba kezdett, és azzal fenyegetőztek, hogy távoznak a videómegosztóról.
A YouTube vezetősége a nyomás hatására úgy döntött, kikapcsolja a reklámokat Crowder videóin, tehát
megszüntetik a nézettségből származó bevételét.
A YouTube igazgatója bocsánatot kért, és szigorításokat jelentett be a tartalmak szűrésében.
De így sem lett vége az ügynek. A Vox továbbra is azt követeli, hogy Crowdert tiltsák le a videószolgáltatóról.
A The New York Times a botrány farvizén megjelentetett egy cikket, amelyben azt elemzi, hogy a néhány hete egy zsinagógára horogkeresztet graffitiző fiatalt hogyan radikalizálta a YouTube. A szerző szerint olyan „radikális” emberek videói sodorták a szélsőjobb felé a férfit, mint az ortodox zsidó kommentátor Ben Shapiro, az említett Steve Crowder vagy a néhai liberális közgazdász, Milton Friedman.
A cikket a Crowder ellen kampányt folytató Carlos Maza is megosztotta, hogy alátámassza érvelését. A YouTube megijedhetett a bojkottoktól és sebes letiltásokba kezdett, aminek áldozata lett több második világháborúról szóló oktató videó is, mivel azok náci beszédeket is tartalmaztak.
A két ideológiai ellenpólus teljesen máshogy reagált az eseményekre. A konzervatív oldal felháborodással, hogy már megint ők lettek szélsőségesnek bélyegezve. A progresszív baloldal szintén felháborodással reagált, mert szerintük a YouTube nem tett eleget.
A konzervatív Ben Shapiro a Dailywire egyik
videójában elmondja, hogy szerinte a liberális média azért támogatja a YouTube cenzúráját, mert „így próbálják helyreállítani a média dominanciájukat, amit a nyílt piacok segítségével nem tudtak megtartani.”
De nem a YouTube az egyetlen, amely a konzervatívokat célozza meg, hanem a Twitter és a Facebook is hasonló praktikákkal él. Maga a Twitter ügyvezető igazgatója, Jack Dorsey is többször elismerte, hogy elfogult a baloldal iránt, de azt állította, hogy ez nincs hatással az oldalra.
Előre a szebb, boldogabb jövő felé
A Quillett magazin készített részletes tanulmányt arról, hogy a cég valóban kipécézi-e a konzervatívokat. 22 prominens embert találtak, akiket a Twitter letiltott. Ebből 21, ha nem is feltétlenül konzervatív, de Trump-szavazó volt. Az egyik leghíresebb letiltott Milo Yiannopoulos, jobboldali provokatőr volt.
Érdekes, hogy például a Hamásznak vagy Irán volt elnökének, Mahmud Ahmadinezsádnak a fiókjait a Twitter nem tiltotta le, annak ellenére sem, hogy mindkettő rendszeresen felszólítja az embereket a zsidóság megsemmisítésére. Ez, úgy látszik, nem ütközik a Twitter szabályzatába.
A tech-cégek milliárdosai szinte kivétel nélkül kollégiumi szobákban kezdték el építeni birodalmaikat. A semmiből lettek olyan milliárdos ágazatok urai, amelyek 30 éve még nem is léteztek. A technológiai fejlődés rendelkezik azzal a vonzerővel, hogy az, aki irányítja, azt hiszi, képes a világot pozitív irányba terelni.
A Google, a Facebook, és más tech-cégek szlogenje mind egy jobb világ elhozatalát hirdetik, mintha a technikai fejlődés egyenesen a paradicsomba vezetne. Ugyanezen cégek vezetői szinte kivétel nélkül úgy gondolják, hogy a progresszív ideológiák vezetnek el mindehhez, ezért is igyekeznek ezeket az ideológiákat beleépíteni az oldalaikba. Ezért az, amit ők ártalmasnak tekintenek, mehet a kukába, le lehet tiltani, hiszen a végcél egy jobb világ.
A gondolat ismerős lehet, s talán nem kéne újra kipróbálni.
Hajdu Nóra írása
Eredetileg megjelent: neokohn.hu
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 120. szám – 2019. július 1.