Miközben a Tórából a zsidók egyiptomi fogságáról és kivonulásáról olvasunk, érdemes a modernkori egyiptomi zsidó közösség történelmére is rápillantani.
Az egyiptomi zsidóság aranykora 1882-ben kezdődött, miután a brit birodalom átvette a fennhatóságot e terület felett. Az országban ipari és szellemi fellendülés vette kezdetét, és ez sok zsidót vonzott külföldről Egyiptomba. Az első világháború után a zsidó újságírás és lapkiadás igazi húzóágazattá vált, a zsidó közösség több újságot jelentetett meg, mint bármely másik kisebbség. Ebben az időben Egyiptomban kilencven lapot adtak ki – kétharmaduk a zsidó közönség számára készült. Közülük a legtöbb újság francia nyelven íródott, de voltak judeo-arab, ladino és jiddis nyelvű kiadványok is. Az általános egyiptomi olvasótábor számára nyomtatott lapok egyharmada is zsidó tulajdonban volt.
Az egyik legfontosabb egyiptomi zsidó lap a L’Aurore (A Hajnal) volt. A Thesszalonikiben született Lucien Sciuto volt a tulajdonos-főszerkesztő, aki eredetileg a törökországi Konstantinápolyban indította el vállalkozását, ám a helyi zsidó közösséggel kialakult konfliktusai miatt Egyiptomba települt át, ahol 1924 és 1941 között jelent meg hetilapja.
A cionista mozgalommal rokonszenvező lap minden lehetséges zsidó témáról írt: helyi közösségi ügyekről, vallásról, a zsidókat érintő világpolitikai történésekről és a brit fennhatóság alatt lévő Palesztinában működő zsidó közösség életéről, melynek sajtójából a lap rendszeresen átvett és lefordított cikkeket. 1938-tól olasz nyelvű oldallal bővült az újság.
A L’Aurore kritikus hangvételű és provokatív lapnak számított, mely nem félt kritizálni az egyiptomi hitközségi vezetést és rabbikart. Egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy újságírói a helyszínről tudósítottak a fontos eseményekről, és oknyomozói munkát is végeztek, hogy hitelesen tárhassák fel a hitközségi visszásságokat.
A lap egyik száma 1924-ben a következő merész szöveggel jelent meg: „A közösség vezetését olyan emberekre kell bízni, aki többet áldoznak fel az idejükből, mint a pénzükből. Mi haszna egy olyan elnöknek, aki nem végzi el a feladatait és állandóan távol van? Mielőtt az elnök személyéről döntetnénk, el kell érnünk, hogy a vezetésbe olyan emberek kerüljenek, akik tevékenyek, tiszteletet érdemelnek, részt vesznek a közösség életében és készek a jelenleg működésképtelen adminisztratív apparátus megreformálására.”
A felhívás feltehetően nem érte el a célját, mert nem sokkal később már keményebb hangot ütött meg a lap: „Rombolnunk kell, hogy építhessünk! Mindannyian a mohó pénzemberek által dominált hitközség nyomasztó hangulatától fuldoklunk. Csatlakozzanak hozzánk és vegyük át ezen erődítmény vezetését! Kőről kőre haladva romboljuk le, hogy felépíthessük a zsidó közösség otthonát, melynek ablakai szélesre tárulnak a fejlődés előtt!”
A hitközség vezetése természetesen nem nézte jó szemmel a lap stílusát és a L’Aurore bojkottjára szólították fel a zsidókat, Sciutót pedig bajkeverőnek kiáltották ki. Emiatt a lap alapítója 1931-ben átadta a vezetést egy nála visszafogottabb hangú kollégájának. Jacques Malach, egy magasan képzett kairói bankár lett a főszerkesztő, aki megerősítette a lap pénzügyi helyzetét és helyreállította megtépázott renoméját. Hamarosan baráti lett a kapcsolat a hetilap és a hitközségi vezetés között és a Bna’i Brith nemzetközi zsidó szervezet is a L’Aurore támogatói közé állt.
Hitler 1933-as hatalomra kerülése után az egyiptomi zsidóság széleskörű kampányba kezdett a németországi zsidóüldözés ellen. Megalapították a „Küzdelem az Antiszemitizmus Ellen Ligája” nevű szervezetet, melyet egy Törökországból Egyiptomba települt zsidó, Leon Castro irányított. Castro ismert ügyvéd, újságíró és közösségi aktivista volt, akit a kairói Cionista Federáció élére is megválasztottak. Castro részesedést vásárolt a L’Aurore hetilapban, részt vett a szerkesztésben és hamarosan ez a kiadvány töltötte be a Liga hivatalos szócsövének szerepét.
1933 februárjában az egyiptomi miniszterelnöknek címzett nyílt levelet publikálták: „A hitlerizmus megérkezett Egyiptomba. Figyelmeztető jel ez, hogy a zsidóknak szerte a világon minden erejükkel az antiszemitizmus elleni küzdelemre kell koncentrálniuk, még a gyűlölet e korai szakaszában is, mielőtt az járványként elterjedne.”
Az egyiptomi zsidók kiállása és a német áruk ellen meghirdetett általános bojkott válaszra késztette Németországot, mely az egyiptomi gyapot bojkottjával fenyegetőzött. Erre az egyiptomi nacionalista erők megfenyegették a zsidókat, hogy amennyiben nem hagynak fel Németország bojkottjával, akkor a palesztinai arabok segítségére sietnek a zsidó közösség elleni harcukban.
A L’Aurore Castro vezetése alatt is virágzott, ám a háborús gazdasági helyzet miatt 1941-ben be kellett szüntetni a kiadását. A lap 2018 decemberében éledt újjá, amikor az Izraeli Nemzeti Könyvtár és a Tel-Avivi Egyetem által kezelt Történelmi Zsidó Sajtó weboldalra feltöltötték az összes megjelent lapszámot digitális formában. A projektet Izraelben és Franciaországban működő, az egyiptomi zsidó örökséget őrző alapítványok támogatták.
zsido.com
Forrás: NLI