L’Chaim-mal végződött a szombatfogadás és ugyanezzel a szóval kezdődött az azt követő, a Lefkovicsék gyászolnak című nemrégiben bemutatott, hazai és nemzetközi elismeréseket begyűjtő film kulisszatitkairól szóló beszélgetés Köves Slomó rabbi és Szabó Kimmel Tamás, a film egyik főszereplője között múlt pénteken este Óbudán.
Este 8 óra után mindenki a színpad elé járult a kis süteményével a kezében, amelyet a szombati vacsora és a kiddusbor után magához vett (akinek még fért a sok-sok finomság után), hogy jól hallja a beszélgetőket. Felütésként a rabbi a héber nyelvtanulás nehézségeiről kérdezte a filmben az Izraelben élő Lefkovics Ivánt alakító színészt, aki elmesélte, hogy több nyelvtanárral is tanult együtt, akik a különböző kiejtési szokások kapcsán olykor egymással is vitába kerültek. Az egységesítés után már gördülékenyen ment a héber nyelvű imák és párbeszédek megtanulása. A film ezen részei (is) nagy körültekintéssel készültek, így több héberül tudó néző a mozi után meg is dicsérte Szabó Kimmel Tamás „nyelvtudását”. A színészek agya azonban olyan, hogy egyik fülükön be, a másikon ki, így aztán arra hiába vártunk, hogy ebből a főszereplő most megmutasson élőben valamit. Emlékeiben azonban megmaradt egy káromkodás (amely egy olyan jelentben hangzott el, ami végül nem került be a filmbe), amelyet megtanult, ennek kiejtését a rabbi segítségével tökéletesítették – kisebb derültséget kiváltva a közönségben.
Szó volt a film alapkonfliktusáról, ami apa és fia között húzódik. Kifejezetten érdekes és a filmkészítőket dicséri, hogy értelmezési különbségek merültek fel a mozilátogatók között ennek okairól. A Szabó Kimmel Tamás által alakított figura kapcsán egyesek egy, az édesapja abúzusa elől külföldre (és a vallásba) menekülő fiút láttak, mások szerint természetes folyamat, hogy egy zsidó származású fiatal Izraelben folytatja az életét, megint mások a fiúnak a gyökereihez visszatérő, nem vallásos környezetben nevelkedő zsidóvá (báál tsuvá) válását a katonaságnál szerzett tapasztalatai következményeként értelmezik. Ezt továbbgondolva a rabbi és a színész személyes példákkal illusztrálták a véleményüket. Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy egy művészi alkotás legfőbb erénye, ha sokan sokféleképpen értelmezünk egyes részeket vagy akár a mű mondanivalóját, ami a Lefkovicsék gyászolnak című film esetében leginkább az elfogadás, a szeretet és a család fontossága.
A későbbiekben szó volt a film más szereplőiről, így az esten a szüleivel együtt szintén megjelent Leo Gagelről, aki Lefkovics Iván kisfiát, Arielt alakította. Ő egy Magyarországon élő izraeli család gyermeke és rövid időre bekapcsolódva a beszélgetésbe elmondta, hogy minden dicséret ellenére egyelőre esze ágában sincs színészi pályára lépni. Szó volt még a zsidó identitás vállalásának az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásairól és Szabó Kimmel Tamás megosztott számos vicces és megható kulisszatitkot a filmről.
A jó hangulatú epizódokban és spirituális témákban (is) bővelkedő beszélgetés a végéhez közeledve váratlan fordulatot vett: Szabó Kimmel Tamás „kihasználva”, hogy egy rabbival beszélget, egy személyes, a hittel, annak elvesztésével és újra megtalálásával kapcsolatos kérdéssel lepte meg Köves Slomót, aki vallási vezetőhöz méltóan az est hangulatához illő válasszal szolgált.
Ezzel az útravalóval sétáltunk haza, volt miről beszélgetnünk.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.