KÜLÖNLEGES HÓNAP
Most Elul havában vagyunk. Bölcseink szerint ezt a hónapot önvizsgálatra és bűnbánatra kell felhasználnunk.
Erről a hónapról és arról a különleges kapcsolatról, amely ebben a hónapban Isten és a zsidó nép között fennáll, van egy nagyon szép példabeszéd.
Volt egyszer egy király, és volt egy fia, akit nagyon szeretett, és aki be akarta utazni a király sok földből álló birodalmát. A király engedékeny apa volt és elengedte.
Teltek a hónapok és a hercegről semmi hír sem érkezett. A király aggódott. Egy nap toprongyos külsejű fiatalember tűnt fel a királyi palota kapuja előtt. A bejárathoz akart menni, de az őrök megállították.
‑ „Hát nem ismertek meg?” ‑ kiabálta a fiatalember. „Én vagyok a herceg! Be kell engednetek!”
Az őrök csak nevettek. Hogyan is lehetne ez a közönséges koldus az ő szeretett hercegük?
A fiatalember érvelt, rimánkodott, követelte, hogy engedjék be. Végül annyira elkeseredett, hogy sírva fakadt. A király a palota mélyéről meghallotta a sírást. Valami nagyon ismerősnek tűnt a számára. Tovább hallgatta és végül már biztos volt benne, hogy a saját fia hangját hallja. Azonnal odarohant, hogy a palota kapuját szeretett fia előtt kinyissa.
Természetesen a herceg a zsidó nép. Noha mi utazásaink során messzire vetődünk, végül visszatérünk a palotához. És amikor visszatérünk, a sófár hangja ‑ ez az egyszerű, szavak nélküli sírás ‑ arra indítja a Királyt, hogy meghallja, és ‑ a palota kapuját kinyitva ‑ beengedjen minket. Ez az oka, hogy szokásunk szerint Elul havának minden napján hallható a sófár hangja.
Sírjunk hát mindannyian ‑ a sófárral is és saját hangunkon is ‑, hogy a Király meghallja és beengedjen minket a palotába. Akkor leszünk igazán boldogok ‑ és velünk együtt Ő is.
Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 1. szám – 2014. július 21.