Autentikus bárány kebab

Tojásmentes, húsos

1 kg darált bárányhús

½ citrom leve

Só, ízlés szerint

2 ek. étolaj

3 -4 ek. apróra vágott, friss koriander

6 gerezd fokhagyma összetörve

1-1 kk. őrölt koriander, római kömény, bors

Csípős kebabhoz: néhány kis csilipaprika kimagozva, apróra vágva, vagy ½ kk. csilipehely

A húst tálba helyezzük, hozzáadjuk a folyékony hozzávalókat, majd sorban a fűszereket. Egységes masszává keverjük. Nedves kézzel kövér virsliformákat készítünk a húsból, kicsit összenyomkodjuk. A kebabok minden oldalát megkenjük olajjal, és grillrácsra helyezve, forró parázs fölött 7-8 perc alatt megsütjük. Tűzhetünk a kebabokba nyársat, de elkészíthetjük húspogácsaként is.

A bárányhús természetesen szigorú kósersági igazolást igényel, a többi hozzávaló közül a friss korianderre kell odafigyelnünk: felhasználás előtt vízbe áztatjuk, majd átvizsgáljuk, nehogy a levelekről bogár kerüljön az ételbe.

A hagyomány a zsidó népet bárányokhoz hasonlítja

A bárány szelíd, csendes állat, és nagyon érzékeny is: ha valahol ráütnek egy kicsit, azt az egész testében érzi. Ha egy zsidót bántalmaznak, az az egész népre hatással van. A bárány védelmezője a juhász, és ugyanúgy csak az ő védelmére számíthat, ahogyan a választott nép is csak Istenben bízhat. A bárányok nyájban járnak egymást védve, ahogyan a zsidók is, ám hetven juh sem tud elüldözni egy farkast, hogy tudna hát egy bárány hetven farkassal kiállni. A zsidó népnek mégis ez a helyzete a világban, ám hiába támadják őket minden oldalról a farkasok, a végén mégis az Örökkévaló népe győzedelmeskedik, hiszen Isten a pásztorunk, aki védelmezi a nyáját.

Az ősi Egyiptomban a bárány szent állatnak számított. Amikor az Örökkévaló megparancsolta a zsidóknak, hogy vegyenek családonként egy bárányt, és tartsák otthonaikban néhány napon át, egészen a kivonulásig, akkor az határozott üzenet volt az egyiptomiak felé: Nem félünk tőletek, még az istenségeteket is le merjük vágni, és meg merjük enni:

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, meg Áronhoz… E hónap tizedikén vegyen magának ki-ki… egy bárányt egy ház számára. Ha pedig kevés a háznép, hogy elég legyen egy bárányhoz, akkor vegyen ő és az ő szomszédja, ki közel van házához, a lelkek száma szerint; mindenkit az ő evése szerint számítsatok a bárányhoz. Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra… És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt… Azért legyen a vér nektek jelül a házakon, amelyekben ti vagytok, és midőn látom a vért, elkerüllek benneteket; hogy ne legyen rajtatok pusztító csapás, midőn megverem Egyiptom országát. (2Mózes 12:1-13)

Ennek megfelelően a szentélybeli peszáchi áldozat is bárány volt, most viszont odafigyelünk arra, hogy ne kerüljön sült bárány az asztalra peszáchkor, nehogy valaki áldozatnak gondolja a fogyasztott ételt.

A zsidóság történetében egyébként már a korai időktől fogva jelentős szerepet játszott a bárány, hiszen őseink kecske – és juhpásztorok voltak. A Tóra Chevel (Ábel) születésével kapcsolatban megjegyzi:

Az ember pedig megismerte Chávát, az ő feleségét; ez fogant és szülte… Chevelt, és Chevel juhpásztor lett… (1Mózes 4:1-2)

Nem sokkal később az akkor még Ávrámnak nevezett Ávráhámról és unokatestvéréről, Lótról halljuk ugyanezt:

És fölment Ávrám Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé.  Ávrám pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban… De Lótnak is, ki Ávrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai. És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni. És civakodás volt Ávrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között… (1Mózes 13:1-7)

A Tóra tanúsága szerint a többi ősapa és az ő leszármazottaik is pásztorok voltak, így igen valószínű, hogy táplálkozásukban jelentős szerepet töltött be a bárányhús. Fontosságát mutatja, hogy a zsidó hagyományban számos helyen bukkan fel, például Jicchák megkötözésénél (ákedát Jicchák):

Ávráhám pedig fölvetette szemeit és látta, hogy íme, egy kos mögötte megakadt a bozótban szarvaival; és odament Ávráhám, elvette a kost és föláldozta égőáldozatul fia helyett. (1Mózes 22:13)

A Toldot hetiszakaszban, Jáákov áldásával kapcsolatban olvassuk:

„Rebeka pedig szólt Jákobhoz, az ő fiához, mondván: Íme, hallottam. amint atyád szólt Ézsauhoz, a te testvéredhez, mondván: Hozz nekem vadat és készíts nekem ízletes ételt, hogy egyem, és megáldjalak az Örökkévaló színe előtt, halálom előtt.  Azért most fiam, hallgass szavamra, arra, amit én parancsolok neked.  Menj csak a juhokhoz, és vegyél nekem onnan két jó kecskegödölyét, hogy készítsek belőlük ízletes ételt atyádnak, amint ő szereti. Te elviszed azt atyádnak, hogy egyék, azért, hogy megáldjon téged halála előtt.” (1Mózes 27:6-10)