Így tervezzünk kóser konyhát könnyedén

A legfontosabb alapelvek

1. legyen elég tárolóhely, hogy jusson elegendő hely a tejes és a húsos készletnek is

2. legyenek jól elkülönített munkafelületek a tejes és a húsos ételek számára

3. színben, mintában, formában jól különüljenek el a tejes, illetve a húsos edények és eszközök; feliratokkal, matricákkal segíthetjük a megkülönböztetést

4. lehetőség szerint legyen két mosogató, két sütő (és – amennyiben használunk – két mikrohullámú sütő) – külön a húsosnak és külön a tejesnek, hogy elkerüljük a keveredést (amennyiben erre nincs lehetőség, kérje hozzáértő rabbi segítségét a használattal kapcsolatban)

5. érdemes szem előtt tartani, hogy míg a kerámiából készült edények nem kóserolhatók, addig az üveg, a fém és a rozsdamentes acél (amennyiben egy darabból készült az edény) igen, ezért ezek az anyagok igen praktikusak a kóser konyhában

Hogyan kezdjünk hozzá a kóser konyha tervezéséhez?

Természetesen az a legegyszerűbb, ha rendelkezésre állnak olyan szakemberek, akiknek már van tapasztalatuk a kóser konyha tervezése terén. Ilyen esetben nemcsak nem kell magyarázni, hogy miért szeretnénk két különálló mosogatót, vagy miért van szükségünk kétszer annyi fiókra, mint más embernek, hanem ők állnak elő kreatív megoldásokkal annak érdekében, hogy minél praktikusabban meg lehessen oldani a tejes és a húsos elkülönítését. Ők bizonyára abban is tudnak segíteni, hogy mely anyagok kóserolhatók, vagyis milyen konyhapultot vagy mosogatómedencét válasszunk. Előbbiből a természetes kövek forró vízzel kóserolhatók, érdemes ilyenbe fektetni. Utóbbiak közül a rozsdamentes acél medencék kóserolhatók (szintén forró vízzel), míg az egyes országokban elterjedt, kerámiából készült medencék nem.

Ha már a mosogatókat említjük: az a legjobb, ha a tejes és a húsos mosogató a konyha két külön oldalán helyezkedik el, egymástól elkülönítve. Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy az egymás mellett levő medencéknél nagyon kell ügyelni, hogy ne alakuljon ki keveredés a két medence között.

Ha nem áll rendelkezésre ilyen szakember, akkor is érdemes a kreatív megoldásokat keresni. A jól felszerelt kóser konyha rengeteg tárolóhelyet kíván, hiszen mindenből legalább kettő van benne: tejes és húsos (és akkor még nem is említettük a peszáchi edényt, illetve azt, hogy sokan tartanak párve – se nem tejes, se nem húsos – edénykészletet is). Érdemes – legalább kezdetben – a fizikai elkülönítés mellett meg is jelölni a szekrényeket, fiókokat és egyéb tárolóhelyeket, hogy mindig tudjuk, hova tegyük a húsosat, hova a tejeset.

A konyhában használt berendezések között vannak olyanok, melyeket a gyártó szombati móddal látott el. A szombati kapcsolóval is felszerelt hűtőszekrényben például egy kattintással kiiktatható a belső világítás vagy egyetlen gombnyomással teljesen szombati módba állítható, hogy se a belső világítás ne kapcsoljon fel a hűtőszekrény kinyitásakor, se az érintőképernyő ne legyen használható szombaton. Vannak dupla sütők, melyekben két teljesen különálló sütőt építenek egybe, hogy külön tejes és húsos sütőnk is lehessen, és léteznek olyan sütők, melyek szombati melegítőlap-üzemmódot is kínálnak. Praktikus, rabbinikus igazolással rendelkező berendezésekkel – akárcsak az áram esetén a szombatórával – a gáztűzhelyen az ünnepen megengedett módon meggyújtott láng eloltható. Ma már vannak olyan mosogatógépek és mikrohullámú sütők is, melyek néhány ügyes megoldással átalakíthatók tejes és húsos használatra.

A kóserság fontossága

Az első világháború második évében járunk. A lengyelországi radin zsidó lakosai éheztek, a rendkívül magas adók ellehetetlenítették őket és minden szempontból sokat szenvedtek. Ahogy azonban elérkezett hozzájuk annak a híre, hogy a közelben állomásozó ezredben sok zsidó katona is van, nem tétlenkedtek, azonnal nekiláttak, hogy kóser étellel lássák el zsidó testvéreiket.

Amikor azonban megtudták, hogy a besorozott zsidó fiatalok – miután elfogyasztották a közösség szerény készleteiből összeállított vacsorát – sorba álltak a nem-kóser ételekért is, úgy döntöttek, hogy többé nem biztosítanak nekik kóser ételt. A város rabbija és a kor egyik legnagyobb szellemi vezetője, a Cháfec Chájim (Jiszráel Meir Kagan rabbi, 1838–1933) azonban arra biztatta a közösség tagjait, hogy folytassák a tevékenységüket. Azt mondta, hogy a kezdeményezés fontos és értékes volt, és minden egyes falat kóser étel elfogyasztásával egyre kevesebb nem-kóser ételt esznek majd a zsidó katonák. Ráadásul a kóser étel nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékot jelentett, mivel tartalmazta mindazt a spirituális tápanyagot, ami segítette a katonákat a túlélésben. A történelem azt mutatja, hogy ha egy csoport tagjai pontosan betartják a kóserság szabályait, akkor zsidó identitásuk is erős marad.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.