A padovai rabbi Adolfo Locci hathetes kurzus keretében tanított mesterszakácsnak készülő tanulókat a zsidó ételek elkészítésére és a kóserság szabályaira – számol be róla a The JC.
Észak-Olaszország régi egyetemi városában, Padovában található egy kis zsidó közösség, melynek rabbija a kóser ételeket használta fel, hogy a helyieket megismertesse a zsidó vallással.
„Kipróbáltuk a római zsidók hagyományából származó, legismertebb ételeket. Azután pedig a padovai zsidó konyha különlegességeit készítettük el, ezzel is népszerűsítve a helyi alapanyagokat.”
– mondta Pierangelo Cazzin séf, a kurzus vezetője.
A hathetes kurzus fénypontja egy kóser vacsora volt a helyi zsidó múzeumban, ahol hetven vendégnek szolgáltak fel hagyományos olasz zsidó ételeket: sült articsókát, köftét tökös körettel, rikottás-spenótos burekászt, desszertnek pedig háromféle fánkot.
A kurzuson résztvevők egyike sem tudott sokat a judaizmusról, vagy általánosságban a zsidó ételekről.
„A szabályok bonyolultsága eleinte leküzdhetetlennek tűnt. Nagy igényeket támasztottak, de a rabbi előadásai végül kitűnően megvilágították azokat.”
– mondta az egyik hallgató, Riccardo dal Santo.
Padova zsidó közössége a 19. században meglehetősen nagy volt, azonban ma már csak néhány száz főt számlál, mely kis létszám nem elegendő kóser bolt vagy étterem fenntartásához, így a tagoknak Velencébe kell átjárni a kóser alapanyagokért.
„A rabbi és segítői javasoltak a régió kóser termelői közül alapanyagokat majd felügyelték az elkészítést. Mindent a szabályok szerint akartunk csinálni.” – magyarázta Cazzin séf.
Locci rabbi egyébként pedig nemcsak a kóserságot tanította és felügyelte, de ínyencségének is hangot adott. „Eredetileg csicseriborsókrémet szántunk előételnek, de a rabbi szerint az »kissé elcsépelt«, így végül gesztenyekrémet készítettünk.” – árulta el a Cazzin a vacsora egyik kulisszatitkát.
A kurzus kiindulópontja egy híres olasz zsidó szakácskönyv a La cucina nella tradizione ebraica („Főzés a zsidó hagyomány szerint”) volt, melyet Giuliana Ascoli Vitali-Norsa írt. Viszont mivel a könyv gyakorta homályosan fogalmaz az egyes hozzávalók mennyiségét illetően és nincsenek benne képek sem, ezért Cazzinéknak maguknak kellett „finom hangolnia” az ételeket.
A projekt a helyi zsidó múzeum alapítványa és a vendéglátó főiskola – Istituto Superiore per il Made in Italy (ISMI) – együttműködésének köszönhetően valósult meg, Veneto régió pénzügyi támogatásával.
Mivel a múzeumban nincs konyha, ezért a tizenkét séf egy közeli zsidó intézmény aprócska konyhájában volt kénytelen elkészíteni a többfogásos vacsorát, mely a nehezítő körülmények ellenére is óriási sikert aratott.
„Minden étel jól sikerült, de a sült articsóka különösen aratott. Még a desszert felszolgálása közben is azt kérdezgették, hogy »van még articsóka?«” – idézte fel a vacsorát Cazzin.
Gina Cavalieri, az alapítvány elnöke és a projekt fő mozgatója pedig a következőket mondta: „A légkör rendkívül baráti és vidám volt. Biztos vagyok benne, hogy a résztvevők ha legközelebb meghallják a zsidó szót, akkor a jó ételekre, borokra és a szeretet teli légkörre fognak gondolni!”