A hagyományokat követő zsidók asztala tele van megannyi szimbolikus étellel. Ezek egy része, például a peszáchi asztal bizonyos kellékei, mint a macesz, vagy a torma tórai eredetűek, más része, például a ros hásánái asztalra kitett jelek (szimánim) csupán minhágok, vagyis szokások. És ezek mellett vannak olyan, szintén jelképes ételek, melyek leginkább a szegulák csoportjába sorolhatók. Olyan szokások, melyeknek végrehajtásától a néphit valamilyen, jó irányba vezető változást remél. Ide tartozik a jiddisül sliszel chále, héberül chálát máftéách néven ismert, kulcs alakú bárchesz.
A peszáchot követő első szombatra szokás, elsősorban hászid közösségekben, kulcs alakú bárcheszt sütni. Sok helyen alaposan megszórják szezámmaggal is, máshol igazi kulcsot sütnek bele, további jelentéssel gazdagítva e szimbolikus kenyérféleséget. A kulcs arra emlékeztet, hogy a párnászá, a megélhetés kulcsa Isten kezében van, a szezámmag pedig a manna áldására, mivel az apró, szemcsés manna ijár hónapban kezdett hullani a sivatagi vándorlás során. A sliszel chále szombatja pedig megelőzi ijár hónap beköszöntét.
Vannak, akik a héber máftéách (kulcs) szó minden egyes betűjében külön áldást látnak, amit a kulcs alakú bárchesz jelképezhet. Ennek nemcsak az az oka, hogy a kulcs (egyik) funkciója a nyitás, hanem az is, hogy a héber kifejezésben szerepel a pátách, kinyit gyök is. A következőket mondja a Talmud (Szanhedrin 113a, Táánit 2a): Három kulcs van Isten kezében, melyeket soha nem adott át semelyik angyalnak sem: az eső kulcsa, a gyermekszülés kulcsa, valamint a halottak feltámadásának kulcsa. A nyugati (izraeli, vagyis jeruzsálemi) Talmud bölcsei azt mondják, hogy a táplálás (megélhetés) kulcsa is. Ezt láthatjuk a kulcs szót kiadó mem-pé-táv-chet betűkben:
- mem: mátár, vagy eső, ami a termést biztosítja a számunka Izrael Földjén
- pé: párnászá bruchá, azaz bőséges megélhetés
- táv: tchiját hámetim, a halottak feltámadása (a Messiás eljövetele után)
- chet: chájim, tehát élet (gyermekáldás)
A kulcs alakú bárchesz azt jelképezi, hogy a Mindenható Isten megnyitja a megélhetés kapuit gyermekei, a zsidó nép számára, és kinyitott tenyeréből bőségesen ad mindenkinek. Mindannyian arra kérjük az Örökkévalót, hogy nyissa meg előttünk a megélhetés kapuját, és ezt a nyitást jelképezi az ezen a szombaton sütött, kulcs alakú bárchesz.
Sliszel chále
tojásmentes
1 kg liszt
1 ek. só
5 ek. cukor
4 ek. szárazélesztő (vagy egy csomag – 50 g – friss élesztő)
½ pohár étolaj
2 pohár langyos víz
3 ek. szezámmag, valamint még valamennyi, a megszóráshoz (elhagyható)
Az élesztőt egy pohár vízben, egy kanál cukorral simára keverjük. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, négy evőkanál cukrot és a szezámmagot. Amikor az élesztős keverék tetején buborékok jelennek meg, azt is a száraz hozzávalókhoz adjuk, majd beleöntjük az olajat és a maradék vizet, kissé összekeverjük, és 10-15 percig pihentetjük. Összegyúrjuk, megdagasztjuk (szükség esetén egy kevés vizet, vagy lisztet adhatunk hozzá), és kiolajozott tálban, nagyjából két óra alatt duplájára kelesztjük. Ezután megformázzuk a bárcheszeket: készíthetünk hagyományos fonott kalácsokat és kulcs alakú péksüteményeket is. Újabb 15-20 percnyi kelesztés után kevés vízzel megnedvesítjük a kalácsok tetejét, vagy – ha pirosabbra szeretnénk sütni – felvert tojással megkenjük, szezámmaggal alaposan megszórjuk (elhagyható), és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. A kisebb bárcheszek 20, a nagyobbak 30 perc alatt sülnek szép pirosra. Rácson hagyjuk kihűlni, utána tegyük dobozba a szombati étkezés megkezdéséig.